Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-03-15 / 21. szám

..BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" 1877. 27. SZÁM. veszélye fenyeget, melyet keletkező népek, uj világalakulások okoznak. A diadal nehéz, de nem lehetetlen, ámde csak ugy, ha máskép cselekszünk ; miként ? hiszen tudjuk, eleget mondjuk szóval. Legyen tetté a szó; cselekedjünk! A helyzet súlyos, az eszközöket is ki kell küzdenünk, a pálya nehéz, de a magyar tud bátor lenni. — Föl tehát a lejtőn, vissza azon tudattal, hogy elvész a haza, ha gyávák leszünk, ellenben mi leszünk uj megalapítói, ha helyét betölti kiki. Ugy legyen. Tisztelet becsület, de igazság is. (A csabai vigadó kérdésére visszatérünk.) Valóban ugy áll, hogy az építészeti bizottság a csabai iparosok szövetségétől az egész építésre nézve az ajánlatot elfogja fogadni, tehát — esetleg az építést annak átadni. Mi ezen eshetőséggel szemben nyugtalanságunkat el nem nyomhatjuk s ezt el nem hallgathatjuk. Szokásos és rendén van, hogy közvállalatok nyilt pályázás utján konczedáltassanak. Azonban ennél egyik feltétel, hogy a vállalkozóban nem csak anyagi, hanem szakképzettségi megfelelő garantia legyen. Tisztelet becsület, de igazság is; mi e garaticziát az iparos szövetségben fel nem találjuk, nem azért, mert tudomásunk szerint, az az emelni szándékolt monumentálishoz hasonló épületet soha nem vállalt, soha nem épitett. A vigadónak egyelőre csak átalános rajzai vannak meg, ahhoz a részletrajzok halmaza kívántatik, melyek csak szakképzett építésztől telhetnek, ki legyen az, a ki e rajzokat készítené a szövetség részéről ? Ez az egyén még jelelve sincs, hogy legyen tehát az építtetőnek bizalma ismeretlen tényező iránt — ezt mi felfogni képesek nem vagyunk. Egyébiránt pedig — a szövetségben egy egyén van tudtunkkal, a kinek az épités szakmája, de ő — bár a maga körében ügyes és solid saját terve szerint, önálló vezetése mellett nevezetesebb középületet még nem épitett és saját nyilatkozatai szerint saját felszámításaiban nem egyszer csalódott, vállalatával károsodott. Ugyan mi szükség forog fenn arra nézve? már Halmay ur is oly mérsékelt árt szabott, hogy csak ő tudja azon, a diszes épület mikép lesz kiállítható. Ezen ajánlatnál még olcsóbban vállalni olyanoknak, kiknek a kivitel okvetlenül többe kerülne, mint H. urnák annyit tesz, mint tetemeset koczkáztatni, legjobb esetben alig valamennyi nyereségért. Holott ha a csabai szövetség közöl kiki csupán a saját szakmájába vágó munkát vállalja, jutalma saját számítása szerint biztosnak mondható. Mi szüksége vau az asztalosnak a kőmivesért, az ablakosnak a vasszerkezetért, a bádogosnak, ácsnak a dekoratív részekért stb. kezességet vállalni, melyekhez nem ért — hiszen ez kész veszedelem és pedig nem csak rájuk, hanem az épittetőre nézve is. Tekintetbe kell venni azt is, mit fentebb jeleztünk, hogy a művezető, rajzoló fogadása tetemes honoráriummal jár, hogy azon esetben, ha a vállalat a szövetségnek adatik át, Halmay ur eddigi működését a szövetségnek kellene megfizetni, mert azt a közbirtokosság, mely ha H. ur a vállalkozó, ennek a tervekért semmit se fizet, nem viselheti. Mi tehát minden érdeket számba véve azt az alternatívát tartjuk helyesnek : vagy versenyt nyitni versenyképesek közt, vagy átadni a vállalatot Halmay urnák, a kinek az egész konczepczió az agyában van, utóbbi esetben azonban oly feltétellel, hogy az építésnél a csabai ipart alkalmazza. Azt tartjuk, ez az érdeke ugy az építtetőnek, mint magok a csabai vállalkozó iparosoknak, a kiknek mi, őszintén nem kárát, de hasznát óhajtjuk. Mi elmondtuk a magunkét, a többi nem a mi feladatunk. MEGYEI KÖZÜGYEK. Békésmegye közigazgatási bizottságának inárcz. 5. és következő napjain tartott gyüléisből. — Alispáni jelentés. — (Folytatás.) A csabai járás szolgabirája f. évi február 21. 704. sz. alatt jelentvén, hogy Endrődön Kovács M. István ottani lakos marhalétszámából egy darab ökör hirtelen eldöglött, miutáu a jelentő szolgabíró ur azt adta elő, hogy ámbár az elhullott jószág barom-orvosilag megvizsgáltatott, mind a mellett a járási csendbiztost, Vadasy ós Kruchio orvosok meghívása mellett belyszini vizsgára kiküldötte, e jelentést egyelőre, a vizsgálat eredményének bevárásáig tudomásul vettem. — A vizsgálat eredményéről szóló jelentés beérkeztével, f. évi február 24-óu a járási szolgabíró ós a megyei állatorvos urakat oly felhívással küldöttem ki, hogy az elhullott ökör felülvizsgálása végett azonnal a helyszínére utazván, a kór nemét megállapítsák és ha az elhullott marhán a keleti marnavész jelenségei mutatkoznának, avagy a vész csak gyanítható lenne is, az 1874. XX. t. cz. III. fejezete 82. ós 33. §-aiban előirt óvintézkedéseknek a legszigorúbb és haladéktalan foganatosítását eszközöljék; átalában mindent megtegyenek, mi a vész tovább terjedésének meggátlására szükségesnek mutatkozik. És ámbár a szolgabíró, de különösen a megyei állatorvos jelentéseiből megnyugvással értesültem, ho^y a Kovács M. István ökreiből elhullott hat darab, nem keleti marhavész, de részint burutos tüdőlob, részint bél-hagymáz áldozatául esett, mindazonáltal, miután a marhák tiidővésze és hagymáz járványa eseteiben is a fen,illó szabályrendelet szerint a községi elöljárók a betegség kiütéséről jelentést tenni kötelesek, — s miután ámbár az első ökör. még mult évi deczemb. 22-én betegült meg ós deczember 27-én elhullott; a második ökör deczember 27-én, a harmadik deczember 30-án betegedett meg és f. évi január 1-én elhullott; a negyedik f. évi jannár 10-ón rögtön megdöglött, mielőtt gyógyíttathatott volna, melyet a cselédség lenyúzván, hulláját ebekkel felfalatta; az ötödik január 15-én betegedvén meg, 18-án gyógykezelés nélkül elhullott; az utolsó megbetegedési eset pedig február 16-án merülvén tel, 19-én kimúlással végződött; — ós ámbár Kovács M. István tulajdonos a marha állományában kiütött betegségről a községi bírót nem csak szóval értesítette, de irásbau is felkérte, hogy a kór kiütését a megyének bejelentse s a megyei állatorvos kiküldését szorgalmazza, — Endröd község elöljárói mindazonáltal a marha közt kiütött betegséget a járási szolgabíró urnák csak február hó 20-án jelentették be, s a betegség helyhezkötöttsóge, a beteg marhának az egésségesektőli elkülönítése, s a ragály terjedésének meggátlása érdekében semmi óvintézkedést nem tőnek "Endrőd község elöljárói ellen a fegyelmi vizsgálatot elrendelvén, a járási szolgabíró urat a vizsgálat szigorú és gyors megejtésóvel megbíztam. — S ámbátor a megyei állatorvos jelentése szerint Kovács M. István megmaradt szarvasmarhái egytől egyig kór-menteseknek találtattak, a megyei állatorvost utasítottam, hogy a kérdéses marhaállományt koronként megvizsgálja, a járási szolgabirót pedig felhittam, hogy az elhullott marhák hulladékai által okozható fertőzés veszélye ellen az óvrendszabályokat alkalmazza; a megmaradt ós egészségeseknek talált marhákat pedig a törvényes idő alatt vesztegzár alatt tartassa. — Végtére megjegyzem, miszerint a járási szolgabíró utján elrendeltem, hogy az endrödi szarvasmarha a gyomai márcziusi vásárba egyedül állatorvosi vizsgálat alapján orvosi ellenjegyzéssel kiállított egóssógi bizonyítvánnyal hajtható. Tisztelettel jelentein továbbá, hogy a szeghalmi járás szolgabirájának jelentése szerint K.-Ladány községben számos lovon és juhon rüh ütvén ki, ámbár a jszolgabiró Írásosan elutasította a község elöljáróit, hogy az állategészségügyi szabályrendelet 76. és 77. §-ai értelmében az állatgyógyrendőri szabályokat szigorúan alkalmazzák, minthogy azonban ezen intézkedés nem elegendő, mert az idézett szabályrendelet 8. és 9. §-ai szerint az állatok közti járvány-nyavalya kiütésekor a járási szolgabíró avagy kiküldöttje az illető járási orvossal, vagy hol állatgyógyászok vannak felállítva, ezek egyikével a vész helyére haladéktalanul kirándulni, a járványt kipuhatolni, megállapítani, a legczélszerübb orvoslati és állatgyógyrendőri szabályokat elrendelni, s a leletről és rendelkezéseiről jelentést tenni köte • lesek, a járási szolgabirót ily eljárásra utasítani nem késtem. Végtére megjegyzem, hogy a megyei állatorvos a szokásos tavaszi átalános lóvizsgálatot megindította. (Vége köv.) MEGYEI HÍREK. — Lapunk i9-ik számában bizonyos rémhírről tétetett említés, mely szájról szájra járt, hogy Uj-Kigyóson egy evang. családatya nein talált módot rendre elhalt három gyermeke eltemetésére. Most levelet veszünk az ottani énekésztől, igy nevezi magát, melyben kifigurázza a hirt s elmondván, hogy a dolog egészen másképen áll, minket von a közleményért feleletre. Mi továbbra is ragaszkodunk ahhoz, hogy felvilágosittassunk, miután a vett levél-féle pattogásait, de íróját se tekinthetjük illetékesnek arra nézve, hogy a hír fölött napirendre térhessünk. - Ellenkező esetben a közhatósághoz fogunk hiteles értesülés végett fordulni. —• A közelebb tartott közigazg. bizottság üléséről közlött tudósításnak vonatkozó pontjára viszszatérve értesülésünkhöz képest hozzátehetjük: hogy az adókimutatásnak be nem terjesztése miatt az illető szbirákra nézve terhelő határozat nem hozatott. — A selineczi er. lyczeum ifjúságának magyar ön-képző köre az 1877. évi márczius hó 18-án a lyczeum nagy termében fennálásának félszázados jubileumát ünnepli. (?) Gyulán e hó 11-én délután ment végbe Orley Istvánné szül. Sich Borbála temetése; igen ismert, s derék urnő volt s több száz végtisztesség tevő jeleut meg eltakarítására. Béke porraira ! (?) Közracsora-czigányoknál. — Gyulán elhatározta a népzenészek második bandája, hogy ők is egy közvacsorát (?) fognak reudezai a „Király vendéglő termében. A bemenetdij ós a születés napja még nem tudatik; de alig ha megszületik. (?) Gyulának igen roszul esett az, hogy Menter Zs. et comp. nem szerencséltette látogatásával, s ezzel együtt természetesen az „égi élvezettől" is megfosztatott. (?) Gyulán e hó 9-én délután a tűzjelző harangot kondították meg, — a szól elég erővel ringatta a fák kopasz koronáit; csakhamar tömérdek nép özönlött az utczákra, rettegve a bekövetkezhető eseményektől; szerencsére csak egy kémény gyuladt ki (főtéren Czinczárné-fále házon,) mit azonban pillanat alatt el fojtottak. Egy kis remegés — egyéb semmi. (?) A mai kórbői. Gyulán a mult héten egyszerre nem kevesebb inint tizen három nőt szállítottak kórodába, kik nemüket lealjasitva, áldozatai lettek saját büneíkuek. A rendőrség eziránt szigorú nyomozódást rendel el, kivált mióta Gyula városának — más hatóságok részére annyi költségét kellett haszontalanul ily ügyekért kiutalványozni. (?) Színház. Gyulán épitik a színházat — a „Korona" termében szombaton fogja Váradi Ferencz színtársulata játszani az első darabot. Ha érdemes társulata lesz, hisszük, hogy Gyula kitartja; nem ugy járnak ott a színtársulatok mint Csabán, hol 2—3 év alatt minden igazgatónak bukni kellett. (?) Ezzel egyideüleg megemlítjük, hogy ugyancsak Gyulára szándékszik jönni a nyári ivadra Mándoki Béla és társa által szervezendő színtársulat is, sőt ebbeli kérelmüket nevezatt igazgatók Gyula város tanácsához — hallomásunk szerint — már be is adták. (?) Üvegházban. — Tavasz hirdetője az ibolya, de ép az a baj, hogy virágát korán kifejtette, mert általában véve mindenütt elfagyott. Gyulán az „ibolya-erdő" a grófi kastély-kertben van. de itt is elfagyott. Gyulán minden keresztül utazó idegen télen nyáron bemegy a kertbe, s ha egyebet nem, az üveg-házat megszemléli, melyhez hasonló — kivált most — alig ha van közelben. Az embert csudálatra ragadja az itt látott virághalmaz, s mind oly remek, oly diszes, s oly kedves illattal tölti be a léget, hogy szinte túlvilágban képzeljük magunkat. Van is látogatója e szép üvegháznak elég. * Kedden este B.-Csabán 2 rendőr egy vidéki piaczlátogató magyart, kinek bizonyára jól kelhetett el gabnája, mert elragadó jókedvű volt, pártfogásába vett és jó ötletekkel, viczekkal addig