Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-02-08 / 11. szám

.BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" IQII. 11. SZÁM. tás dolgoztassák ki, melyektől az ismétlő-iskolák tanitóinak eltérni semmi sziii alatt meg ne engedtessék. A tanítók működése, nem különben a növendékek pontos feljárása iskolaszéki ellenőrzés alatt legyen. Az ismétlő-iskolák vezetése a legjelesb tanítókra bizassék, lehetővé tétetvén, hogy egy ismétlő-iskolában több tanitó is működhessék. Az ismétlő-iskolákban fáradozó tanitók illő tiszteletdijban részesüljenek. Az ismétlő-iskolákban a szorgalom-idő 10 hónapos legyen. Bennök a tanítás csak julius és augusztus hónapokban szüneteljen. Heti óráiknak száma, ugy a mint a közoktatási törvényben is érintve van, télen öt, nyáron kettő legyen. Tanszerekről s a növendékek által használandó tankönyvekről az iskolaszékek gondoskodjanak, magától értetődvén, hogy a növendékek tandijt ne fizessenek. Az ismétlő-iskolák növendékei a tanév vegén, az iskolaszék tagjai s a vendégül meghívott tanügy-barátok előtt szigorú vizsgálatot tartozzanak kiállani, s ennek eredményéről a vezető-tanitó s az iskolaszék által aláirt bizonyítványt kapjanak ingyen. Az iparos és kereskedő inasok részére egy szakigazgató által vezérlett,, három elkülönített osztályra osztott, olynemü ismétlőiskola nyittassék, mely szervezeténél fogva némi helyettesitője legyen az iparos és kereskedelmi iskolának, s mint ilyenben leendő életpályájokra való tekintettel nyerjenek oktatást a növendékek. És végül, a mi mindenek felett áll: azon szülők, gyámok, iparosok vagy kereskedők, kik növendékeiket az ismétlő - iskolákba felküldeni vonakodnak, vagy a felküldést hanyagul s rendetlenül teljesitik, kíméletlenül és szigorúan megbüntetendők. Ezen gyógyszerek következetes alkalmazása eredményezheti, hogy lesznek ismétlő-iskoláink , még pedig olyanok, melyek nemcsak névleg azok, hanem tényleg is. Megyénk rendó'rse'ge ügyében. (Folytatás.) A fegyverzetnek megfelelőnek kell lenni a szolgálati viszonyokkal, s igy a megyei csendőrtől nem elvenni hosszú fegyverét, hanem ha lehetséges lenne, a kezelés miatt két hosszú fegyvert kellene neki adni inkább, hogy önbizalma azáltal növekedjék ; nehogy amúgy, az üldözőből üldözötté váljék. tés, hogy megboszulják magukat ama félóra unalmaiért, melyet én szereztem nekik, ismerve sörtől való halálos félelmemet, sörrel kínáltak s a szegény Plútónak versenyezve kelle fogyasztania két molett angyallal az árpalevít. Idyll. Csillag az égen galamb a házfedélen. Megcsendül a zene. Föllélegzem. A sörkináló Hébék tánczra kerekednek. Menjünk az étterembe! Mily pusztítás, mily tatárjárás ! szinte fáj az ember lelke, ha végig néz a feldúlt asztalokon. Itt-ott még egy tál, melyben még éhes halandó által meg nem érintett finom libasült csalogatja ifjú szivemet. Önérzettel ülök hozzá s akar egy dr. Naschér, a tükörbe nézek s azt mondom : Plútó ur, ma önnel tökéletesen meg vagyok elégedve ! A vigalom csak ugy reggel felé ért véget, de a mulatók még akkor sem örömest oszoltak szét. Csak a rendezők biztátása, — hogy legközelebb újra találkozunk, a mi közös óhaj — volt képes megnyugtatni a szétoszlókat. * * * Venimus nunc ad fortissimum virum. (Gyengébbek kedviért magyarul: Lássuk a in magyart.) Ha elgondolja az ember, hogy mily mostoha a világ! Némelyiknek mily bőkezüleg szórja más rovására pedig, a ki jobban megérdemelné, mily ízűkmarkulag zsugorgatja javait! Egy zseni, a ki dicséséggel járta meg Oxfordot, Párist, Prágát kénytelen Sarkadon húzni meg magát,- egy Czikkiró összetéveszti a városi rendőrséget, annak szolgálatát, a megyei rendőrséggel és annak szolgálatával. Ha azt mondotta volna, hogy a jelenleg életbeléptetett b.-csabavárosi rendőrséget hogyan szervezzük, s egyik feltételül a tisztességesebb ruha behozatalát, s fegyverzetül a kardot és revolvert ajánlotta volna, s itt hozta volna említésbe a pesti konstáblereket, bizonyos kivétellel igazat adnék neki; de csak ugy: ha ezen tisztességesebb ruha alatt olyan értetnék, mely a városi rendőrség szolgálatához mértten, czélszerünek s alkalmazhatónak bizonyulna, — mert bizony mi magunk is hiába veszück malakczipőt, fekele frakk és fekete pantallót fel, ha csak a meleg szoba belsejét nem akarjuk benne őrizni, — hanem a ki a városban éjjel s nappal járni köteles, ott is a hol nem készítettek még számára járdát, bagaria csizmában kénytelen járni, és csakis ez czélszerii. Ugy látom, a czikk írója nem lovas-ember, mert különben tudná, hogy a luvas csendlegény által használt lovagló bőrnadrág (Reithosen) a lovas embernél, a czéluak legmegfelelőbb öltöny. Tél viz idején, hó s fergetegben, vagy mint a mult tavasszal az aratás alkalmával, midőn a csendlegénységnek 3 hóig kint a sik pusztán Csudabalián s másutt kelle az árvízmentesnél szolgálatot teljesíteni: csakis ezen nadrág bizonyult be nélkülözhetlennek, más, bármily nadrág, ily helyzetben ki nem állja a strapácziót, s rongygyá válik. 5. A.z 5-dik pontban kívánja czikkiró, hogy népesebb helyeken mindenütt állandó rendőri állomásoknak kellene lenni, tökéletes igaza van; jogos és czélszerü ujitás, s a megye közönségének azon tavalyi határozata, mely szerint az összes rendőrség a járások székhelyein öszpontosittatott, minden rendőri theoria és praxissal homlokegyenest ellenkezik. A rendőrségnek mindég s mindenütt ott kell lenni, hol a baj felmerülhet, hogy megfelelő intézkedéseit alkalmazza, vagy a megtörtént bajokat rögtön nyomozhassa. A mai járási nagyság, és beosztás mellett, a siker van koczkáztatva, nem egyszer. A mi a számnak a kalapra való tüzesét illeti, ez czélszerü a hordároknál, a kiket nehogy neveik után kellesen tudakozódni, számáról ismer fel az idegen közönség, mely egyúttal hordári minőségüket igazolja. Nálunk kis számú rendőrségünknél ez felesleges külsőség, melynek semmi czélja és haszna nincsen. k czikk írója mint művelt ember, kinek ennél fogva finomabb ízlése, s nemesebb érzete van, a szép s jó iránt, s a jót magáért a jóért szereti és gyakorolja, a szépet magáért .i szépért szereti és gyönyörködik benne, ily érzettől áthatva latolja e dolgot. De a gyakorlati ember ha végig néz nézsenit, a kit fél Európa meptapsolt: a csabai közönség megszán s mig a felolvasások alatt kiszolgáló inas is, azzal a gonosz tréfával üldöz, h-'gy szavaló hevének legfelsőbb grádicsán egy pohár hűtővel (pláne vizzel) kinál. Nem kell mondanunk, hogy dr. Naseherról van szó (reméljük jól irtuk ki a nevét) ki elég „áldozatkész" volt betekinteni hozzánk, néhány derült pillanatot szerzendő nekünk. Teljes elismerésünkkel adózunk a jeles doktornak e figyeJemért; kritizálni nem kritizálunk. — Az ő szelleme oly magasan áll a zenitben, hogy a biralattól tartózkodunk. Véleményünk szerint Csabán csak egy méltó kritikusa van s ez dr. Korik, ki azonban társadalmi hivatásánál fogva vidéken járt (fodorító és nyiró-művészetének gyakorlása czéljából) s igy Naschér ur költészete és bölcsészete egész készletét visszavihette sértetlenül Sarkadra — a fején. Óhajtjuk, hogy szelleme fényé ben újra sütkérezhessünk! Tárczánk bezártakor vesszük a következő távirati jelentést, Karole barátinktól: Orosháza febr. 2. éjfólután 2 órakor. Nagyban folyik a kartonbál, ami arról nevezetes, hogy csak egy szép menyaszszony van . . . kartonban. ( Talán épen azért menyasszony, mert beéri vele. P.) Selyem, atlasz, krepp, schlepp van elég. Lángoló piros van legalább is tíz Yan-e lángoló férfisziv is annyi ? nem tudom. De azt igen, hogy azért az „egy" lángpirosért, tavaly egy tuczat ifjúnak lobbant fel a. szive; most pedig pünkön, e tekintetben érettségén szomorúan kénytelen meggyőződni, s annak igazat adni, mit én meggyőződésemből kimondok, hogy a mi népünkbizony nem azért fogja nem rontani a tilalom alá helyezett élő fát, mert az oltalma alá helyeztetett; hanem, — ha ennek daczára igy is, paszióból ki nem töri — azért fogja sértetlenül hagyni, mert a kiszabott büntetést a táblán olvassa, s ettől fél. Sőt még azt is liozzá adhatom, hogy népünk, melynek és azon népünk, melynek a tilalom szól: az udvarias, és lovagias nyelvet meg sem érti, a mi nem s csoda, levén az udvariasság, és lovagiasság — s ezek nyelve, a magasabb s műveltebb körük tulajdona. Ne ringassuk magunkat, s ne éljünk illúziókban: ezen dolgok egykor be fognak következni, reményijük, s adja az ég, hogy minélelőbb bekövetkezzenek; de várjuk be ez időt, s fokoukért haladjunk intézményeiiik átalakításában; taitsunk lépést a népnek művelődési fokozódásával, s ehhez idomítsuk rendőri intézményünk változásait is, mert különben, fejünkre fog zúdulni első előforduló alkalommal az áradat, mint történni szokott rendesen ottan, hol a folyamot felülről s nem alulról kezdik szabályozni hiányosan. Sztraka Gy. (Folyt, köv.) MEGYEI KÖZÜGYEK. Békésmegys közigazgatási bizottságának februárhó 5-én tartott gyűléséből. Elnök Beliczey István, főispán. Jegyzők: Hajóssy Ottó, íő- és Márki Lajos aljegyző. •Jelen volt tagok: Jancsovits Pal alispán, Kertay Zsigmond tiszti főügyész, Janó Sándor királyi ügyész. Müller Gusztáv kir. adófelügyelő, Bánhegyi István kii. tanfelügyelő, Abonyi kir. postafelúgyelö, Hódy Lajos kir. mérnök, Kalmár Mihály, Ambrus Lajos, Karassiay István, Farkas Béla, Ladics György, Szucsu Béla és Szánthó Albert. Elnöklő főispán ur felhívja Jancsovits Pál alispán urat az általa képviselt közigazgatási ág állapotáról szóló jelentés felolvasására és egyéb hozzá tartozó ügyek előadására, mire alispán ura lapunkban alább olvasható jelentését olvassa fel. A jelentésnek azon része, mely szerint a belügyminisztérium Moisisovics Lajos és Pusztai Ádám lemondását el nem fogadhatónak mondja és ellenük a liivataltóli felfüggesztést elrendeli, Farkas Béla biz. tag ur és Kertay Zsigmond t. főügyész ur közt egv kellemetlen „rencontre"-re ad alkalmat, melyet főispán ur erélyes felszólalása a kellő határok közzé Folytatása a mellékleten. egynek a csabai 50-ek közül, a ki esküszik is, hogy ő a második menyasszony-jelölt. (Ez mind igen dicséretes dolog ifjú barátom, csak ne esküdözzék.; jobban ismerem én magát. Plútó. ) Ugy megugrándozik a sziv e apiczinyke kis lány láttára! hogy Duh. táncza valóságos csigasóta hozzáképest. A távirat e szellemdús két rimes sorral végződik: „Büszkélkedj váras, kiálts kapú, Csabát képviseli „egy hölgykoszorú." (Csabai provinczialismus.) * * * Ha végig nézünk városunk s megyénk mult havi krónikáján, senki sem fog csodálkozni kétheti krónikánk sáblonszerüségén. Az egész megyében hegyen-völgyen (a szomszéd megyétől kérünk kölcsön hegyet) lakadalom, vig muzsika ; már a mint ez ilyen tájban járja. Az egyformaságot csak a gyéren tartott felolvasások, néhány irodalmi „siker", a „Köny és Mosoly" megjelenése sa „Szarvasi Újság" megalapítása és pontos postai szétküldése tarkázzák. Vigadjunk hát a mig vigadhatunk, majd nemsokára eljön a sápadt arczú hamrazó szerda; felébrednek a „hároin aluvó atyafiak", mint a régi lőcsei kalendárium nevezte Szervác/, Pongrácz, Bonifácz urakat, akkor majd sirhatunk is, de már ezt senkinek se kívánja : Plútó.