Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-02-18 / 14. szám

IV. évfolyam. 1877. 14. szám. B.-Csaba, febniárhó 18-án. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség: Gyulai-ut, Reök-ház. Kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes száin ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. A végrendeletekről. Az 1876. XVI. t. cz. a mult évi julius 1-ső napján életbe lépett és sürgős okunk van reá, hogy az idézett törvénynyel foglalkozzunk, mert ismételten volt alkalmunk meggyőződni, miszerint végrendeletek, melyeket községi elöljáróság vett fel, ugy alaki tekintetben mint tartalmukra nézve a törvénynyel merőbenellenkeznek, tehát semmisek. Röviden a következőkre terjeszkedünk ki. Téves fogalom, hogy községi bármily hivatalu közeg, mint olyan, vehet fel végrendeletet, ezt az 1876. XVI. t. cz. teljesen kizárja. Jegyzők, esküdtek, mint olyanok, végrendeleteket nem vehetnek fel, hanem felveszik azokat mint magán-egyének, felesleges tehát neveikhez oda irni, hogy : jegyző, esküdt, és ha csupán tisztjük minőségét Írják neveik után s legfelebb neveik elé, a jegyző által még azt Íratják, hogy előttünk, vagy előttünk mint tanuk előtt — hát ez semmit sem ér, hanem szükséges, hogy minden közreműködő neve után szintén sajátkezüleg oda irja tannminőségét is. • Az olyan aláirás, mint: A. biró, Y. esküdt, aláirás hitelesitéséhez sem elegendő, ha oda nem irja mindegyik hogy: tanú s volt alkalmunk telekkönyvhatósági végzést látni, melyben a fentebbihez hasonló aláirás, mint elégtelen, visszavettetett s helyesen, mert birót, esküdtet, a telekk. törvény sem ismer, hanem ismeri a jbiró, a kjegyző vagy két tanú hitelesítését. Ez egy, a mire figyelmeztetünk. A másik az, hogy ha nyilvános közeg, vagy oly egyén vesz fel végrendeletet, kiben az érdekeltek törvény-ismeretet feltételeznek s hozzá ezért fordulnak, annak kötelességében áll az illetőt a törvény rendeletére figyelmeztetni, hogy az okmány belső hiány miatt semmis ne legyen. Ezt az 1874. XXXV. kjegyzői törvény egyenesen- rendeli Ha az illető a figyelmeztetés daczára szándékánál megmarad és rendelkezik a törvénynyel ellenkezően, ez esetben az okmány felveendő ugyan, de abban a tett figyelmeztetés világosan kiemelendő azért, hogy a közeg a felelősségtől ment legyen, mely máskülönben méltán terheli. A községi jegyző — mondjuk végrendeletet, mint olyan, fel nem vehet, legalább az aktusnál mint alaki tényező csak ugy szerepelhet, ha a szót: tanú, neve után irja, de szerepel mégis mint községi hivatalnok annyiban, hogy a köznép hozzá fordul, benne megbízik, de mint ilyennek aztán kötelessége a törvényt belső, külső forma tekintetében megtartani s megtartatni, s hogy az megtartassák, azért hivatalos és anyagi felelősséggel is tartozik, a mi állásából önkényt következik és pedig annyival inkább, mert ez esetben mint jegyző nem hatáskörében jár el, arra önkényt vállalkozik, s az illetőben azon vélelmet tartja fenn, hogy ő mint jegyző az okirat törvényességére ügyelettel van. Feltéve hogy a tollvivő a törvényt ismeri, milyen lelkiismerettel is vehetne fel végrendeletet, tudva, högy az belső formahiány miatt érvénytelen lesz! Ez képtelenség. Ha a törvényt nem ismeri, akkor ne vállalkozzék. Egyik mint másik esetben a legsúlyosabb felelősséggel tehát méltán tartozik. Ez a másik, a mire figyelmeztetünk. A törvényben számos egyéb határozmánynk foglaltatnak, melyekre ki nem terjeszkedünk s csak azt emiitjük feL hogy öröklési szerződések, tehát a házasfelek közt létesültek is, továbbá halálesetre szóló ajándékozások, érvényességéhez és végrendeletek és halálesetre szóló — de visszavonható ajándékozások visszahuzásának érvényességéhez ugyanazon alaki kellékek kívántatnak, melyek a végrendeletekre nézve megszabva vannak. A harmadik, a miről szólni akarunk, az, hogy a törvény 37. §. szerint az 1876. julius 1. előtt szerkesztett végrendeletek, viszszavonható halálesetre szóló ajándékozások, ha a törvény rendelkezéseinek — külső forma tekintetében (a bensőleg hiányosokon segíteni nem lehet) — meg nem felelnek, csak a következő esetekben válhatnak érvényesekké : a) ha a végrendelkező stb. 1876. jul. 1-től kezdve egy év alatt elhal ; b) ha az örökhagyó egy év lejártától kezdve, a halálozás napjáig bebizonyithatólag végrendelkezhető állapotban nem volt; c) ha az 1876. julius 1-je előtt kelt végrendelet, a kitett határnap előtt már illetékes közhatósághoz letétetett, vagy ezen naptól számított egy év alatt közjegyzőhöz letétetik. Az a kérdés vettetett fel, ha vájjon községi elöljáróság illetékes közhatóságot képez-e ? mi ugy tudjuk, hogy nem képez, bár levéltárában végrendeleteket s más fontos okiratokat őriz. Hatóság a megye és a kir. városok, de nem a községek. Nálunk ugyan az is divatban van, hogy községi elöljárók végrendeleteket hirdetnek a nélkül azonban, hogy bárki állithatná, hogy ezt törvény szerint teszik. Sorainkat azzal végezzük, hogy ismételve figyelmeztetjük mindazokat, a kik végrendeletek felvétele iránt megkerestetnek, mikép a belső formára, vagyis a végrendelkezési tehetőségre is ügyeljenek. Teszszük pedig ezt azért, mert meglepetésünkre, fontos állásból jött oly véleménynyel kellett találkoznunk, miszerint a végrendelet felvevőjének a végrendelkezőt a testandi aktivitásra figyelmeztetni tisztében, kötelességében nem áll, hanem szerkeszteni esetleg semmi végrendeletet gépiesen a törvényben járatlan végrendelkező geniusa szerint a végrendelkező intencziójával ellenkezőleg, a ki semmis firkára költeni, azzal fáradni bizonynyal nem akarhat. Ments Isten, hogy ily felfogás követőkre találjon ; azzal tönkre tétetnék a végrendelet fontos aktusa és okoztatnék számtalan sérelem orvosolhatlanul. Ellenkezőleg kiki, a ki végrendelet felvételére vállalkozik, értse meg a törvény szavát (és pedig nem csupán az 1876. XVI. tczikket) jól s azt a legapróbb részleteig hiven megtartsa! A csabai közbirtokosság. Sajátságos itt Csabán a mi közhelyzetünk, a melyben egy személyben regale-birtokosok, (volt földesurak) és községi lakosok (volt jobbágyok) vagyunk. Egy napon, egy s ugyanazon egyén, mint közbirtokos, az uri jogok védelmére kél, — más napon, mint községi lakos, demokratikus elvek hangoztatása mellett, a fennálló kiváltságok ellen, — népjogokért, szabadipar, szabadkereskedésért harczra kelni kénytelen. Igy, ha bárki, egy telivérű csabai polgárral találkozik, nem tudhatja, hogy arisztokrata, avagy demokratával áll-e szemközt? — Ez különben eddig a mi gondosan őrzött házi titkunk volt, melyet én ime, — tapintatlan kezekkel elég vakmerő vagyok fellebbentem. Honnan veszi ez érdek-összeütközés eredetét ? Hisz mi a természetrajz szerint is, mint kétlábú tollatlan állatok (Csokonai szavaival) nem a kétéletüek osztályába tartozunk ! Hja — ennek históriája van, — melynek rövid vázolására, im kísérletet teszek. E község az úrbéri terhek alól még a forradalom előtt megváltotta magát, — ugyanakkor történt a legelő-elkülönités, és a királyi kisebb haszonvételi jogok örökös megvétele. Mindez terméozetesen a község neve alatt és a politikai felsőbb hatóság ügyelete és jóváhagyása mellett folyt le. — Ez ügyek kezdettől, egészen az 1861-ik év végéig a községi elöljárók által kezeltettek. Az 1861. évi rövid alkotmányos aera letűnése után beállott provizóriumban, az 1848-ik évi törvények értelme és szellemében alakult községi képviselet lelépvén, de nyilvános működésének mégis tért akarván biztosítani, oly tért, mely politikai érzelmeit ne alterálja, magától, minden bejelentés éa