Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-05-09 / 37. szám

V. évfolyam. 1878. 37. szám. li.-Csaba, május 9-én. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik liotonKorit kétszer : vasárnap € is csütörtökön. Előfizetési dlj: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kladó-hlvatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyílttériben egy sor közlési dija 2& kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindea postahivatalnál 6 kros postautalványnyal. Az országgyűlési képviselők választásához/) Nagy hullámokat vert fel széles e hazában a legközelebb lemult évtized alatt a politikai küzdelem, mig elvégre azoknak elenyésztével meggyőződhetett, avagy tán meg is győződött a nemzet, hogy „Vigil" urnák a „Békésmegyei Közlöny" 35-ik számában többes számban irt, némely kitételével éljek „nincs könnyebb dolog a világon, mint azt mondani, „ezt nem jól csináltad," s alig van nehezebb, mint jobban csinálni azt. A szélső balpártbeliek kivételével, kiknek száma a nemzet helyzetének és egyéb faktoroknak mindinkább terjedtebb körbeni felismerésével naponként apad, nem létezik többé oly párt, mely a közjogi alap, a kiegyezésnek teljes felforgatásáért küzdene. — Ildomtalannak találom tehát a mult időben a volt ellenzék ellenében éveken keresztül használt érveléseknek az ellenzéknek „Vigil" ur részérőli megtámadtatását, gúnyosan elnevezvén az „ellenzéket" „népboldogítóknak." Vegyék figyelembe uraim, nem ment még feledékenységbe a nem rég mult időben élethalálra küzdő korteseknek Ígérete, hangzatos szavakban bővelkedett kifejezése. Az egyesült ellenzéki-pártnak egyedül azért, mert adandó alkalommal a kiegyezést jobbal felcserélni ígérkezik, nem találom indokoltnak „"Vigil" urnák ugyancsak „zengzetes szavakban" áradozó czikk közöltetése utjáni fellépését. Jóra való ellenzék nélkül az országgyűlés „elposványodó" testületnek tekinthető. — A kormánynak *) \nnak igazolására, hogy az ellennézetüeknek véleménye elől egyáltalában nincs szándékunkban lapunk hasábjait elzárni, közöljük ezen czikket, melyre megjegyzéseinket a jövő számban tesszük, szabadságában állván Vigil t. munkatársunknak belátása szerint felelni. Szerk. csakis ellenzékkel szemben van alkalma érveléseivel meggyőzni a nemzetet helyes eljárásáról. Országgyűlési képviselőnek talán nem csupán saját, hanem mások meggyőződése szerint is, első sorban igen szellemdus, tudományosan kiképzett férfinak kell lennie, másod sorban tekintélyes befolyással bírónak, harmad rendben pedig, legalább egy szakmában jól kiképzettnek. Ily tulajdonokkal rendelkező férfiak birnak csak képességgel a belügyek kellő rendezésénél, és a szükséges törvények megalkotásánál, főleg az osztályokban érvényre juttatni jóravaló eszméiket. Sorakozzunk tehát uraim oly férfiak körül, kik nemzeti hazafias érzülettel, alapos tudományukkal, tekintélyűkkel a nemzet javára hasznos törvényeket alkotni képességgel birnak. Az alkotandó jó törvények fogják aztán alapját képezni a „Vigil" ur szerint különben is gazdag nemzet fokozatos gazdagod hatásának ugy anyagi mint szellemi tekintetben. A mig azon törvény, mely szerint országgyűlési képviselőnek bármely választó megválasztható, a választó-közönségnél oly értélmezési nem nyer, hógy országgyűlési képviselőnek egyedül az arra hivatott fentirt kellékekkel biró, munkás, igen jeles férfiak választandók, addig a politikai komolyság és társadalmi erkölcsi érzetnek hiánya fog vissza tükröződni a választásoknál, és addig az ily meggyőződést nem osztó választókerület közönsége a haza és nemzet érdekében tekintélyes közreműködőnek nem tekinthető s komolyan annak nem vallhatja magát. sincerus. — A magyar rendőri büntető-törvénykönyv javaslatát hétfőn osztották ki a képviselőházban. A javaslat 153 szakasza két főrészre oszlik. A harminczegyedik szakaszig az első rész az általános határozatokat tartalmazza. Innen kezdve 11 fejezet alatt vannak elő sorolva a különös határozatok, melyek szólnak: 1. Az állam elleni kihágásokról; 2. A köznyugalom és a közhatóság elleni kihágásokról; 3. A vallás és annak szabad gyakorlata elleni kihágásokról. 4. A pénz s ezzel hasonló értékpapirosok hamisítására vonatkozó kihágásokról; 5. A családi állás elleni kihágásokról; 6. A közbiztonság elleni kihágásokról; a közrend és közszemérem elleni kihágásokról ; 8. Szerencsejáték által elkövetett kihágásról ; 9. A közegészség és a testi épség elleni kihágásokról; 10. A tulajdon eileni kihágásról; 11. Az átmeneti intézkedésekről. — A berlini kabinet megoldhatatlannak tartja a kongreszus előföltóteleire nézve fönnforgó differentiákat, és igy reménytelennek tekinti közvetítését is ez irányban. — Konstantinápolyból jelentik: A szultán helyzete igen veszélyes, s csak az oroszok jelenléte akadályozta meg, hogy eddig meg nem fosztották a tróntól. A mult hét folyamában már ki is volt tűzve a lázadás napja, de az összeesküvők megváltoztatták tervöket, mert nem tudják, bogy az oroszok minő állást foglalnának el a forradalommal szemben. Most az angol befolyás az uralkodó. A szultánt egyiránt gyűlölik a miniszterek, a pasák és a nép. A képzőművészet czéljaira szánt összegről az országgüiésen folyt vita. — Gyorsírói jegyzetek után. — Zsilinszky Mihály: T. képviselőház! Midőn a képzőművészet czéljaira jelesen: utazási ösztöndíjakra, megrendelésekre, jeles elaggott művészek segélyezésére előirányzott összegnél röviden felszólalok, egyáltalában nem kivánom az összeget sem emelni, sem lejebb szállítani. Emelni nem, mert a folyton hangoztatott takarékossági elvvel ellentétbe jönnék; leszállítani annál kevésbé, mert egyéni meggyőződésem szerint a közművelődéstől elvont összeg nem képez megtakarítást, hanem valóságos szellemi adósságcsinálást. (Ugy van!) Az ok, mely miatt felszólalok, a képzőművészet iránti érdeklődésemen kivül, egy sajátságos A a tárczáia. Andalusiai csevegések. Irta: Eckstein Ernő. Fordította: Aradi József. (Folytatás.) „Vannak nevek,

h mondja Grimm Hermann, Michel Angeló életében, a melyeket csak meg kell nevezni, hogy azonnal ragyogó képzeteknek egy egész világát idézzék elő. Kimondjuk e szót „Flórencz," s azonnal látjuk a renaissansz csillogó korszakát, a gazdag patricziusokat aranyosan ragyogó palotáikban, a nagy költőket, festőket és szobrászokat, a Dantékat, Leonardo da Vincziket és Michel Angelókat. Mondjuk ki „Kóma!" s egy varázsütéssel a világtörténelem két hasonlóan ragyogó korszaka nyilik meg lelki szemeink előtt: itt a klassikus uibs, Komor republikánusaival és őrült Oaesáraival, vesztaszüzeivel, kiket a pap vezet a capitoliumra, s a szellemes satyrikusokkal, kik a via sacrán teszik meg délutáni sétáikat: ós ott a pápák Rómája, a Vatican tizenegyezer pzobájával. Sanzio Eafael, ki itt legszebb alkotásait fejezte be, az angyalvár duló harczaival, a szent-Péter temploma világrenditö ünnepélyességeivel, röviden, a középkori katholiczismus összes költészete. Mennyire hat e titkos varázs, az érzi ezt legjobban, aki először lép ily szentelt helynek talajára. Aki a héthalmu városb t érkezésekor azt mondaná: „RómáSan vagyok!" anélkül, hogy érezné mellette a kéjnek ama sajátságos borzalmát, az vagy stoikus a régi iskolából, vagy fatuskó .... E bűvös szavakhoz tartozik evarázszó is: „Alhambra!" Ha e titkos szavak átsurrannak fejünkben, képzeletünk akkor keleti mesealakok és hangulatképek valóságos chaoszával telik meg. A nyájas Linda Raja tündér, kinek pipere-szobája csábítóan tekint le a patak'-a, üdvözöl minket a szerencsétlen Abencerrager komoly arcza mellett, kinek a szép Moraima iránt való szerelmét életével kellet megfizetnie. Kristálytiszta szökőkutak és hires grották, aranytól csillogó boltozatok és márvány oszlopos tornáczok, tükörsima medenczók ós szürkülő hálószobák, mindez képzetünkben oly egészszé egyesül, melynek phantastikus szinpompája elszédít, mint a magnólia vagy a jázmin illata. S most ez álmodott paradicsom kapujánál állunk! Most saját szemünkkel nézhetjük meg azt, ami annyiszor lebegett előttünk ógö álmainkban! Ez érzés, mint valamennyi elementáris érzés, le nem irható. Az olvasó annál kevésbé várja e helyen az Alhambrának tulajdonképeni leírását, mint a hogy csevegés és festés két ellentétes dolog. Honnan vegye elő & türelmetlenül szökdelő feuilleton azt a gyűjteményt, hogy oly bonyolult műremeket szétbonczoljon, és részleteiben méltányoljon! Inkább sétáljunk egy kicsit a város utczáin, hogy itt-ott gyors jegyzetet arassunk vándor-mappánk számára. Granada elűzött királyasszony: az egykori ragyogó revenük szerény mértékre sülyedtek, s e szerint a fejedelemasszony külső fellépte is kevésbé luxuriosusnak látszik mint valaha, amikor még koronát viselt a fején. De azért a trónjától megfosztott uralkodónő korántsem öltött gyászruhát: jobbára összes physiognomiája igen elégedett és vidám. Csak elvétve emlékeztet egy elárvult tér vagy egy piszkos utczácska ama szomorú tényre, hogy a municipalitas nem sok pénzzel rendelkezik nyilvános czélokra. A lakosság élénk, lármás, piperés, dévaj; a délandalusiak magaviselete városainak a túlnépesedés némi színezetét kölcsönzi, mely a valódi tényállással merőben ellenkezik, mialatt megforditva, a népes Madrid összehasonlító módon csöndes hatást gyakorol, mert a kastiliai, mint Gautier Theopbil mondja, több lármát nem okoz, mint árnyéka. Különösen a plaza nuova, a zacatin, a carrera del darro és néhány szomszédos negyad számos nóptömegtöl hemzsegnek, melyeknek tiéfálkozása, fecsegése és kaczagása Nápoly legélénkebb utczáira emlékeztet. A tulajdonképeni óváros szerfelelt szűk és szögletes utczákkal bir, melyek csaknem Algier mór negyedeire intenek. Mesterség e labyrinthben csak némileg is eligazodni, de épen e tévelygésnek megvan a maga gyönyörűsége: itt igazán csaknem minden perczben szemben találjuk magunkat az inconnu-vel, s biztos kilátásunk van arra nézve, hogy hébe-hóba érdekes kalandot is élünk át. (Folyt, köv.)