Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-03-29 / 25. szám

„BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" ÍQII. 22. szÁM. a nép gyermeke vagyok; az aulonomia becsét ismerem, de minden hazafi az ország érdekeit az autonomia fölé fogja helyezni, s különösen nem ismerem az*autoB«miík ott, hol sziikkeblüségie bukkanok, vágy,aliol az autonomia az ország érdekeinek megkárosításával nemtelen iizelmjekre vetemedik. Ez neni^ egyéni felfogás, hanem a kormány által is acceptálva van. Rendelje az autonómiában foglalva vélt jogánál fogva bármely egyház, hogy pld. iskoláiban-a magyar korona, a hazai törvényekkel ellentétes valami tanittassék s meglátja a békésmegyei tanügyi bizottság, mi történik az aulonomia mellett is. Igen az autonomiánáj fogva minden egyház vallását ugy taníthatja mint neki tetszik, ortbojjox vagy haladó irányban ; megteheti hogy oly könyveket használhat a többi tantárgyaiknál "is

1 mint neki tetszik, de'csak ugy, ha rfnía könyvek az, ország érdekeivel ellentétes tanokat nem tartalmaznak. — De hiszen minden az országban' autonómiával felruházott felekezet, a isid ót sem véve ki, a tanitó állandósítását törvényben kimondotta, ugy hogy a t. bizottság az automiát nem sértette volna meg, ha a törvény felekezeti tanítóra csakugyan nem vonatkoznék is. Vagy talán azért basáskodhassék a felekezet, mert mint a t. bizottság mondja iskoláját saját erejéből tartja fenn? Hamis nézet! Ez nem áldozat sőt inkább kedvezmény, mert önrendelkezési .joggal bir iskolájában, míg az orsz. törvényekkel ellentétes igazságtalánsagokra, mint pld. a tanítók oknélküli elkergetésére, nem adja magát. Ha a hitfelekezet iskolát nem bir, vagy nem akar fentartani. ott van a törvény, mely az 5°/

0-os adót kivetni elrendeli, bogy a/, esetben a község állítson iskolát. És miután az autonomia csak azt teheti, mi az ország érdekeivel ellentétben nincs, a tanitó el vagy el nem bocsátására nézve sincs szabad keze. Nincs azért mert a 38. t. czikkel ellentétben áll, hol ki van mondva: tanitó élethosziglan választandó. Nem áll ama §-ban, bogy községi vagy felekezeti-e az, kire e törvény vonatkozik, csak tanitó legyen, kit. i. a XXXVIII. t. czikkben előirt módon tanitói oklevéllel bir, bol vizsgára jelentkezik, azt sem kérdezik, községi iskolában fog-e működni vagy görög hitfelekezetiben ? Most már áttérünk a második nevezetes pontra. A tanító elbocsátható: mert az állandósítás magára az állomásra, a hivatalra és nem a személyre vonatkozónak látszik. Tehát csak látszik ?! Mily naiv! „A látszat esal" és íme a tek bizottság a „látszik" után itél. De félre a tréfával; megáll az ember esze, nem tudja, mit gondoljon. Az 1-ső pontban elismeri a bizottság, hogy az állandósítás a tanítóra vonatkozik ugyan, de csak községi tanítóra, s íme most már azt mondja, hogy az állandósítás az állomásra vonatkozik, a hivatalra. Ez uj dolog. A tanitó egy állomás, egy hivatal. Holnap csengetyüt akasztatok magamra, kimeszeltetem magamat, mertén tanítóskodom, eigo állomás, hivatal vagyok. A 38. §. „A tnnitó élethossziglan választandó," a tek. bizottság véleménye szerint egy állomás, hivatal. De még azon felfogás is, mely szerint csak a tanitói állomást lennne köteles a hitfelekezet örök időkre felállítani, téves. Mert ha nem lenne az, mért van megengedve,- hogy bármily felekezet iskoláit beszünte'ssé, hogy ázok helyébe községi iskolák állíttassanak? Hiszen "íme itt nincs „állandósítva az állomás," hanem igen is elrendeli a törvény, hogy ha ily felekezeti iskola helyébe községi iskola lep, ama intézet tanitói, kik tehát felekezetiek voltak, még igy .sem bocsáthatók el, hanem a község által alkalmazandók. Innen kitetszik, hogy az állandósítás a tanítóra vonatkozik ,felek.ezeti vagy k.özségi különbség nélkül s gondoskodott a törvény, hogy ha valamely autonomikus hitközség tanítóitól iskolája beszüntetése által szabadulni akarna, ne tehesse •inert a tanitó a község szolgálatába lép. Igy van ez uraim, csakhogy a tanügyi bizottságoknak nem szabad félni, hogy ha a tanítónak adtuk igazat, hát a zsidó-iskola a város baja lesz. De 'hála istennek van oly derék tanfelügyelőnk, ki az igazságot becsüli, a tanítót szereti. Felebbezett a minisztériumhoz, hol máskép fognak véglegesen ítélni, mert tudják, mi lenne ily végzés következménye. Hátha óv végével az egész megyében minden felekezeti tanítót, evang. kath. reform, zsidót vagy görögöt szélnek eresztenének s egy év múlva megint, ez az autonómiával és az ország érdekeivel összeegyeztethető lenne? Még a randezettebb egyházak is visszautasítják az ilyen feltevést, mely a szűkkeblűség non plusűltráját képezi. Minden rendezett autonómia tényleg véglegesen alkalmazta tanítóit, még a legújabb autonomikus felekezet is Magyarországon, a zsidó felvette törvényeibe a tanítók végleges alkalmazását és máig rendezetlen viszonyainál fogva nem vette gyakorlatba ? A tek. bizottság feladata, hogy a tanügy emelése czéljábói, a felekezetet elvállalt kötelességére, az orsz. törvényre tehát két fontos oknál fogva, szorítsa. Mindegy az a jövendő polgárok művelődési fokára nézve akár egy, akár 10 tanítótól nyerték kiképzésüket? Az iskola nem legelő, hol mindegy Pista-e vagy Jancsi őrzi-e a malaczot! Összeegyeztethető-e a hálával, elismeréssel, a legnemesb emberi érzelmekkel, hogy azon egyént, kire legdrágább kincsünket, gyermekeinket bizzuk, hogy legkedvesebb reményeinket teljesítsék, ös^zeegyeziethető-e mondom, hogy ezen embert, mert egy-két hitközségi tag kegyét elvesztette, éppen talán jelleménél, kitűnőségénél fogva, hogy ezen egyént kergethessék faluról-falura a megbélyegzett Kain testvér-gyilkosként? Mert hazáját szereti, mert hazája nyelvét terjeszti, mert munkálkodása heve folytán azon veszélynek van kitéve, hogy élte derekán övéi köréből kiragadja a halál, mitsem hagyva hátra koldusbotnál; mert csak az ö állása nem jövedelmez a legszükségesebbnél egyebet és sokszor még azt sem; mert mint a selyemhernyó élete árán adja másnak a selymet és bársonyt, jólétet, azért ue legyen állandó, azért legyen bolygó A hasvór! ? Halljátok felekezeti tanítók ez ítéletet, mindenek előtt ti zsidó kartársaim! s dolgozzatok, íá/zatok, éhezzetek ti és a tieitek a — hazáért. Braun Jónás. POLITIKAI HIREK. * A .magyar képviselőház hétfői gyűlésén nagy szótöbbséggel megszavazta a kormánynak a rentekölcsünt; az ellenzék minden árnyalata ellene szavazott. — lynatieíf az orosz diplomaták troubadourja, kőrútjában Bécsbe érkezett, eléneklendő ott szivreható balladáit az orosz műveltség és szabadságszeretetről. Kötve fognak hinni a troubadour csábító szyrénhangjainak. MEGYEI HIREK. * Azon t. cz. előfizető le, kiknek előfizetése e hó végével lejár, fel kér étnek, hogy azt minél előbb megújítani szíveskedjenek, mert, kivévén a bekövetkező negyedévben megjelenő 1-ső számot, annak ki az előfizetést megnem ujitja, a lipkiildéssel nem alkalmatlankodunk. Mindazoknak, kik lapunk fen állása óta valaha előfizetőink voltak',' e hó végéig egy-két mutatványszámot íüildünk, melynek elfogadását kérjiik, ez mire sem kötelezvén őket, mert az előfizetési díjjal csak az terheltetik meg, ki a lapot megrendeli. A ((Békesmegyei KLözlöiiy« le 1 a< J ó 1 li vat al a. — A „Szarvasi Újság" szerint a szarvasi vasúti küldöttség fennt járt a minisztereknél, és szép reményekkel telve jött haza. Lesz Szarvasnak vusutja, ha — pénz lesz hozzá. — Az élőviz-esatorna-társulat tegnap volt valahára ülést tartandó a csatorna kiágazásánál alkalmazandó zsilip tárgyában, melynek építkezését mint biztosan tudjuk, a közlek. miniszter főispánunknak még tavai megígérte, azonban azt a társulat kérelmezni mai napig elmulasztotta. Ideje volt tehát a gyűlést megtartania. E zsilip kiépítésétől van Csaba ós Békés nyugalma feltételezve. (Volt gyűlés, de nem élővizi, hanem körös-társulati, melynek főtárgya az volt, a védgátak teljes kiépítéséhez szükséges 400 ezer forintot honnan teremtsék elő. Szerk.) * Csabán kedden és szerdán nem lehetett 15 kron felüli belyegjegyeket kapni. Az a szomorú, hogy az ily eset nem áll izolálva, hanem évenként többször is van szerencsénk hozzá. Nem értjük, a csabai különben igen buzgó és derék adóhivatali főnők Amberger ur, miért nem gondoskodik arról, hogy ilyen a felekre né/.ve kimondhatlan joghátránynyal járó mulasztások oly nagykereskedelmi és bírói ineg közjegyzői iigyforgalmu városban mint Csaba, előne forduljon ? * A békésmegyei izr. hitközségek a megyei tanügyi bizottságba dr. Báttaszéki Lajos b.csabai ügyvédet választották meg bizottsági tagul. * A „Szarvasi Újság" legutóboi számában a „Ladányi" név alatt lapunkba iró egy kiilmunkatársunkról azt állítja, hogy a „Valami az irigységről" lapunk szépirodalmi részében nem rég közölt czikket a „Nővilág"' 1856. évi folyamából ,lopta' volna. Felszólítjuk Ladányi urat, hogy eziránt nyilatkozni erkölcsi köteleségének tartsa, laptársunkat pedig kérjük, hogy az illető, birtokunkban nem levő és itt Csabán elő nem keríthető lapot, melyből az illető czikk állítólag átvétetett, hozzánk juttatni ne Terheltessék. E szára látása és Ladányi ur igazolásának meghallgatása előtt, tartózkodunk érdemleges véleményt mondani. * Kijelentjük, hogy Braun Jónás urnák lapunk mai számában befejezett czikkére lapunknak lesznek némi észrevételei, melyeket külön czikkben közelebb közlünk. * Egész Békésmegyében egyetlenegy gőzfürdő van s annak .székhelye' Csaba. Valóságos jótétemény s a csabai közbirtokosságot, mint sok más hasznos alkotásaiért, ennek felállítása miatt is osztatlan dicséret illeti. Htnem van a gőzfürdőnek egy kis bibéje. Gőzkazánja, szakértők nyilatkozata szerint vénség okozta végelgyengülésben szenved, •ló l-sz kijavíttatni vagy ujjal helyettesíteni, nehogy a fürdőközönség félénkebb része, egy ártatlan kis légberöpüléstől tartva, elmaradjon. (b.) Tojásstatisztika. Sztampa B. ezukrász ur kiszámította, hogy Csabán e böjt ivadjában, á40,000 tojás fogyasztatott; szomorúan konstatálja sen a hallgató szivébe lopja be magát. Nem szenvedhette az olyan szónokot, a ki papirosból beszélt s e részben annyira elkényeztette a pesti közönséget, hogy az, midőn egy különben jeles vidéki .pap Székács helyett prédikálva, a könyvbe kezdett tekintgetni, egyszerűen ott hagyta őt, mint olyat, a ki nem képes eszméit szabadon előadni. Ellenben ha ő maga prédikált, nemcsak saját hívei, hanem a más hitfelekezetüek is siettek a lutheránus templomba, hogy meghallgathassák. Jól mondja Sz. K. hogy Székács predikácziói évek hosszú során át valódi ünnepei voltak a fővárosi közönségnek, s mint Albachot, a ferenezrendi atyát a protestánsok, ugy Székácsot a katholikusok tömegesen hallgatták, kivált ünnepélyesebb alkalmaknál, vagy temetéseken, mikor vagy könyekre vagy lelkesedésre ragadta hallgatóit. Nem tette ugyan az egyházi szónoklatot soha politikai izgatások eszközévé, de a vallás és erkölcs igéi mellett kivált az elnyomatás szomorú idején mindig ludta erősíteni a haza újjászületésében vetett hitet, s táplálni a nemzeti érzületet. A níklai temetőben Berzsenyi emlékénél mondott beszéde oly óriási szenzácziót okozott, hogy a vidék értelmisége hódolatára sietett, és egy r. kath. püspök, nyilvánosan az ország papjának nevezé. Mikor a-tud. akadémia 1859-ben Kazinczy emlékünnepet ülte, Székács a pályázatnál dicséretet nyert költemény elszavalásával oly lelkesedésre ragadta a hallgatóságot, hogy nem maradt ember, a ki meghatottságában föl nem zokogott volna. És midőn az országszerte megtartott Széchenyi gyász-istentiszteletek körében a lapok meghozták a hirt, hogy Szókács mely vasárnapon fogja tartani az einlékbeszódet, a hatalom annyira megrémült az ő lángnyelvétől, hogy a kitűzött napon Budára vitette a templom-kulcsát, és a szónokot eifogatás büntetésének terhe alatt eltiltotta a beszéd megtartásától. íme tiszt, gyülekezet, ilyen volt Szókács József mint szónok, szeretve és tisztelve a jóktól ós igazaktól s rettegve a gonoszoktól és a zsarnokoktól! Az elismerés megható jeleneteinek fölsorolásától ezek után azt hiszem bátran feloldhatom magamat ; nem fogja rosz néven vehetni senki, ha a nádori termekben, az országgyűlésen és az árvaházi gyűléseken kifejtett tevékenységét rövidség okáért mellőzve, most már befejezem az oly sok téren tartós nyomokat hagyott életnek rajzát. Olyan volt az, mint a jótékony folyó vize, mely arany szemeket hoz elő a sziklák mélyéből, utat tör magának a sivatagon, és üde növényzetet táplál a kopár talajon, folyása partjain. Meg is áldotta öt az ég boldog családi környezettel, szerető, hű Darátokkal és boldogító eredményekkel. Az ő szivét is érték ugyan csapások, s olykor-olykor a bánat felhői boriták el nyilt homlokát ; de egészben véve vallásos kedélyének egyensúlyát soha el nem vesztette. Birta a lélek boldogító nyugalmát, a kedély azon örök vidámságát, melyet a másokkal való jótevés szokott kölcsönözni a kiváló lelkeknek. „Még az idő is" — mondá egy barátja — „olyan kíméletes volt iránta, hogy csak baját ezüstözte meg, a test, a lélek ifjú elevenségét nem vette el tőle, csak az utolsó hetekben. Alakja hasonlatos volt a délövi bérezhez, melynek ormán fent ül a téli hó, midőn tövében még virág fesel." Zsilinszky' Mihály.