Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-04-05 / 27. szám

IV. évfolyam. 1877. 27. szám. B.-Csaba, februárhó 25-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. VIo^jolonilv liotoiiKónt Kétszer : vasárnap és esütöi'tölvön. Előfizetési (lij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedfe 2 frt. Szerkesztőség: Gyulai-ut,iReök-ház. Egyes szitn ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabáu Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kro» postautalványnyal. Előfizetési felhivás JliSIimi KÖZLÖNY" és „SZÉPIRODALMI LM'-ra. Háromnegyedévre 6 frt. Félévre , 4 frt. Negyedévre 2 frt. A „Szépirodalmi Lapok"-ra a hátralevő 3/

4 évi folyamra 1 frt 50 krjával, az egész évi folyamra 2 írtjával elő iehet fizetni. fgjgpr" A lap a fenti előfizetési dijért helyben házhoz hordatik, vidéken bérmentesen küldetik. Az előfizetés vidékről legczélszerübben 5-kros postautalványnyal történik. B.-Csaba, márczius-hóban. A kiadóhivatal. Szeszipart a mezőgazdaságnak! Miután már arra körül-belül rájöttünk, hogy politizálással helyzetünkön s a „haza sorsán" nem javitunk: itt volna az ideje, hogy anyagi állapotunk javitására egyesitsük értelmi erőnket; mert ezenjavitás nemcsak egyénileg létfeltételünk, de a mi „par exellence" földmivelő-országunk „lenni vagy nem lenni" kérdése is szoros kapcsolatban van vele, nevezetesen mezőgazdaságunk virágozásával, ez levén hivatva az értéktermelés legnagyobb részét előállitani. Elértünk a lejtő azon meredélyéhez, hol az esés rohamossága kezdődik. Kimerült talajunk javitására nincs forgalmi tőkénk, marhatenyésztésünk a pénz drága volta miatt nem lehet jövedelmező, költséges termelésünk silány eredményéhez képest az adó terhessége még a megélhetést is kétessé teszi. A páratlan földbérleti rendszer folytán lábrakapott bérletszédelgés, a józan bérlők szaporodását akadályozza, — a meglevők megélhetését lehetetleníti, a birtokost pedig könnyelmű kapzsiságáért birtokával együtt tönkre tette. Mezőgazdaságunk a kincstár, a tőkepénz és a kiskereskedés jobbágyává törpült Dohányunkkal az állam, kenyér terményeinkkel a tőkepénz szolgálatába szegődött hajhászok, szeszfőzésre alkalmas termeivényeinkkei s a hizó-marhával a szeszgyárak egyedáruskodnak. Ez mezőgazdasági helyzetünk szomorú, de igaz képe. Hogy ezen tarthatatlan állapoton javítsunk, legelőször ezen egyedárusság nyomása alól kell mezőgazdaságunkat fokozatosan felszabadítani, mit csak ;ugy érhetünk el, ha az értelem ós munka egyesitett ereje megteremti a mezőgazdasági ipart. Fejletlen birtok- s megingatott magánhitelünk miatt a malom- és czukor-ipar létesítésére a közel jövőben képtelenek vagyunk, mert azon haszon csak látszólagos, mely a termés feldolgozása s a hulladék ittmaradása után mutatkozik, minthogy azt a beruházási s forgalmi tőke drágasága fölemészti. Megfogyott pénzerőnket szemelőtt tartva, ma a mezőgazdasági szeszfőzés fejlesztése azon egyedüli ut, melyen czélhoz jutunk. Ha számba veszszük azon előnyöket, melyeket ezen iparág lendülése előidézne, lehetetlen annak fontosságát be nem látni. A mezőgazdasági szeszgyártás kis beruházással létesíthető. Alkalmat nyújt a gazdának a most elkallódó őszi s téli munkát értékesíteni. A szeszgyártásra használt termények árát emelve, jótékonyan hatna a buzatúltermelé s korlátozására. A gyártási hulladék a marhatartás ós hizlalás javára esnék és a trágya azon földre használtatnék fel, mely a terményt adta, nem tigy, mint most, midőn a szesz az ő anyagját adó földtől messze fekvő gyárakban termeltetik és a trágya a mezőgazdaság kiszámithatlan kárára felhasználatlanul hever. A mezőgazdasági szeszgyártás ösztönzésül szolgálna a czukorrépa s burgonya termesztésére, s igy a „helyes arányok" meghonosítására. Sokszorosítaná a [.énzforgalmat, és ezáltal a beruházási s adóképességet fejlesztené. Ezen felsorolt előnyök ösztönzésül szolgálhatnak arra, hogy a mezőgazdasági szeszipart gátló akadályokat igyekezzünk elhárítani. Kezdeményezzünk mi, önerőnkre támaszkodva, s meggyőződésem, hogy a kormány támogatni fogja törekvésünket, illetőleg, ha kijelöljük a kivihetőség útját, a szeszadó leszállítása által segit rajtunk czélunk elérésében. Hiszem, hogy a kormány belátja, hogy e hon polgárait nem az uzsora-törvény fakardjával kell védeni, hanem módot nyújtani arra, hogy önerőnkből megsemmisíthessük anyagi állapotunk minden fekélyét. Lépjünk tehát a komoly cselekvés hálás terére, egyesítsük, ha kell, feszítsük meg minden erőnket, hogy magunkat s édes hazánkat a pusztulástól megóvjuk; teremtsünk jobb jelent, egy szebb jövőnek dolgozzunk alapján, hogy ne nézze jövőnket aggódó tekintettel az igaz hazafiság. Bartóky István. A közigazgatási bizottság felekezeti tanítót nem helyezhet vissza. A „B. K." 23. ós 25. számában egy czikk jelent meg ezen czim alatt: „A felekezeti tanítók elitéltetése a tanügyi bizottság A dolog az, hogy a közigazgatási bizottság, ellenére a tanfelügyelő javaslatának, egy hivatalából kitett felekezeti tanitót nem ü 51 társzk Egy koporsó fölött. — Rhapszodikus gondolatok linsvét. táján — ... Ne sírjatok! Az éjhomályba szétmegy j aj jotok, a fájdalom fönséget szétzilálja omló könynyetek. Ha elmerengtek multunk bérczein, vaj lesz -e ok a busongásra, gyászra? Elvette őt a mindenség hatalma? Egy jobb jövő ölébe vitte őt. Magához hívta angyalok közé, hol jobb a lét, mert szebb jövő mosolyg a biztató jelen elé. — Nem a mienk többé? A lélek megválik testétől, de átszellemülve őrködik szerettei felett. Elnémult már beszédes ajaka, de kis szüzek körében zsolozsmákat énekel s imára nyílnak meg miérettünk ott fenn. Megtörve im a szép szemek sugara, de érettünk emelkednek fohászra; ha nem nyílik minket ölelni karja, ha nem cseveg gyér mekreményiről, ha nem tapsol már örömeinek, ha nem dadog meséket ajaka és nem simítjuk aranyszín fürtjeit: vigasztalás un kra szolgál a tudat, hogy „boldogabb jövő ölébe" szállt. . . Ne sirj anyám! Ne hallasd jaj jódat. Miénk maradt, akárhol légyen is. Csak lakhelyét változtatá a végzet, de nem rablá el tőlünk szellemét. Itt jár közöttünk gyöngéd lelke is, s itt marad velünk a végitéletig. Oh emberek! Vaj mit keresne itt a földön 8, ki angyalok körében is angyalibb, mint társainak milliója volt? . . . Mit lel a földgolyón, hol bűnök árja tölti be a rut vétkek aetherétől eltelt égnek viruló alját? Angyalt a korcsoknak, hol nincs igazság, nincs szabadság, az éden cherubjai rég kiűzték volna az elkorcsosult lelkiisméretet ? A hol hiúság, rabság,- rut önző érdekek benépesiték az isten kertjét vadon tenyésző csalán-fajzattal, melynek érintésénél fájdalom czikázik izmainkban? A földgolyó, a romlásnak e gyermek-labdája, csak annak számára való, a kit a végzet rendelése e gonosz világra száműzött vala, hogy tengődve élje napjait, erkölcstelenség posványába fúlva, vezekelvén ősei helyett, Kiknek bűnét az unokákon is megboszulja a mindenhatónak büntető keze — harmad- és negyedíziglen. Egy átok súlya nyomja lakhelyünk, és a pusztában barangolóknak nincs egy Messiása, ki elvezetné népét a jobbnak hitt ígéret földére. Átok súlya nyomja nemzetünk s ez alatt görnyedve sülyedünk. Korunknak jelszava csak egy : a megaláztatás. Csúszni, mászni, elvet megtagadni, hazudni és képmutatni! Ez életünknek ujabb isko-