Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1877-02-22 / 15. szám
IV, évfolyam , 1877. 15. szám. Msaba, febniárhó 22-én. KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik, hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség: Gyulai-ut, Reök-ház. Kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabáa. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 6 kros postautalványnyal. 1 l El a korcsmába! Tehát a csabai közbirtokosság megtámadja, megróvja, sőt pörrel fenyegeti Csaba városának bíráját azért, hogy ezen biró, az egyes apák kérésére, ezen apáknak szülei hatalom alatt álló fiait a korcsmában garázdálkodni, verekedni, adósságot csinálni, a közerkölcsösség rovására tivornyázni nem engedi, és pedig csak kilencz órán tul nem engedi, és pedig csak szombaton és vasárnap nem engedi. És ki támadja meg ezért Csaba városa biráját? Az a testület, a melyet a törvény nem ismer, a mely az ő létjogát még csak egy kis felsőbb rendelettel sem igazolhatja, a melyet még alapszabályok sem védnek, a melynek fennállása pure-pute visszaélés, a melynek fennállania és a községi élet fejlődését gátolnia nem volna szabad, a meyet a közigazgatási bizottságnak, mint törjK(fövényen kivüli valamit, már el kellett volna fújnia. Es, miért fáj a közbirtokosságnak, hogy a biró a fiuk korcsmai tivornyázását megszorítja ? Mert az árendás azt mondja, hogy igy az ő jövedelme szenved ; mert a közbirtokosság félti az ő regale-jövedelinét; következőleg a közbirtokosságnak olcsóbb az erkölcs, mint a pénz. Persze hogy a nemesi joggal a nemesi emelkedettséget is átvenni nem lehetett! Vagy talán csak az egyéni szabadság védelmezőjének csapott fel a közbirtokosság? A fiuk, a kikről szó van, apai hatalom alatt vannak; az apának joga és kötelessége fiát a tékozlástól és a kicsapongástól megóvnia; ha a megóvásra önmagának az apának elég ereje nincsen, polgári joga és erkölcsi kötelessége igénybe venni az ő legközelebbi hatóságának, saját birájának a támogatását. E szerint a közbirtokosság fellépése a biró ellen nemcsak mellette nincs az egyéni szabadságnak, sőt egyenesen megtámadja az apák jogát és lazítja erkölcsi kötelességöket. És kik azuk az apák, a kiket a közbirtokosság, a biró személyében, ekkép megtámad? Egytül-egyig közbirtokosok, legjelentékenyebb osztályosai a közbirtokossági jövedelemnek; következőleg ezen jövedelemnek feltett csökkenése őket érinthetné legérzékenyebben. Ha már ők az ő eshetőleges pénzbeli veszteségöket szivesebben viselnék, mint fiaik megromlását, az becsület nekik, ellenben őket ezen pénzbeli lehető veszteségtől megóvni akarni erős erkölcsi megfogyatkozás. Avagy nem is ezen apák érdekét védi a közbirtokosság, hanem azokét, a Kiknek nincsenek fiaik ? Jogilag helyes; de hát a közerkölcs semmi, nem közvagyon ? Es pedig milyen közvagyon ! Becsületes munkásság és takarékosság mellett a közbirtokossági osztalékot minden egyes részese könnyen nélkülözheti; de ha a munkakedvet és a takarékosságot meggyilkoló korcsmázás lábra kap., nincs az a közbirtokossági osztalék, mely részeseit w anyagi pusztulástól megmentse! És ki az a biró, a kit a közbirtokosság megtámad ? Választott hivatalnoka az egész községnek, választottja minden egyes közbirtokossági tagnak is, választottja a végett is, hogy községünkben a rendet fenntartsa, a garázdaságokat meggátolja Ha nincs rend, ütik a birót és méltán ; ha a biró a rendetlenség forrását akarja bedugni, im ütik akkor is. Méltán-e ? Hogy rendezett tanácsunk nincs, hogy bírónak a kormányzása alatt nyűglődünk, annak oka legelső helyen a közbirtokosság létezése, mivelhogy e mellett községünk igen szegény ; ha már a közbirtokosság községi életünk fejlődésének útjába fekszik, miért igyekszik illetéktelen — no mert neki a biró nem felelős — akadékoskodásával legalább azt a nemét a nyomorúságos kormányzásnak még nyomorúságosabbá tenni, a melyet létezése által ránk kényszerit ? No de jó: egy okkal több, hogy a közbirtokosság létezésének képtelenségét épen az az osztály lássa be, a mely a bírósághoz legjobban ragaszkodik. Különben szívesen hiszszük, hogy a korcsmázásnak ezen ápolását a melyre a csabai közbirtokosság vállalkozott, a mi szemes és jóakaratú főispánunk mihamarább eszreveszi. A hírlap-hirdetésekkel való visszae'le's. Korunkban semmi sincs talán jobban elterjedve a hírlapok terén, mint a hirdetések, *) iparos, kereskedő, orvos, lutris, mindannyian csattanósan bizonyítják ezen állításunknak igazságát. Bármelyik lapot vegye is az ember kezébe, szeme a nagyhangú hirdetéseken önkéntelenül megakad, de leggyakrabban találkozunk — főleg a napilapok hasábjain — a bécsiek hirdetéseivel. Ki ne olvasta volna p. o. a „Hihetetlen mégis igaz" továbbá a „Háború miatt" stb. kifejezésekkel diszeskedő s könnyenhivő publikumot félrevezető hirdetéseket? Mindezen hirdetéseket azonban felülmúlja a híres lütri-profeszor, Dr. Orlicé reklamja; ő ismeretes mindenütt, fennt és alant, mert nagy gondja van rá, hogy az ő mesterileg készitett hirdetése minden lapban napvilágot lásson. Ez az ur a megyei közönség előtt már ismeretes ; a „Békésmegyei Közlöny" mult évi egyik száma tüzetesen foglalkozott vele. Általában mindnyájan tudjuk, hogy a lutrijáték többekevésbbé ártalmas, felesleges volna tehát elmondani, hogy a nevezett profeszor úrtól ovakodjunk, mert a ki szenvedélyes barátja e veszedelmes játéknak, azon felszólalásunk ugy sem segítene; a ki pedig ritkán s. csak kuriozitásból tesz a lutrira, az nem a profeszor urnák fogja küldeni véres verejtékkel szerzett jövedelmének megtakarított filléreit, mert hiszen azt jobb helyre is ieheti. A hírlap-hirdetés, a reklám magában véve, ha az igazsággal megegyezik, ártatlan dolog, sőt a közönségre nézve mondhatni némi haszonnal jár; de ha ez kiszámított ravaszsággal, a dologoknak elferdítése, nagyítása, szépítése által ugy történik, hogy az illető olvasó a nem látott tárgyat a csalfa hirdetés után szépnek s jónak hiszi: ekkor *) E czikk a „nem-hivatalos" hirdetéseket foglalja magában. Szerk. AJ 61 ki i r' lEUCZülü A haj. A vallásos ember azt tartja, hogy a hajat kikitüntetésül kapta istentől, hogy hozzá minden teremtett állat között legjobban hasonlitson. A darvinista a fajszépség kiváló kellékét látja benne, mely a kiválasztás harczában nagy előnyt biztosított az embernek. A természettudós egy darab örökségnek tekinti, mely a puhányoktól maradt ránk. Hajunk, testünk azon része, melylyel a természet legmostohábban bánt, birja azt a becses tulajdont, hogy levágva újra nő és pedig addig, mig rendes hosszát el nem érte, — éppen ugy, mint apolyp bambója. Összehasonlítja talán a szangvinikus véralkattal is, mert ez a benyomásokat, a haj a vizet veszi fel könnyen s bocsátja el ismét gyorsan. A moralista szerint a haj az ördögöt arra csábítja, hogy hálót fonjon belőle ártatlan lelkek megejtésére. A költő azt mondja, hogy a fürtökön tengervészes éj borong, vagy pedig, hogy csillogva omlanak alá, mint aranyos napsugár a liliomra; hébe-korba repczepetrencze és kócz, oroszlánysörény és sündisznó tüskéje elnevezésekkel illeti a hajat. A gazda, munkás ahboz a nézethez hajlik, hogy a haj a természet fényűzése; a gyakorlatiasság és haszon azt parancsolja, hogy lenyirbáltassék, mint a pazarlás és áldozatkészség kinövése a józan észből. Az eszményiségórt hevülő ugy találja, hogy az emberi méltóság külső kifejezéséhez tartozik; érintetlenül leng a magasban, mint a fentkölt gondolkozás, mely nem keveredik a köznapiság porába A sampanyer-vérü mesternek fenyítő eszköz, a vásott inasnak örökös veszedelem. A szerelmes drága emlék gyanánt szivén hordja s félvilágért oda nem adja; a bátyus házaló szemében keresett áruciikk, melyen nagy profittal adhat tul. Hát az aeszthetikusnak milyen véleménye van a hajról? Halljuk öt! A talaj minőségétől függ a rajta diszlő növény alkata; a hajra nézve sem mindegy, micsoda főn van. Egészen más tenyészet szintere a női, másé a férfifej. A nők szoros értelemben a termő elv képviselői; a haj növesztés dolgában is belterjes gazdálkodást folytatnak, dús, szép, finom minőségű fürtökkel ékeskednek. Kitünteti a lényük sajátosságát
