Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1877-07-12 / 55. szám
„BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" 1877. 48. SZÁM. kérjük, mind a „Hont" — moly megjegyzéssel az újdonságot átvette — mind a „Békési Lapokat," hogy helyreigazító soraimat szíveskedjék átvenni. Igen sajnos dolog az, hogy a „Békési Lapok" újdondászának oly kevés ismerete van, hogy a tulajdon megyéjében levő községek rniveltségi és népességi állásáról kevesebbet tnd, mint a mennyit egy jó iskolás gyermektől mai viszonyok közt megkövetelhetünk. A „Békési Lapok" 26-ik számában ugyanis ez áll: „Öcsöd egy szerény falucska, hol egy pár ember kivételével csak is „paraszt ember lakik, mégis a billiárd 400 frtot keresett." — A „Hon" pedig erre megjegyzi — mert ily helyismeret nélkül való tudósítás átvétele ntán mást nem is tehetett — -hogy mit ad ki az a polgári kör az irodalomra?" Ez a két megjegyzés kényszerit engem arra, hogy a „Békési Lapok" szerkesztőségének, mely lap a megye székhelyén szerkesztetik, hol oly keveset tudnak rólunk, egy kis statisztikai adattal szolgáljak: Mi azt hisszük, hogy Békésmegye nagyon sajnálta voltia ezen „falucskának* a megyék: rendezésekor czélba vett kiszakitását. Tisztelt újdondász uram ! Ez a község közel 7000 lelket számláló nagy község, melyben nem egy pár mivelt ember — bár ön csak egy pár embert számit, miveltet-e vagy mit ? nem tudom — a többit parasztot. — E községnek van egy lelkésze, 7 ref. és egy izraelita tanitója. — 2 orvosa és egy állatorvosa, 1 gyógyszerésze, 2 jegyzője, 1 ügyvédje és 8—10 nagy kereskedője, 1 postamestere, néhány oly iparosa és legalább 30 oly gazdag földbirtokosa, kik nem kénytelenek a mezei nagy munkával idejöket eltölteni. E kis falucskában van két olvasókör több mint 200 taggal; és mind a két kör áldoz évenként szép összeget könyvtára gyarapítására. Jár e szerény falucskába — mit az lent közölt postamesteri bizonylattal igazolok — 18 p. napilap, ebből 5 példány „Hon" — 53 hetilap. — Azt hiszem szép példa ez egy falucskától. AnnaK bizonyítására, hogy nemcsak mindig biliárdozunk — . (megjegyzendő, hogy egy éve, hogy van biliárdunK — tehát „uj szita szegen függ") örömmel Írhatom, hogy egyházunk — jeles lelkésze Oláh Antal ur kezdeményezése folytán — állított 2 év alatt 3 iskolát. Behozta a szabad, iskoláztatást, tizet tanítóinak — nem ugy mint az ország nagyobb része 300 frtot, hanem 6—700 frtot, diszes lakásokkal.^ Behálózta a község az utczákat padlózattal. Epitett egy évvel ezelőtt 40,000 frtba került diszesz hidat, a maga pénzén állított fel gyógyszertárt, az izraelita község most csináitat imaházat. Jelenleg 5000 frt erejéig a község és egyház mentesiti a szaladozott partokat a község alatt. Tehát ily „kis falucskában", mely minden szépre és nemesre áldozni kész, s van is hála az égnek miből, nem csuda ha egy biliárd tud a „kör" javára valamit keresni. Ezeket csak azért irtam, hogy ha Gyulán a B. Lapoknál nem tudják, mekkora az az Öcsöd, van-e ott „egy pár emberen" kivül több mivelt ember is? tehát tudják meg. Mi öcsödiek ragaszkodunk azon régi példa beszédhez és azért nem firkáluiu a lapokba minden haszontalanságról, „hogy az az asszony, a jó asszony, kiről legkevesebbet beszélnek." Mi is ezt tartjuk, munkálódik mindenki a maga hivatala szerint, igyekszünk azt minél jobban betölteni, olvasgatunk és ha ráérünk biliárdozunk. A fentiek elmondása és azok szives közlésének kérése után maradok a tekintetes szerkesztő urnák mély tisztelője: Gráti Imre, rektor. Postamesteri kimutás az 1877. 11. uegyedeben Öcsödre járt hirlap-példányokról. Napilapok: Hon 5 példány. Pesti Napló 1. Egyetértés 2. Nemzeti Hirlap 1. Közvélemény 1. Magyar Hirlap 1. Neues Pester Jornal 4. Pester Lloyd 2. Magyar Jogász 1. Összesen 18. péld. Hetilapok-. Politikai újdonságok 4 p. Igazmondó 4. Hírmondó 1. Szarvasi Újság 5. Bókésmegyei Közlöny 5. Békési Lapok 2. Képes Néplap 3. Vasárnapi újság 3. Üstökös 1. Családkor 1. Lányok Lapja 1. Egri Népújság 1. Gyakorlati Mezőgazda 4. Orvosi Hetilap 1. Népkertésze 1. Protestáns Egyh. ÍSK. 1. 1. Kúriai értesítő 1. Magyar Bazár 1. Jüdische Pester Zeitung 3. Scheweti Achin 2. Összesen 40 p. Külföldről-. Überland und Meer 1. Összesen 64 példány. A néptanítók lapjának 6 példányát azért nem irtam ki, mert az ingyen küldetik. Ezt is számítva az egészben 70 példány jár. Blaskó, postamester. B.-Csaba városának népmozgalmi kimutatása az 1877-dik év aprilishó l-től juniushó végéig. Született összesen 350, ííu 178, leány 172, ezek közt volt törvénytelen 11, ikrek 4 esetben. Házasult 61 pár. A halottak száma összesen 192, férfi 98, nő 94. Az életkort tekintve : 0—1-évig 67, 1 —5-ig 27, 5 — 10 ig 5, 10-20-ig 11, 20-30 ig 17, 30—40-ig 14, 40 -50-ig 11, 50-60-ig 12, 60 -70-ig 14, 70—80-ig 13, 80—90-ig 1, összesen 192. .A kórnemeket tekintve : Agykórlob 2, agylob 6, agyvf kór 2, álhárfcyás-toroklob 3, aszkór gyermekeknél 2, bélliifl'uí, 11, bóllob 7, csontszu 1, derine 2, elefántkór 1, előlekiidt méhlepény 1, eskór 3, fulladás erőszakos 1, görcs 13, gutaütés 3, güuiö|ór 30, gógelob l, hányszékelés 1, hágymáz 6, hörglób 2, Hörghurut 8, hökhurut 2, holtszülött 10, kutbafult 1, köszvény 1, öngyilkos felakasztás által 1, nehéz szülés 4, melhártyalob 1. szélhűdés 5| született gyengeség 15, szervi-szivbaj 3, tüdőlágeoy 3, tüdővizeny 1, tiidőszelhüdés 1, tüdőüszkösödós 1, tüdőlob 10, toroklob 1, vízkör, 13, végelgyengülés 5, vérzés 1, vérhas 1, vízbefult 2, zúzódás 4, összesen 192. Vallásra nézve evangelikus 139, róm. kath. 37, református 3, ó-hitű 6, izraelita 7, összesen 192. Orvos-törvényszéki bonczolat egy ujdon-szült leány gyermek hulláján vitetett véghez. Kelt B.-Osabán, julinshó 9-en 1877. Dr. Réthy Pál, Dr. Bende Albert, városi tiszti orvosok. Emlékbesze'd, melyet Nagy Károly m. árvaszéki elnök ur Reök István temetése alkalmával a sírkertben tartott. „Ha földi pályánk végzetteljes útját akaratunk szerint futhatnánk le, ha a gondviselés utjai az emberi számítás útját követnék: nem állanánk most ezen szeretett barátunk szomorú ravatalánál. Nem szorulna össsze szivünk azon fájó érzet nyomása alatt, hogy nem láthatjuk többé őtet, ki mivelt, nemes társalgása által mindnyájunkat ugy mult felül, hogy szerettessék barátai által, tiszteltessék a nagyok által. Nem válnánk el oly nehezen e hantoktól, melyek ama szellemi emelkedettséget s tudományos képzettséget szakasztottak el tőlünk, mely megyei és társadalmi életünket ép oly lángoló hazafiúi melegséggel, mint eszmegazdagsággal javítani, emelni soha meg nem szűnt, soha nem lankadt el. Ó mért hagytad el e hazát, melynek nagyságáért még mint ifjú a 48-ik nemesi átalakulásunkkor oly hévvel versenyeztél, hogy az első magyar minisztérium első titkárává lettél! s midiin erre a nagy napok után sötétség s gyász borult, ennek újjászületésének ugy a társadalmi életben mint az irodalom terén munkás napszámosa lettél! Ö mért hagytad el e megyét, melynek nemzeti vagyonosodása, anyagi fejlődése érdekében, mint a gazdasági egyesület több évekig volt elnöke, tettel, Írással minket buzdítani soha ki nem fáradtál ! Mért hagytad itt e várost, melynek nagyságáért lelked és szellemi erőd képességével, testi erőddel annyi erélyt áldoztál ! Szerettünk mi megyebizottsági társaid, mert tanácstermünket élvezetessé tették tudományossággal párosult eszmedus beszédeid. S erettünk, mert habár mint bérezi sas magas reptében, te is nem tekintve a földi akadályokat, melyek merész eszméid kivitelét lehetlenitók, nem követhettünk is mindenkor, de ösmerve a nemes szivet, melyből eszméid húzódtak: szeretnünk kellett akkor is, midőn sasszárnyaid reptét nem követhettük. O te eltávozott nemes kebel, légy tanuja baráti fájdalmunknak, melylyel sírodra borultunk; — légy tanuja fájdalmunknak, hogy hazánkat, nemzetünket, városunkat azon önzetlen hazafiassággal fogjuk fizetni s boldogitni akarni, melyei azt nekünk örökségül hagytad. Légy tanunk, mert sir bennünk a lélek, midőn végső istenhozzádot mondunk, hogy tőled örökre elváljunk; legyen nemes földirészednek könnyű a hant, mely azt tőlünk elfedó; felejthetlen, kedves lesz emléked nekünk barátidnak mindvégig, kik ismerni s azzal együtt szeretni megtanultunk. Es most lengjen örök béke poraid felett !" L E VE L E Z É S. Szt.-András, jul. 8-án. T. szerkesztő ur! Közel jár az igazsághoz, ki felteszi rólunk, hogy rettenetes melegünk van — és egy kis zuhanyt felülről szívesen eltűrnénk. Talán épen a nagy melegségnek lehet tulajdonítani, hogy a M.-Túr-Szarvasra tervezett vasut-ügyben nálunk is tartott képviseleti gyűlésen, a már egyszer hozott határozattól eltérőleg, néhány képviselő minden hozzájárulást, a vasút kiépítése körüli községi érdekeink előmozdítását czélzó lépések megtehetóséhez szükséges költséget megtagadni indítványozott s a képviselet által meg is tagadtatott. Ezzel községünk e téreni érdeke a nap heve által izzóvá tett üllőn kovácsoltatott le. Azonban be kell ösraernem, hogy a képviselet a közlekedésre nézve általánosan, a községre nézve pedig különösen fontos hídépítési ügyben a legkorrektebbül járt el s felfogva érdekünket, oly határozatot hozott, melynél fogva — ha addig a község a terv és költségvetési előmunkálatokkal elkészülhet, mi több mint valószínű —• ugy a híd épitesére már f. Sz.-Mihály napra ki fog hirdettetni a pályázat és ezzel a vállalkozó azon kellemes helyzetbe jut, hogy az építési anyagot még még a téli olcsó napokon készítheti el. Fel s alá fegyveres pandúr jár lován s ritka vásár, hogy vagy garázda mulatót, vagy szabadkozó czigánytne kötne hurokra s ne kisérne a törvény nevében vásárhosszat sok bámuló tanúságára. Sok hűhó semmiért, élénk hajsza, betört fej, meg az a sok kóbor koldus jellemzi a magyar vásárt mindenfelé. Csabán olyan csendben folyik le az évi piacz, mint hétköznap. A gazda gyönyörű gabnáját, egészséges szép lovát, ökrét hidegvérrel bocsátja világgá, a banknótákat megolvassa, összegyűri s ugy dugja zsebre, hogy csak otthon kerül napvilágra, mikor a ládafiába kell rakni a többi közé. A korcsmába, ha betér is, beéri egy pohár borial, s a laczikonyha messze illatozó serpenyője mellett egy fogatlan vén dáma csalogatja — nem bájaival — de egy kétágú villára spékelt sertés-karajjal az éhes vásárost, a ki állóhelyébe fogyasztja el a megalkudott sültet, s megy dolgára. Búfelejtő vig muzsika, virtuskodó czifra legény, megcsípett czigány keserves jajgatása, meg az a sok karabélyos hajdú, ez mind mintha ismeretlen volna nálunk. A csárda ha népszerűbb fogalom is mint egyébkor, mégis majdnem csak fogalom, békén folyik az alku mindenfelé, s nem vettem észre, kogy a vételkedő piprika-árus kofák — kiknek az idén, midőn az uj színházat szép piros téglából rakja a mester, bőséges termésük van : hajba kaptak volna. Megkuporodva a járda szélén mint a csendes pók várnak vevőre. S mégis van vásár, mégis fogy az áru s odahaza vigan füstölög a kémény, a hol az öreget várják ; a szép tót lányok ünnepélyes arczczal járnak fel s alá, a legény pedig sunyítva kullog utánok, mintna bizony s lassacskán este lesz, eloszlik a nép, üres lesz a piacz, otthon garast-garashoz ver a számító gazda, a kocsmáros vakarja a fejét s jobb erkölcsöt remél. Csendes vérű népség vagyunk mi Csabán, nincs nekünk ínég vásárunk se, de vágott dohányunk ... no, ha nem is sok van belőle, de megélünk valahogy. * * * Plútó egy időre bucsut vesz a kedves olvasótól, ki ha egyéb dolga nem volt, a fenti stereotyp czim alatt meg-megszólaló krónikát figyelmére méltatta. Jupiter atyaisten előtt behúzza sötét szárnyait s elhallgat, bogy nemsokára uj erővel még kiállhatlanabb, még kötekedőbb legyen mint eddig volt. Fájdalmas hur rezdül meg lelkében, midőn búcsúzik, bár kis időre a kedves várostól hol annyit rágta a tollat, még kitudta sütni két heti rajzát. A búcsúzás annyival fájdalmasabb rá nézve, mert a nyári ivad uj alakulásai, melyek a sok téli egyformaság után kárpótlást nyújtanának megkopott tollának, rá nézve nem történtek lesznek s ha visszakerül újra, azon kell majd törni a fejét, hogyan lehet öt hat egyforma bált, a mi bizony mindenütt ugy hasonlít egymáshoz in int tojás a tojáshoz, ugyan-mnyi-féle újságként megírni. Thália papjai is megérkeztek hajlékukba s szegény Plútó midőn ö czibálhatna mási, csaknem őt czibálja a faragatlan stiázsamester, ha nem jól állja a haptákot. Erősen tűz a nap, a szerkesztő, a tárczairó, az újdondász homlokárul csordul a verejték, de hűsítő harmat az ahoz képest a mi huil, midőn a muszkára készíti magát elő I'lútó.
