Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-06-02 / 44. szám

V. évfolyam. 1878 . 44. stórn. B.-Csaba, junius 2-án. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik, hetenként kétszer : vasárnap és osütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bér­mentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyei szám ára 10 kr. kapható Biener B. uruál B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyllttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. ur­nái és a nyomdában, vidéken mindeu postahivatalnál 5 kroi postautalványnyal. Mennünk kell! Menni fogunk .... Békés-Csabára, de hol van B.- Csaba, minek és miért kell oda mennünk ? Békés-Csaba Békósvármegyében van, azon vármegyében, ahol még 1543-ban országgyűlés tartatott, s amely vármegye egyedül dicsekedhetik azzal, hogy 1840-ik évig egész Európában a legna­gyobb faluval birt, és mely csak azóta lett várossá. Ezen város Békés-Csaba. Hová azon okból kell mennünk, hogy a juniushó 9. és 10-én azaz a pünkösdi ünnepek alkalmával rendezendő ipa­ros-ifjúsági országos II. vándorgyűlésén részt vegyünk, az ezzel egybekötött munkakiállitást éber figyelemmel megtekintsük, és az iránt, hogy a leendő önálló iparosok miként fejlődnek, miként tökéletesednek, meggyőződvén, őket támogassuk. Kötelesek vagyunk ugyanis oda hatni, hogy iparos-ifjuságunk sem szellemileg, sem munka, sem verseny-képességben bármely előre haladott nemzettől vissza ne maradjon, hanem vele leg­alább is egy uton haladjon. Ez okból kell az iparos-ifjuságot már most iparos élete reggelén serkenteni, neki a munkakiállitás által a ver­senyre alkalmat szolgáltatni, és időt engedni, hogy a szellem, mely minden műnek mestere, ne maradjon parlagon. Az ipar, már régi közmondás szerint, koldus­botra senkit sem juttat, de mellette mindenesetre vas szorgalommal és kitartással kell birni, küz­deni és tűrni tudni. Barátaim! Egy éve mult el annak, hogy Veszprémben az iparos-ifjúsági országos I-ső ván­dorgyűlés és ezzel egybekapcsolt munkakiállitás rendeztetett. Belátva az ország ennek kor- és czélszerü hatását, ez idő óta 16 egylet alakult, és alakuló­félben van 18. Hiszem, hogy nekik, épugy mint nekünk, nincs mit rajta megbánnunk; azóta ipa­ros-ifjuságunk egyetért, a testvéri szeretet ben­nük megfogamzott, összetartó és egyetértő. Szó­val : az ifjúság ki van cserélve. Ezen idő óta belátta, hogy mire van hivatva, mire lehet még szorgalom-, verseny- és szakkép­zettség által a hosszú jövőbe jutni. Megtanulta, hogy szellemi kiképzés nélkül az iparos csak egy önként mozgó gép, mely ha a világ igényeinek meg nem felelhet, meg kell szűnnie működni, pedig megállnia annyit tesz, mint hátra menni. Tekintsünk vissza hazánk ipartörténetére, hogy oly váro&ok, hol azelőtt Magyarország ki­rályai választattak és koronáztattak, hol három század multán először hangzott a nemzet nyelve a királyi trónról, hol a nemzet bölcse-. Deák Fe­rencz első parliamenti szónoklatát tartotta, értem Pozsonyt, megszűnt koronáztatási város lenni és iparvárossá fejlődött. Ipara által emelkedett is az állami és politikai életben. — A történelem bizonyítja, hogy Magyarországnak régebb időben is volt ipara, mogís azt kívánom, nogy a mai iparos-ifjak ós a majdan leendő önálló iparosok jelszava az legyen, miszerint: „Magyarországnak ipara nem volt, hanem lesz. u Nemcsak hazánkban, de még Francziaország­ban is megtörtént, hogy a koronáztatási város nagy és világhírű iparvárossá változott, ez: Rheims városa. Hisz a királyok és herczegek is nemesak elméletből, hanem gyakorlatból is isme­rik egyik-másik iparágat. Föl tehát iíju barátim! menjünk a verseny színhelyére Békés-Csabára; itt, az alkalom, hogy a haza, a még most iparos-ifjak, de a jövő ipa­rosai érdekében is oda hassunk, hogy amit ta­valy Veszprémben elkezdettünk, folytattassék. Békés-Osabán meg fogjuk látni, hogy meny­nyire haladt az elmúlt évben az iparos-iíjuság, melyek igényei és működései folytatásánál minő segédeszközökre van és leend szüksége? Munkálkodjunk, hogy iparos-ifjuságunk szel­lemileg minél hamarabb és előre haladhasson, s hogy helyzetén, hol szükséges, könnyitsünk. -­Fölleljük-e Békés-Osabán azon részvétet, melyet tavaly Veszprémben tapasztaltunk? Oly kérdés, melyre most nem felelhetünk ugyan, de az adandó felelet, hiszem, megnyugtató és teljesen kielégítő leend. Nem-e a munka az, mely hazánk nemzeti jólétét emelheti, mely fönnállását és vagyonos­ságát biztosithatja ? A munka dicső, nagyszerű és nemes elvei, a függetlenség és szabadság, az erény és erkölcsi érzet az anyagi jólét főkutfor­rásai. Ezen források üditnek, táplálnak, de ismer­nünk kell azokat. Nálunk az ipar a megélhetési kenyérkere­sethez tartozik, miután nálunk még erősen tartja magát azon előítélet, hogy az iparos nem lehet juuvelt. sem ö*mUió. a^aba-i •—• v zett ur csakis birtokos, hivatalnok vagy általában munkátlanul élő ember lehet; pedig a honsze­retet a munkánál kezdődik, mert ki saját javára munkálkodik, az a hon javára is dolgozik, az a jövőre is számit, az ilyen ember nemcsak ma­gának, hanem e drágán szerzett földnek, szép hazánknak is öntudatos ura. Koszorús költőnk mondja: „Nincs igazabb a nap alatt, Aki iparkodik, bálád; Megbecsüli a keveset, Ez az igazi kereset." Veszprémben, 1878. május 29. Benkö János, az iparos-ifjusági egylet elnök*. ü Jtagysi Közlöny" tárnája. Csabai zászló-lelepzési ünnepély. A b.-esaba' Széchényi-liget nagy mozgalom szín­helye volt csütörtökön délután, midőn a b.-csabai iparos­ifjak ön képző-egylete zászlaját ünnepélyesen leplezte le. Az ifjú egylet, mely létezéséről és működéséről már ed­dig is többszörös jelt adott: városunk minden körének tetszésé' és pártfogását bírja s jó nevének, az egyesület társadalmi fontosságának s az alkotó elemek iránti biza­lomnak kifolyása, hogy az ünnep ly városunk legszebb közönsége jelenlétében, a megye első asszonya védelme alatt folyt le, s egyik legszebb lapját képezi városunk ipari történetének évkönyvében, mely óhajtanok, köte­tekre menne, s évfolyamonként gazdagabb gazdagabb tartalommal olvastassa magát azokkal, kik nemzetünk ügyéért, fennmaradásáért élve, be nem érik a mult har­czi kalandjainak s hadi dicsőségének emlékével, de egy szebb jövő zálogául tekintik a műhelyek csöndes mun­kásságát és sikereit, melyek a nyugati nemzeteknek oly kiváló előnyt biztosítanak felettünk, kik a termő földből élünk, s tengő létünk az időjárástól függ. Örvendetes jelenség volt a csütörtöki ünnepély a békés haladás érdekében s a részvét nagy kitüntetéssel emelte eseménynyó. Mellőzve minden subjectivitást, egy­szerűen az ünnepély lefolyásáról adunk hírt. A délutáni órákban a különben nem nagyon láto­gatott szép csabai liget, a legszebb közönség százaival telt meg, mely ugy a bekerített helyiség minden zugát, mind a korlátokon kivül eső tereket foglalta el. Hölgyek nagy számmal, kiknek tarka napernyői közzül négy óra körül a háttérben előtűnt beborított zászlót vettük ki, melyet zene kisórt. 0 méltósága a főispánná fogata s utána a koszorulányok kocsijai következtek, s midőn az egyleti elnök Launer Károly ur ő méltóságát a közönség­nek szánt helyek közt hagyott uton az emelvényre kisérte, élénk, zajos éljenek üdvözölték a demokraczia papnőjét, ki oly kegyes vala a zászlóanya tisztét elfogadni; körü­lötte az egylet színeibe öltözött szép leányok álltak a zászlóanya kíséreteként. Elnöki megnyitó után, mely a fiatal elnök ajkairól jó hatást tett: Horváth János gymn. igazgató ur tartá emelkedett hangulatu üdvö/lő beszédét, melyben munkás­ságra szólítja az uj nemzedéket s óva inti csalóka illú­ziók ápolásától, melyek az iparos-világ jólétét nem moz­dítják elő, s nem is mozdíthatják elő soha, hanem aláássák a társadalmi rendet, a békét s keletkezésében ölnék meg hazánk iparoí életét, melynek felvirágoztatá­sához egyetértés, békeszeretet, munkakedv, szerénység s takarékosságra van szükség. A tartalmas beszédet nagy tetszéssel fogadta a hallgatóság. A kék-fehér színű lobogó kibontatván, melynek le­függő széles szalagján e sorok voltak arany hímzésben olvashatók: ,A munka a jólét forrása" „Beliczty Antó­nia 1878. május 30.": a szögbeverés vette kezdetét, melynél városunk minden testülete részt veit. Jelmonda­tok kíséretében, melyek elég változatos tartalmúak s az alkalomnak ügyesen megfelelők voltak, folyt le a felava­tás. Erre a díszes zászlóra feltétetett a koszorú, melyet főjegyzőnk kedves leánya Szemián Giza k. a. hozott. Ezután következett Dobay Sándor alelnök beszámo­lója az egylet eddigi működéséről ; utána Fábry Károly ur élénken szavalta el Csepreghi Ferencz költeményét a munkásokhoz e refrainnel: -Ifjú barátim csak dolgoz­zatok." Az érdekes ós zajos ünnepélyt elnöki zárszó s az egyleti dalkar éneke zárta be, mire elnök, ő mltságát a fóispánnét a közönség szűnni nern akaró óljenei közt kísérte fogatáig. Az ünnepély benyomása általában impozáns volt s ékes tanujeleként tűnik fel azon érdek érzetének, vajha az egyesület jövője megteremné ama gyümölcsöket, melyeket hasonló egyesületek működésétől várhatunk ! Este tánczestély következett, melyet szokatlan nagy számú mulatók élénkítettek meg. A koszoruleányokon kivül, számos szép ós kedves leány, egyenruhás s egyen­ruhátlan ifjúság mulatott reggeli kakasszóig, midőn a táncznak véget vetettek s az ifjú kedv mámorával hagy­ták el a vigalom helyiségét. Legyen e nap kiindulási pontja egy szép jövönek a csabai iparos ifjak egyletének életében s évek utás i»

Next

/
Oldalképek
Tartalom