Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-05-13 / 38. szám

„BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" 1877. 36. SZÁM. küldött, nagyváradi prépost ós kanonok ur vezette, Schiefner Ede prépost, Lonovics Ferencz, Csathó Alajos, Piispöky Alajos esperesek, Lehoczky József, Knie Antal, Mikó Miklós plébánosok, és Gubicza István, („A keresztyénség szelleme." Irta M. le vi­comte de Chateaubriand — szópképzettségii fordí­tója) Balázsi Béla, Somosy Gyula segédlelkész urak társaságában és segédlete mellett. A kántori teen­dőket pedig az endrődi kántor ur végezte — a „nagy kántor!" ki hogy e névre, nemcsak test szerint érdemes, fényes bizonylatait szolgáltatta. Az Olaszhonban időző uraságot Kherndl György jószágfelügyelő ur, a helybeni ágost. és helv. hitv. egyházakat Schulz Jenő ós Garzó Gyula lel­készek képviselték. Itt láttuk még Hausmann Ala­jos nöegyetemi tanár urat a fővárosból, s több no­tabilitást helyről és vidékről stb. stb. Érdekes volt mindenekfelett, az 1. Kor. 8. 11. v. alapján tartatott egyházi beszéd, mely oly édesen ömledezett a prépost-kanonok ajkairól, mintha a sah a tavasz paasirtája éneklett volna. Szükségte­len tehát mondanom is, hogy e kitűnő routine ós emelkedett szellemről tanúskodó szónoklat, osztatlan tetszést aratott. Délután 2 órakor következett a bankét és ál­domás, bent a kastélyban. És vala jó kedv, ragyogó — mint az óg csillagai, és toaszt — mint a rét virága. Az első poharat Mikó lelkész ur emelte, három szakaszban, az Olaszhon derült ege alatt mu­lató áldott urasági párért, a nagyváradi püspök ö móltósága, mint főpásztoráért ós a prépost-kanonok úrért, kinek személyéhez (21 évig volt szentandrási plébánus) őt már a múltból is, oly számtalan em­lékszálai kötik az igaz barátságnak. Majd ismét em­lékezetbe hozván, hogy ő egyszersmind 25 éves papi jubileumát is ünnepli e napon : az 6 eltöltött éveinek, sok napjait édessé tett testvéri békeért és a gyomai vallásfelekezetek lelkészei, mint szeretett tisztársaiért ürített poharat. Es mert ezt is mondá a negyedik ürítés alkalmával: „csak most egyszer és utoljára, ós azután az aratási tért in infinitum másoknak engedem" — szólalt meg utána páter j^ekeresd, ki mig egyrészről kedves jelenetnek ne­vezte, hogy a tavasz szerény ibolyája figyelmet kel­tett maga iránt, a gazdag lomook között: másrész­ről köszönetet szavazott Mikó tiszttársának azon buz­galma és szives figyelméért, hogy az aratási tért másoknak engedte, mikor először maga mindent learatott! Ugy segített a dolgon tehát páter. Neke­resd, mint a vásárról visszatérő víg kocsisok szok­tak, midőn futtatva elkerülik egymást, ós — hát­rakiáltott, mondván a költő szavával: „A haza min­den előtt!" — ezért iszom tehát: éljen a haza!!! De most jön a java. Zay kanonok ur is kilépett a sikra és zamatos humorral jelenté ki, hogy habár páter Nekeresd barátja azt állitá: Mikó mindent learatott : ő mégis elindul elmaradt kalászkákat szedegetni a szegényekkel . . . . ÓS Csakugyan talált is, egy gyönyörű kalászkát, a jószágfelügyelő ur kedves neje szőkefürtű szelid alakjában, kinek egész­ségeért tehát poharat is emelt, söt vetekedve emel­tünk mindnyájan. Ivott Schiefner ur is ha jól em­lékezünk, három alkalommal ; és különösen frap­pant volt azon toasztja, midőn követve a régi ke­gyeletes szokást, szivérzelmeiböl majusfákat kötött, kegyura Wodianer ő nagysága és vallásos neje tisz­teletére, s mint a fülemüle e lombok közé rejtőzve mondta el jótkivánó tavaszi dalát. Mit követőleg azután, páter Nekeresd, mint a kézi iparnak is kü­lönös barátja, (a mennyiben t. i. hozzá semmit sem ért) a legnagyobb májusfából pennát íaragott, s tintás kalamárisnak nevezvén ki a szentandrási tornyot, irta meg az ottani irodalmi jó nevéről elő­nyösen ismert öreg harangozó Butyok bácsi s álta­lában az ily apró tintatartócskákkal rendelkező pap­ság iránti numerusos és nem épen közönséges jó kivánatát. És csakugyan egy ily forma mennyiség­gel, az állami deficzitet, aligha ki nem lehetne re­parálni! Nagyfigyelmet keltő volt Lonovics espetes ur toasztja is, kinek szelleme diadalmaskodván előre haladott évei felett, megragadó erővel csépelte ki az előtte szólok által összeszedegetett kalászokat, s mu­tatta meg a materialismus köfalatai mellett az élet­nek azt a valódi kenyerét, melyre korunknak oly nagy szüksége van. Sztraka csendbiztos ur az épen jelenleg vizveszély körül megszokott erős beszédével nem egyszer hozta élénk mozgalomba, nemcsak a nemes nedvek árjai között lelkesülő vendégeket, de magukat a tölt poharakat is. Sok ily derék csend­biztost megyénknek, ki nemcsak a viz, de a nemes borok pezsgő zajában is meg tudja a csendet csi­nálni, ugy hogy mindenki ő reá figyel. De igy fi­gyeltünk Kis ur beszédére is, a ki nevénél sokkal nagyobb érzéssel kívánta a sok jót, a mely után nem volt oka reggel sem busulni. Kherndl ur pe­dig nemcsak helyettesitett urasága és úrnőjéért emelt poharat, s kivánta szivbői a majdani szerencsés visszaérkezést, de minden kedves vendége, sőt a vizveszély miatt az ő és mindnyájunk sajnálatára távol volt tiszttársai egészségeért is Ürítette azt „a nyomott viszonyok között," mit azután páter Neke­resd akképen travestált, hogy az ily nyomott viszo­nyok hatása alatt, midőn t. i. ennyifele „lemásoló erővel" (e technikus terminus az endrődi főjegyző ur invencziója, abbeli keservében, a mit egyszer­smind igen bolondnak is talál, hogy az ő adója csak hat forint !) fenyegető boros poharak mellett szomorkodunk : ő is hajlandó minden jóra, még ha kell — inni is; tehát : éljenek a nyomott viszo­nyoki És lön ebből egy szörnyümódon érdekes epizód. Kherndl ur erélyesen tartotta fent, s ma­gyarázta meg bővebben : az ö nyomott viszonyait, mig a páter meg: saját nyomott viszonyaihoz ra­gaszkodott. Szóval a káuont mind a kettő másként magyarázta, a miből azután a legszomorúbb schisma lett volna, ha közbe nem kondul véletlenül a szent­andrási nagy harang, melyre azután gyorsan csen­dültek meg a poharak is, és lőn a midőn ittunk, nemcsak egy akarat, de még sokkal több is, miu­tán páter Nekeresddel nemcsak eddigi ellenfele, t. i. a szívélyes háziuri helyettes, de még más is po­harat koazintott! mosolyogva érkezvén meg a „fel­ső táblához" férje karjain. . . Most jön a főváros. Hausmann műegyetemi tanár ur, eltérni kiván a diplomaczia azon gyakorlatától, hogy ott azt divat mondani, miről a sziv nem tud; mert ő igaz szive szerint szól, a midőn azt mondja .... mit is no ? Megvallom ezt elfelejtettem, ós csak annyi jut eszembe, hogy igen jót mondott, ós hogy az örök kedélyesség képviselője (Lehoczky József ur) szólalt meg utána, oly eklatanter emelvén ki nevezett ta­nár ur igen szép műveltségét, hogy erre már az­után, még azok is érdekteljes izgalomba jöttek, a kik eddig csak csendeskón bántak minden dolog­gal. Na de hát e felett nincs mit csodálkoznunk, miután az öreg harangozok abban rendesen szörnyű nagy mesterek, hogy kedve szerint tudnak haran­gozni az áhítatos hivek gyülekezetének. Butyok bá­csi ezüst harangjának gyönyörű szavát, ki nem is­merné, midőn megkondul a szélesebb körbe vágyó jó kedv nagyobb ünnepein, a megyei sajtó kettős tornyában ? ! Ez gyűjtötte össze most is a hiveket a négyfiókos asztal körül, melynek ragyogó lapján fényes kivilágítás sugárözönében jubiláltak, kivilá­gos kiviradtig, a finom papirosra festett angyalok. De volt valami a mellékteremben is. Csathó esperes ur érdekes zongorajátéka ós a kántor tnag­nus, majd lelkesítő, majd andalító dalai és remek énekei, szintén megtették hatásukat. Itt is volt kö­zönség, nem kevéslíé fényes! sőt szaporodunk észre­vétlenül. Hejh! a zenének nagy hatalma van. És a magyar népdal! „Nem anyutól letté}, Rózsafán termettéi. Piros pünköst napján Hajnalban szjjlettél .... .... ÓS Csakugyan .... itt VOlt a három májusi virág is .... s köztük — kit Kherndl ur mellett („előttem!" kiált közbe a jószágfelügyelő ur ismert lovagiassága) a legnagyobb elismerés illett a gaz­dagon megterített asztal körüli érdemekért .... a három virág között: Hajnal Erzsi kisasszony! Óh az a gyönyörű népdal, de igazat is mond . . . „Nem anyától lettél, Rózsafán termettél; Piros pünköst napján Hajnalban születtél .... Le van téve a fundamentom ; adja az ég, hogy legyen feltéve a torony keresztje is, mely hirdesse lenyes ragyogásaival vallásos buzgalmát a Wodia­ner-párnak, a kik az élet magasabb javaiért való lelkesedésüknek, ily fényes és maradandó emléket emelnek. S mert ő nő az első a müveit világban „Ehret die Frauen, sie flechten und weben Himlische Rosen ins irdisehe Leben, Flechten der Liebe begliickendes Bánd; Und in der Grazién züchtigen Schleier, Náhren sie vvaehsam das ewige Feuer Schőner Gefűhle mit heiliger Hand." 7. 1. 17. 23. lé. POLITIKAI SZEMLE. * Bukarest, máj. 9. Brailánál az oroszok az átmenést tegnap óta nagy harczczal erősen forci­rozták * Bécs, máj. 9. Ide érkezett magánhirek sze­rint a román kamara ma kimondta az ország füg­getlenségét. * Bécs, máj. 9. A „N. fr. Presse" szerint egy tegnap este 9 órakor Brailába érkezett távirat je­lenti, hogy az oroszok kis járműveken átmentek a Duna egyik ágán, súlyos kaliberű ütegek vedelme alatt, melyek tegnap emeltettek, hogy Macsin vá­rosához eljussanak. * Budapest, máj. 9. A dunai kérdés tárgyá­ban a kormány nyilatkozata ma törtónt meg. A m. elnök felelt Somsich interpellácziójára, s e felelet tartalmazta a nyilatkozatot. A felelet oly kevéssé elégítette ki, hogy azt Somsich csak „sajnos tu­domásul" vette. * Bukarest, máj. 10. Galaezból érkezett hírek szerint orosz részről intézkedések történtek, hogy a Dunán a szabad hajózás bármely lobogó alatt Galaczig ne akadályoztassék. * Szt-Pétervár, máj. 10. Mihály fqherczeg egy távirata folyó hó 6-ról jelenti : Kagyisman város minden ellenállás és ütközet nélkül bevétetett s orosz parancsnokság alá helyeztetett. A lakosság lőport és fegyvereket szállít, és a szomszédos helységek is kinyilatkoztatták, hogy fenhatóságunkat elismerik. * Bécs, máj. 10. Ma reggel 5 órakor 300 kozák átkelt bárkákon Ghiacitba, hogy ott zsákmá­nyoljanak. Azonban alig hogy átkeltek, egy nálok sokkal nagyobb csapat basi-bozukra akadtak. Elénk harcz fejlődött ki közöttük, mely változó szerencsé­vel egész déli 12 óráig tartott. Mindkét részről több halott és sebesült maradt a harcztóren. MEGYEI HÍREK. — A békési h. h. reálgymnáziumi növendér kek majálisa május 26-ik napjára halasztatott. * A lapunkban hirdetett gróf Trauttmans­dorff-féle csabai birtok f. hó 17. csütörtökön B.-C sa­bán a „Fiume-szálloda" 13. számú szobájában fog árverés utján bérbeadatni. * A „Puritas" czimü hajfestő-szert, melyet az ország különböző helyein árulnak, a belügymi­niszter valamennyi törvényhatósághoz intézett ren­deletben eltiltja, minthogy e szer az egészségre ár­talmas alkatrészt (majdnem tömített oldatban nit­rogensavas ólmot) tartalmaz. (a) A napokban szarvasi halászok a turi ha­tárban a kiöntéseken egy szép halat fogtak, miután a hálóba került harcsa nem többet és nem keveseb­bet nyomott, mint egy mázsa és 72 fontot. Nem tudjuk magunknak megmagyarázni azt, hogy ná­lunk a halfogdosás most meg van tiltva még pedig országos törvény által, mennyiben most van az ivás ideje, a szomszéd határban pedig az országos tör­vényt nem ismerik azaz nem akarják talán is­merni. * Csabán, a „Fiume-szálloda" előtt tegnap egy parasztlegény fogadásból egymásután 22 kiflit evett meg. A gyomorművésznek semmi baja sem lett. (?) B.-Gyulán május 10-én nagyszerű ga­lamblövészetet rendezett a gyulai vadásztársulat. 100 galamb volt áldozatul kitéve. Egy-egy vadászra körülbelől 7 galamb jutott. Több nő is volt jelen a lövészetnél. * B.-Csabán e hó 21-ón a „Széchenyi-liget"­táncztermében zártkörű tánczvigalom rendeztetik. — Belépti-dij : Személyenkint 1 frt 50 kr. Kezdete 8 órakor. A tiszta jövedelem jótékony czéira forditta­tik. Belépti-jegyek a meghívó felmutatása mellett válthatók Gártner Adolf ós Vidovszki Ká­roly urak kereskedésében és a bál estéjén a pénz­tárnál. (?) Hatvan napig vizben. Azon női hulla, melyet a mult hetekben fogtak ki a Fekete-Körös­ből, nem kevesebb mint két hóig volt vizben. A zerindi elöljáróság jelentése szerint, Biró Erzsébet­nek hivták a szerencsétlent, ki maga ugrott a hul­lámok közzé. (a) A fürdő-idény (bocsánat! évad) beálltá­val Szarvason a tornagyakorlatok a tanulóifjúság­gal neity a tornacsarnokban, hanem a fürdőhelyi­ségben végeztetnek, amabben csak kedvezőtlen idő esetében. * (Bekiildetett.) Indítvány ajánlva a f. évi május hó 14-én tartandó megyebizottsági gyű­lés figyelmébe. Az egész megye területét bejárta már a hir, hogy a nagyobb járású szolgabíró urak mellé, e gyűlésen segédek választandók. Tekintve azt, hogy az ily segédszolgabirák állítása mellett nem annyira a szükségen lesz segítve, mint az egyes hivatalnokok kényelme előmozdítva: indítványozzuk, hogy ne segédek alkalmaztassanak, hanem a já­rási területek sza b ályoztass anak. Vétes­sék el p. o. Tarcsa Békéstől, — Gyoma és Endrőd Csabától, — Kondoros Szarvastól, — Csorvás és az illető puszták Orosházától, és állittassék fel a gyomai járás a következő községekből: Gyoma, Endrőd, Tarcsa, Kondoros és az illető puszták. Csa­bához pedig az elvettek helyett adassék, Csorvás ós az illető puszták. Ha figyelembe vesszük a min­den évben kétszer is megjelenő vizveszélyt, mely

Next

/
Oldalképek
Tartalom