Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-01-03 / 1. szám

% „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY." 1878. I. SZÁM. — A magyar kisbirtokosok országos fölhitelegyesü­letét létesítő bizottság által kiküldött albizottság körében az előmunkálatok élénken folynak és befejezésük legkö­zelebb várható, ugy hogy a létesítő bizottság már jövő közepe táján fogja az egyesület megalakítása czéljából az alapítvány gyűjtési mozgalmat országszerte megindítani. — A népgyűlések megakadályozásáról szóló állítólagos rendelet ellen nemcsak minden ellenzéki árnyalat, hanem a kormánypárt is fogja interpellálni a miniszterelnököt, minthogy azzal a szabadelvű párt nagy része sem ért egyel, A magyar büníetó'törvénykönyv népszerű is­mertetess. I. (dr. 13.) Az uj magyar büntetfttörvénykönyv egyÍK szakasza rendeli, hogy senki sem védheti magát azzal, miszerint ezen törvény szabványait nem tudja. Pedig sok bűnténynek és vétségnek eleje vétetnék és egyáltalán a törvény inkább és ál­talánosabban gyökeret verne a nép rétegeiben, ha törvényhozóink nem elégednének meg annak csupán tormalis kihirdetésével, hanem ha való­sággal a néppnl újságokban ós könyvekben,szó­val éo írással megismertetnék. Jelen sorok czélja a mi körünkbeu a bün­tetőtörvénykönyvre nézve teljesíteni azt, mit az országban mindenhol általánosan teljesteni kel­lene, t. i. olvasóinkkal röviden, érthető nyelven megismertetni a nemsokára életbe léptetendő tör­vény legnevezetesebb szabványait, hogy itt ná­lunk, mindenki, anélkül, hogy arra külön pénzt költene, a megyéje egyik újságából tisz­tán és világosan megtudhassa — ha csak akarja — mit szabad, illetve mit nem szabad tenni, mert mind azt, mit e törvény nem tilt, azt az állam polgár büntethetlenül megteheti. Előre is kimondjuk, hogy ezen itt közlött ismertetésünk egyáltalában igényt nem tart tu­dományos becsű bírálatra, mert nem akar az illető törvénykönyvnek itt-ott hangoztatott hiá­nyaira mutatni, hanem a már meglevő, kész tör­vényt azokból ismertetni, hogy legalább^jwki ez nem is szake^p^^^rö­, t , . . ., . , rasznosabb lehet\® z igénytelen ismerte es, mint a llosab b kés™ jövő biralat, mert ez utóbbi g>uu50i, « "-^u, hogy használna, az előbbi pedig ez ifánybat^ j s terjesztvén általánosabb ismeretét e törvénykönyv tartalmának, csak használhat. De ha részletesebb bírálatába nem is akarunk bocsájtaui az úllető törvényhozási nagyfontosságú munkának : armyit mégis legyen szabad konstatálnunk, hogy <} tör­vénykönyv behozatalával, érvénybeléptével, nem­zetünk egy hatalmas lépéssel ment előre azo^ ösvényen, mely a nemzeteket az európai müveit né­pek sorába emeli. II. A büntetőtörvénykönyv, mely a büntetőtör­vény általános hátározatait és az egyes bűntette­ket, vétségeket es az azokra szabott büntetéseket tartalmazza : a büntetőeljárást szabályozó törvény­nyel együtt fog életbe léptetni, illetve azon tör­"ujs'figm viden tartalmát. vényes szabványokkal együtt, melyek az alaki­ságokat tartalmazzák, melyeknek szoros figye­lembevétele mellett folytatható csak le akármely bíinper. A kinek mint biró, közvádló vagy védő­nek Magyarországon bűnügyekben némi praxisa van, az tudja csak mily jótétemény az országra egy irott büntető és az abban követendő eljárás­ról szóló törvény. Eddig maguk a birák, vadlók és védőügy­védek sem voltak igen tisztában magukkal, hogy mi veendő nádink bűntettnek és mi nem annak, és ha egyik vagy másik cselekményt annak vet­ték, nem voltak tisztábban az iránt, hogy mily büntetést alkalmazzanak, miről vádolják a vád­lottat vagy mi Képen védjék? Ennek következménye az volt, hogy sokszor olyanok marasztaltattak el bizonyos bűntények­ben, kik irott törvénykönyv létében tán felmen­tettek volna, és megfordítva olyanok mentettek fel, kik okvetlenül törvénykönyv létezése mellett elmarasstaltattak volna; .hogy az egyik törvény­szék ugyanazon esetben és ugyanazon körülmé­nyek közt felmentő, a másik marasztaló itélet ho­zott; hogy különösen a büntetés kimérésénél, egyik törvényszék és másiknak nézete között a legkézzelfoghatóbb nézetkülönbség merült fel és hogy sokszor a kir. tábla vagy kir. kúria teljesen ártatlannak nyilvánitá azt, kit valamelyik törvényszék elmarasztalt, vagy még többször, hol a felsőbb bíróság a legjelentéktelenebb büntetést szabta, hol az első biróság évekkel sújtotta az illetőt vagy megfordítva. Jelen s>rok írója saját igénytelen gyakorla­tából is legalább egy tuczat oly esetet tudna fel­említeni és számokra való hivatkozással bebizo­nyítani, melyekben a legellentétesebb, teljesen más, ép ellenkező alapból kiinduló Ítéletek jöttek ily formán létre a különféle bíróságoknál. Es a mi fő, a büntetőeljárás, a vizsgálat és előadas, épen mivel mind anyagi mind alaki ha­tározott szabályaink hiányzottak, és legkönnyebb részének tekintetett a bírói praxisnak, a legjárat­lanabb kezdőkre, a jpsgálat a legfiatalabb, ba­jusztalan jegyzőkre, az előadás pedig sok esetben­oly bírákra bízatott, kiket egyebbütt épenséggel' használni nem lehetett, és sokszor valóságos bot­rány volt végtárgyalásoknál azt a felületességet, tájékozatlanságot látni, melylyel az illető ügv^ek lemorzsoltattak, nem mintha oly helyen lel/ünk vólna, hol az embir legvitálisabb érdekei./a be­csület, az egyéni szabadság forog szc^an, ha­nem mintha gyernekszinházban vala.-.mi komoly darabot agyonparodiroznának. J Ennek a nem nindenhol és hálaistennek nálunk épen nem, demáslol gyakran eM'oforduló állapot­nak a törvénykön;v véget fjjtfg vetni, mert főelvei ^zok, hogy bűntett vagy vé vfeiy annak mond,és h^§v senkit más büntetés­sel SMjtani nem leiet.y mint milyent a törvény előir, to-rábbá, hog^ *maga a biró, ki hanyagul, tölületesen ro>4 szándékkal jár el akkor mi­dőn valaki fölött Wínfenyitő Ítéletben határoznia kell, szintén szigorú bünteléssel sújtandó. 7 / ségletekre, áldozni a hazai irodalom és művészet ol­tárára. Nem szivarozik, nem kártyázik, de azért a főispáni kedélyes és fesztelen ebédeken, vacsorákon vagy uzson­nákon minden böviben van, még szivar is, habár csak honi, mert a külföldit nem szereti, annál kevésbbé, mert ez csakugyan füstbe megy. Sohasem volt divatbáb, de barátságos, mert ö akarna privilegiáit „uszályhordozója­melynek híán^'a l\gfenségeseja l6^szmék keresztülvi­telének gátlója^- engedi. Utaholnap arra ébredünk, hogy megyei hirh($t utaink a lehetőségig járhatók lesznek, hogy a legkisebb falu kanalizálva lesz. Egy-két betyke fertály mágnásnak, üres fejű uracs­mik''nem tetszik, hogy mindenkihez egyaránt szívélyes, azért gondolkozásmodora és társalgásában tetőtől talpig dzsentlmen. y-^ Csak tessék megkérdezni a hölgyektől >­Mint mondók, czylinder soha sem Tolt a fején, de azért ha jól sejtjük, toi lettjét illetőleg,' legtöbbet költhet kalapokra. Nincs gyermek, nincs jarnber a megyében, a ki nem ismerné, és ki nekie, yagy kinek ő ne köszönne. A sok köszönés pedig l^sttfíomásulag koptatja a kalapot. Népszerűsége-mesés. Ha egy adóst 10 frtért exequálnaLy-a-ifőispánra hivatkozik, ki „majd megmutatja," hogy Jrcetni n°m kell. Ha a piaczon egy pár kofa ^öSszevész, ós a rendőrség nem gátolná őket, okvetlenül a főispánhoz mennének, hogy egyenlítse ki perpatvarukat. Nincs a megyében oly falu melyet évenként né­hányszor meg nem látogatna, ós bátran azt lehet mon­dani, hogy jobban ismeri a nép baját, mint a községi elöljáróság, ós segit is a hol kell, ós hol a mammon, lenni; egy pár megcsontosodott bürokrata pedig zokon veszi, hogy mindenbe „beleártja" magát, mert fél, hogy oly dolgokat találna észre venni, mikért ő kelmének meggyülne a baja. Ezzei azonban nem törődik a főispán, és marad a régi, udvarias, szívélyes embt r mindenki iránt, marad a régi szigorú ellenőrködő, magát minflenbe bele „ártó" tisztviselő. I J i Adja a főispánok istene Tisza ur, hegy njfinden megyének ily főispánja legyen. Adja az egek istene, hogy a mienk még sokáig megmaradjon köztünk olyannak, raiut a milye^, mert igy van az jól! ; / j % Ha pedig elviszik tőlünk, csak ugy fogunk meg­nyugodni sorsunkba, ha földmivelés, ipsr- ós kereskede­lemügyi miniszternek viszik! MEGYEI KÖZÜGYEK. Békésmegye törvényhatósági bizottságának vá­lasztmányai. l-ör. Az állandó választmány : Jancsovics Pál, elnök. Kalmár Mihály, Farkas Béla, Keblovszky Lajos, Ormos János, Ladics György, Ambrus Lnjos, Keller Imre, Szigethy Lajos, Jantsovits Emil, Ferenczy Alajos, Kertay Zsigmond, Szulimán István, Paity Ferencz, Nagy Károly, Gőndöcs Benedek, Németh József, Eördögh Lajos, Omazta Szilárd, Szucsu Béia, Vidovszky János, Zsilinszky Mihály, Mikolay István, Dobay János, Kövér László, Asztalos István, Dr. Kovái-s István. II. Kórházi bizottság : Jancsovits Pál alispán, elnök. Ambrus Lajos, Kal­már Mihály, Ferenczy Alajos, Ormos János, Farka*/ Béla, Kertay Zsigmond, Nagy Károly, Szulimán István, Parthy Ferencz, Dr. Kovács István, Dr. Dabányi JáÁos, I)r. Glaser Károly, Dr. Erkel Rezső, Márky Lajos / III. Igazoló választmány : / Göndöcs Benedek, kinev. elnök. Kert*»y Zsigmond vál., Ferenczy Alajos vál., Végh Józse-f vál., Keller Imre kinev., Parthy Ferencz kinev., 'Eudrefi Károly vál., Pollner Lajos vál., Szigethy LijwS kinev. IV. Bíráló választmány : Kalmár Mihály, Farkas' Héla, Ladics György, Nagy Károly, Asztalos István. V. Jegyzői szigorlati tagok : Jancsovics Pál alispán, elnök. Kalmár Mihály, Szulimán István, Nagy Karoly, Kertay Zsigmond, Ladics György, Hajóssy Ottó- Popovics Jusztin, Farkas Béla, Juslh Gyula, MiiHe* Gusztáv kir. adófelügyelő, esetleg Helyettese, Szemi^n Sámuel, Pollner Lajos, Omazta Szilárd. VI. Jegv^'i nyugdij-alap igazgató választmány. j an f,sovics Pál alispán elnök, Ambrus Lajos, La­dics Gyprgy, Party Ferencz, Popovics Jusztin, Szulimán István. Szemián Sámuel, Rapcsák József, Mezey Lajos. VII. Statisztikai bizottsági tagok : Törvény által megállapittattak : Alispán, elnök, fő­jegyző, aljegyző, árvaszéki Slnök, fopén'ztáriíók, álp'étiz­tárnok, főorvos, mérnök, levéltárnok, főszámvevő, köz­ponti gyám, árvaszéki ülnökök, árvaszéki jegyző, állator­vos, járási szolgabirák, polgármester. Közgyűlés által választattak: Szmetan Fülöp, Scher Konrád, Göndöcs Benedek, Ferenczy Alajos, Bánhegyi István, Hajnal Ábel, Háán Lajos, Kirileszku Péter, Tatay István, Vincze Sándor, Horváth János, Szucsu Béla, Mokri Sámuel, br. Wenckheiin László, Sztojánovits Gyula, Bartóky László. VIII. Közegészségügyi bizottság : Kalmár Mihály elnök, Ormos János, Endrefi Ká­roly . Farkas Béla, Végh József, Ferenczy Alajos, Seres József, Badics Elek, Popovits Jusztin, Dr. Styaszni Miksa, Petik Ambrus, Léderer Ede, Hody Lajos, Varságh Béla, PetroVics János, Hoffer Sámuel, Dr. Dubányi János, Dr. Kovács István, Dr. Hajnal István, Dr. Réthy Pál, Dr. Christó Pál, Dr. László Eletí, Dr. Télessy József. IX. Népnevelési bizottsági tagok : Keblovszky Lajos elnök, Horváth János t. elnök, Zsilinszky Mihály, Göndöcs Benedek, Ferenczy Alajos, K leopa.tr* a. — Elbeszélés. — I. Egyszerű történet: egy szegény ifjú megszerzett egy gazdag, előkelő nőt, — a nö viszonozza érzelmeit, s a kölcsönös szerelem daczára elválnak, minden remény nélkül. Ölyvödi Imre, mint a x—í gymnazium legjelesebb növendéke- óbban a szerencsében részesült, hogy gróf Ófalvay iS^-e őt egyetlen fia nevelőjefii Koltra, — s az ifjú ott maradt néhány évig, a mennyi kellett Kálmán úrfinak ahoz, hogy egy katonai intézetbe felvétessék. A grófnak két fránya is volt: Hilára és Malvina. Imre az tiíió szerelem heve s platói tisztaságával szerette, Hilárátv d* érzelmeit önmaga előtt is alig merte bevallani, annál kevésbbé imádotta tárgyának. De nem észreveszi-e a azt a nő, ha szerettetik ? Hilára is tudta jól, s önkénytelenül összeha­sonlitá Imrét azon ifjaL'J, kik körülötte jártak, kik léha, üres beszédjükkel gyakran untatták, a mit röviden ud­varlásnak nevez a világ. Báró Kolthy Ervin volt Mára legtüzesebb udvar­lója, s igy reá nézve volt ez ö4..ehasonlitás legkeserűbb, mert határozottan Imrt olőnyére itött ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom