Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-02-25 / 16. szám

IV. évfolyam. 1877. 16. szám. B.-Csaba, februárhó 25-én. 8EKESMCGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmi! lap. XIg^Jeleriilv hetenként kétszer : vasárna]) ©s csütöi'tökön. Elöflíetési dij & „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 fit, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség: Gyulai-ut, Reök-ház. Kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Esyes szím ára 10 kr. kapható Bie.ier B. uriiál B.-Csabáu. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Bieuer B. nrnál és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Még egyszer a végrendeletekről. Nagy fontosságú tárgyra hívjuk fel a megyei közigazgatási bizottságot, az 1876 XVI. t. cz 37. §-ra, mely azon végrendeletekre és a visszahivhatlanság kölcsönös kikötése nélkül létrejött halálesetre szóló ajándékozásokra nézve, melyek a törvény életbeléptetése előtt keletkeztek és különben ezen törvény rendelkezésének meg nem felelnek ugy rendelkezik, hogy azok csak azon esetben lesznek érvényesek a) ha a végrendelkező vagy halálesetre ajándékozó a törvény hatályba léptétől számított egy év alatt elhal; b) ha az, a ki a végrendeletből vagy halálesetre szóló ajándékozásból jogokat érvényesíteni kiván, bebizonyítja, miként az egy évi határidő lejártától a halálozás bekövetkezéseig az örökhagyó oly állapotban volt, hogy ujabb végrendeletet nem tehetett; c) ha a korábbi Írásbeli végrendelet (itt a törvény a fentemiitett ajándékozásokról már hallgat, de bizonynyal kihagyni nem szándékozott) az előbbi jogszabályok szerint erre illetékes közhatósághoz jelen törvény hatályba léptének napjáig letétetett vagy ezen naptól számított egy év alatt közjegyzőkhöz letétetik. Az, ki az a) pont szerint halála által kívánja végrendeletének érvényességét szalválni, az legyen rajta, hogy f. é. julius 1. bucsut vegyen a földi mulandóságtól, vagy csináljon uj végrendeletet az uj törvény szerint. A b) pont alatti esetben a bizonyítás azt illeti, a kit érdekel. De a mire figyelmeztetni akarunk s figyelmeznünk kell, az az: a mi a c) pontban foglaltatik. Ott ugyanis ismételjük, az áll, hogy a törvény keletkezete előtt kelt végrendeletek és (visszavonható halálra szóló ajándékozások) ha az uj törvénynek meg nem felelők, csak az esetben válnak érvényesekké 1. ha a törvény keletkezete előtt k ö zhatóságnál letétettek; 2. ha 1876. jul. 1-től számítandó egy év alatt közjegyzőnél letétetnek. Köztudomásra van t. i. hogy a községi levéltárakban országszerte s tehát megyénkben is számos végrendelet van letéve, melyek en bloc az uj törvénynek meg nem felelők. Kérdés, vájjon a községek oly közhatóságok-e, minőket a törvény az elébbi jogszabályok szerint illetékeseknek mond, vagy nem ? Ha igen, akkor minden renden van, de ha a községek az elébbi jogszabályok szerint nem illetékes közhatóságok, valami n t h o g y nem ilyenek, ezen esetben tehát a levéltáraikban letett végrendeletek magoknak a végrendelkezőknek haladéktalanul vissza adandók, hogy azokat még f. évi jul. 1. napja előtt a- közjegyzőknél törvény értelmében letehessék vagy érvényes aj végrendeleteket tehessenek, különben az igy letett végrendeletek rendre érvénytelenekké válnak, mert a közönségnek — pedig ennek végrendeleteiről van szó — az uj törvényről tudomása nincs, hogy önkényt cse lekednék. S mert semmi se jelzi, hogy akár az igazságügyi minisztérium intézkednék e felette fontos ügyben, akár az illetékes hatóságok reá ügyelettel lennének: ezért tartottuk szükségesnek megyénk közigazgatási bizottsága figyelmét felhívni, hogy a községi levéltárakban letett végrendeletekről az idézett törvényhez képest, intézkedni siessen, mert véleményünk szerint azokat ugy a mint vanuak, az érdekeltek tetemes sérelme nélkül meghagyni nem lehet, a f. évi julius 1-je közeledik, addig pedig ezen végrendeleteket az illetőknek megújítani vagy közjegyzői levéltárba letenniök kell. Románia és a keleti ke'rde's. Budapest, febr. 22-én. —a— Soha ország, mely az önállóság látszatával bir és függetlenségének érzetében jövőjét lehetőleg a békés fejlődés szilárd alapjára építeni törekszik, kalandos, bizonytalan kimenetelű politikára nem bízta sorsát; vagy ha igen, ugy az ezredéves világtörténelem tanúsága szerint, koczkára teszi lételét, mindenét. Az eredmény nem sújtja ugyan egyenlő szigorral a józan megfontolás e merész megvetőit, de az uralgó körülmények változatos természete daczára, érezteti velük meggondolatlanságuk káros voltát, veszélyes játékuk keserű gyümölcseit. Kománia, mely nem is annyira a „keletidnek nevezett európai kérdésben, mint inkább a küszöbön álló orosz-török háborúban lesz érdekelve, a jeleztük politikai megfontolatlansággal Oroszország kétes méltányosságában bizva s a nélkül, hogy magatartására nézve az európai kabinetek véleményét kikérte volna, — a szent-pétervári udvarral titkos egyezményt kötött az orosz hadseregnek román területen eszközlendő átszállítására. Ismerve az orosz diplomáczia ravaszságát s hagyományos nagyravágyó politikáját, teljes biztonsággal hangsúlyozhatjuk, hogy eme titkos egyezménynek oly messzemenő következményei lesznek, minőkre a román rövidlátó politika alig számított és a miket a szabad románok függetlensége a jövőben alig fog megköszönni. Nem akarunk azonban előre érvelni, hanem bevárjuk, hogy a jövő ismét igazolja föltevéseinket, bár azok nem kedvesek előttünk. Ozélunk és föladatunk ezúttal is hozzászólni a már megtörtént dDlgokhoz, kárhoztatva vagy helyeselve, azoknak érdeme szerint. A román fejedelemség ezúttal hibázott. Nem egy Eománia, de egy első rangú európai nagyhatalmasság is hibázik, ugy cselekedvén, mint az. Pedig egy ily nagyhatalmasság mindenesetre könnyebben megóvja érdekeit Oroszország ellen! Csak egy tekintetet kell vetnünk a térképre s látni fogjuk, hogy a románok a hóditó kolosz A ii lárczája. A liaj. (Vége.) A vad ember eltakarja arczát az eső és vihar által összecsapkodott haja durva csomóival, mintha nyers lelke elrejthetné magát mögöttük a természet erőitől való félelem elől. A brazíliai indiánoknál éppen csak a szemöldig van a haj levágva, melynek sötét eresze alól, lopva pillant eléagyanakodás. Szabályosan ö<szeillesztgetett gyűrűzetekben hordták a hajat az ókor kulturnépei, melyek mint a kasztelemek szabad változatosságot kizáró egyformasággal sorakoztak egymás mellé s lazán összesodort hajkötnlékhez hasonlítottak, jelvényesen emlékeztetve a rabszolgákat igázó kényuri hatalomra. A görögöknél keresetlen egyszerűség, czifrálkodást kerülő művészi felfogás jellemezte a hajviselést. A nőnek ugy omlott vállára a hajzat, a hogy nőtt. Egy kis lesimitás, összeegyengetés, fürtrendezés s egyszerűen ékes babérkoszorú vagy szalag, — s megvolt a toilette, hódító kellemmel övezve a fejet. Ha díszruhát öltött a lány, csillogó diademmel szorította le a nyűgözetlenül fodorodó fürtöket mint összetartotta az egyjellemü gondolkozás nrany Öve nemzeti ünnepélyek alkalmával a független törzsekből álló népet. A spartai leány tagjai nem bírtak a madárcsont törékenységével, merész testgyakorló volt. A hosszú haj szélfogó lobogása megfosztotta volna futását zergesebességétől s alkalmatlanság lett volna, ha játék közben belekeverózik a lapda a széthulló hajba: a fő hátsó emelkedésén golyó alakúvá csomózta össze. S a palaestra virgoncz ifja is nevetséggé válik ha pedánsul kiszabott méretek szerint ollózott, kefélt haj jal lép a homokra; a hullámzatosságot kellően feltüntető, közép hosszúságú, természetes növésű haj illett neki legjobban a diskos-vetés izomfeszitő gyors mozgásai közben. A romaiak utánozták a görögöket, de nagyobb fényűzést fejtettek ki, a hadizsákmány aranyporát és drága köveit hintették a főre. A császárság hanyatló korában, midőn az előbb korlátlanul terjeszkedő állam folyton összébb szorult s a határokon körben felduzzadt az ostromló népek dagálya, a hajviselés Ízléstelenné vált. A kör sugarai irányában fésült hajakat befelé hajtogatva vastag tekercsbe szoriták, mely a főt idomtalanul körözte, elfedve szép tojásdad alakját. Még a férfiak haja is ilyen formán volt elrendezve. A középkor kezdetén a legbecsesebb ékesség-