Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-02-08 / 11. szám

.BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" IQII. 11. SZÁM. tás dolgoztassák ki, melyektől az ismétlő-is­kolák tanitóinak eltérni semmi sziii alatt meg ne engedtessék. A tanítók működése, nem különben a növendékek pontos feljárása iskolaszéki el­lenőrzés alatt legyen. Az ismétlő-iskolák vezetése a legjelesb tanítókra bizassék, lehetővé tétetvén, hogy egy ismétlő-iskolában több tanitó is mű­ködhessék. Az ismétlő-iskolákban fáradozó tanitók illő tiszteletdijban részesüljenek. Az ismétlő-iskolákban a szorgalom-idő 10 hónapos legyen. Bennök a tanítás csak julius és augusztus hónapokban szüneteljen. Heti óráiknak száma, ugy a mint a közok­tatási törvényben is érintve van, télen öt, nyáron kettő legyen. Tanszerekről s a növendékek által hasz­nálandó tankönyvekről az iskolaszékek gon­doskodjanak, magától értetődvén, hogy a növendékek tandijt ne fizessenek. Az ismétlő-iskolák növendékei a tanév vegén, az iskolaszék tagjai s a vendégül meghívott tanügy-barátok előtt szigorú vizs­gálatot tartozzanak kiállani, s ennek ered­ményéről a vezető-tanitó s az iskolaszék ál­tal aláirt bizonyítványt kapjanak ingyen. Az iparos és kereskedő inasok részére egy szakigazgató által vezérlett,, három el­különített osztályra osztott, olynemü ismétlő­iskola nyittassék, mely szervezeténél fogva némi helyettesitője legyen az iparos és ke­reskedelmi iskolának, s mint ilyenben leendő életpályájokra való tekintettel nyerjenek ok­tatást a növendékek. És végül, a mi mindenek felett áll: azon szülők, gyámok, iparosok vagy keres­kedők, kik növendékeiket az ismétlő - isko­lákba felküldeni vonakodnak, vagy a felküldést hanyagul s rendetlenül teljesitik, kíméletle­nül és szigorúan megbüntetendők. Ezen gyógyszerek következetes alkal­mazása eredményezheti, hogy lesznek is­métlő-iskoláink , még pedig olyanok, melyek nemcsak névleg azok, hanem tényleg is. Megyénk rendó'rse'ge ügyében. (Folytatás.) A fegyverzetnek megfelelőnek kell lenni a szol­gálati viszonyokkal, s igy a megyei csendőrtől nem elvenni hosszú fegyverét, hanem ha lehetséges lenne, a kezelés miatt két hosszú fegyvert kellene neki adni inkább, hogy önbizalma azáltal növekedjék ; nehogy amúgy, az üldözőből üldözötté váljék. tés, hogy megboszulják magukat ama félóra unal­maiért, melyet én szereztem nekik, ismerve sörtől való halálos félelmemet, sörrel kínáltak s a sze­gény Plútónak versenyezve kelle fogyasztania két molett angyallal az árpalevít. Idyll. Csillag az égen galamb a házfedélen. Megcsendül a zene. Föllélegzem. A sörkináló Hébék tánczra kerekednek. Menjünk az étterembe! Mily pusztítás, mily tatárjárás ! szinte fáj az em­ber lelke, ha végig néz a feldúlt asztalokon. Itt-ott még egy tál, melyben még éhes halandó által meg nem érintett finom libasült csalogatja ifjú szivemet. Önérzettel ülök hozzá s akar egy dr. Naschér, a tükörbe nézek s azt mondom : Plútó ur, ma önnel tökéletesen meg vagyok elégedve ! A vigalom csak ugy reggel felé ért véget, de a mulatók még akkor sem örömest oszoltak szét. Csak a rendezők biztátása, — hogy legközelebb újra találkozunk, a mi közös óhaj — volt képes megnyugtatni a szétoszlókat. * * * Venimus nunc ad fortissimum virum. (Gyen­gébbek kedviért magyarul: Lássuk a in magyart.) Ha elgondolja az ember, hogy mily mos­toha a világ! Némelyiknek mily bőkezüleg szórja más rovására pedig, a ki jobban megérdemelné, mily ízűkmarkulag zsugorgatja javait! Egy zseni, a ki dicséséggel járta meg Oxfordot, Párist, Prá­gát kénytelen Sarkadon húzni meg magát,- egy Czikkiró összetéveszti a városi rendőrséget, annak szolgálatát, a megyei rendőrséggel és annak szolgálatával. Ha azt mondotta volna, hogy a jelen­leg életbeléptetett b.-csabavárosi rendőrséget hogyan szervezzük, s egyik feltételül a tisztességesebb ruha behozatalát, s fegyverzetül a kardot és revolvert ajánlotta volna, s itt hozta volna említésbe a pesti konstáblereket, bizonyos kivétellel igazat adnék neki; de csak ugy: ha ezen tisztességesebb ruha alatt olyan értetnék, mely a városi rendőrség szolgálatá­hoz mértten, czélszerünek s alkalmazhatónak bizo­nyulna, — mert bizony mi magunk is hiába ve­szück malakczipőt, fekele frakk és fekete pantallót fel, ha csak a meleg szoba belsejét nem akarjuk benne őrizni, — hanem a ki a városban éjjel s nappal járni köteles, ott is a hol nem készítettek még számára járdát, bagaria csizmában kénytelen járni, és csakis ez czélszerii. Ugy látom, a czikk írója nem lovas-ember, mert különben tudná, hogy a luvas csendlegény által használt lovagló bőrnadrág (Reithosen) a lo­vas embernél, a czéluak legmegfelelőbb öltöny. Tél viz idején, hó s fergetegben, vagy mint a mult ta­vasszal az aratás alkalmával, midőn a csendlegény­ségnek 3 hóig kint a sik pusztán Csudabalián s má­sutt kelle az árvízmentesnél szolgálatot teljesíteni: csakis ezen nadrág bizonyult be nélkülözhetlennek, más, bármily nadrág, ily helyzetben ki nem állja a strapácziót, s rongygyá válik. 5. A.z 5-dik pontban kívánja czikkiró, hogy népesebb helyeken mindenütt állandó rendőri állo­másoknak kellene lenni, tökéletes igaza van; jogos és czélszerü ujitás, s a megye közönségének azon tavalyi határozata, mely szerint az összes rendőrség a járások székhelyein öszpontosittatott, minden ren­dőri theoria és praxissal homlokegyenest ellenke­zik. A rendőrségnek mindég s mindenütt ott kell lenni, hol a baj felmerülhet, hogy megfelelő intéz­kedéseit alkalmazza, vagy a megtörtént bajokat rög­tön nyomozhassa. A mai járási nagyság, és beosz­tás mellett, a siker van koczkáztatva, nem egyszer. A mi a számnak a kalapra való tüzesét illeti, ez czélszerü a hordároknál, a kiket nehogy neveik után kellesen tudakozódni, számáról ismer fel az idegen közönség, mely egyúttal hordári minőségü­ket igazolja. Nálunk kis számú rendőrségünknél ez fe­lesleges külsőség, melynek semmi czélja és haszna nincsen. k czikk írója mint művelt ember, kinek en­nél fogva finomabb ízlése, s nemesebb érzete van, a szép s jó iránt, s a jót magáért a jóért szereti és gyakorolja, a szépet magáért .i szépért szereti és gyönyörködik benne, ily érzettől áthatva latolja e dolgot. De a gyakorlati ember ha végig néz né­zsenit, a kit fél Európa meptapsolt: a csabai kö­zönség megszán s mig a felolvasások alatt kiszol­gáló inas is, azzal a gonosz tréfával üldöz, h-'gy szavaló hevének legfelsőbb grádicsán egy pohár hűtővel (pláne vizzel) kinál. Nem kell mondanunk, hogy dr. Naseherról van szó (reméljük jól irtuk ki a nevét) ki elég „ál­dozatkész" volt betekinteni hozzánk, néhány derült pillanatot szerzendő nekünk. Teljes elismerésünkkel adózunk a jeles dok­tornak e figyeJemért; kritizálni nem kritizálunk. — Az ő szelleme oly magasan áll a zenitben, hogy a biralattól tartózkodunk. Véleményünk szerint Csa­bán csak egy méltó kritikusa van s ez dr. Korik, ki azonban társadalmi hivatásánál fogva vidéken járt (fodorító és nyiró-művészetének gyakorlása czéljából) s igy Naschér ur költészete és bölcsé­szete egész készletét visszavihette sértetlenül Sar­kadra — a fején. Óhajtjuk, hogy szelleme fényé ben újra sütkérezhessünk! Tárczánk bezártakor vesszük a következő táv­irati jelentést, Karole barátinktól: Orosháza febr. 2. éjfólután 2 órakor. Nagyban folyik a kartonbál, ami arról nevezetes, hogy csak egy szép menyasz­szony van . . . kartonban. ( Talán épen azért meny­asszony, mert beéri vele. P.) Selyem, atlasz, krepp, schlepp van elég. Lángoló piros van legalább is tíz Yan-e lángoló férfisziv is annyi ? nem tudom. De azt igen, hogy azért az „egy" lángpirosért, tavaly egy tuczat ifjúnak lobbant fel a. szive; most pedig pünkön, e tekintetben érettségén szomorúan kény­telen meggyőződni, s annak igazat adni, mit én meggyőződésemből kimondok, hogy a mi népünk­bizony nem azért fogja nem rontani a tilalom alá helyezett élő fát, mert az oltalma alá helyeztetett; hanem, — ha ennek daczára igy is, paszióból ki nem töri — azért fogja sértetlenül hagyni, mert a kiszabott büntetést a táblán olvassa, s ettől fél. Sőt még azt is liozzá adhatom, hogy népünk, melynek és azon népünk, melynek a tilalom szól: az udva­rias, és lovagias nyelvet meg sem érti, a mi nem s csoda, levén az udvariasság, és lovagiasság — s ezek nyelve, a magasabb s műveltebb körük tu­lajdona. Ne ringassuk magunkat, s ne éljünk illúziók­ban: ezen dolgok egykor be fognak következni, re­ményijük, s adja az ég, hogy minélelőbb bekövet­kezzenek; de várjuk be ez időt, s fokoukért halad­junk intézményeiiik átalakításában; taitsunk lépést a népnek művelődési fokozódásával, s ehhez ido­mítsuk rendőri intézményünk változásait is, mert különben, fejünkre fog zúdulni első előforduló al­kalommal az áradat, mint történni szokott rendesen ottan, hol a folyamot felülről s nem alulról kezdik szabályozni hiányosan. Sztraka Gy. (Folyt, köv.) MEGYEI KÖZÜGYEK. Békésmegys közigazgatási bizottságának februárhó 5-én tartott gyűléséből. Elnök Beliczey István, főispán. Jegyzők: Ha­jóssy Ottó, íő- és Márki Lajos aljegyző. •Jelen volt tagok: Jancsovits Pal alispán, Ker­tay Zsigmond tiszti főügyész, Janó Sándor királyi ügyész. Müller Gusztáv kir. adófelügyelő, Bánhegyi István kii. tanfelügyelő, Abonyi kir. postafelúgyelö, Hódy Lajos kir. mérnök, Kalmár Mihály, Ambrus Lajos, Karassiay István, Farkas Béla, Ladics György, Szucsu Béla és Szánthó Albert. Elnöklő főispán ur felhívja Jancsovits Pál alis­pán urat az általa képviselt közigazgatási ág álla­potáról szóló jelentés felolvasására és egyéb hozzá tartozó ügyek előadására, mire alispán ura lapunk­ban alább olvasható jelentését olvassa fel. A jelentésnek azon része, mely szerint a bel­ügyminisztérium Moisisovics Lajos és Pusztai Ádám lemondását el nem fogadhatónak mondja és ellenük a liivataltóli felfüggesztést elrendeli, Farkas Béla biz. tag ur és Kertay Zsigmond t. főügyész ur közt egv kellemetlen „rencontre"-re ad alkalmat, melyet fő­ispán ur erélyes felszólalása a kellő határok közzé Folytatása a mellékleten. egynek a csabai 50-ek közül, a ki esküszik is, hogy ő a második menyasszony-jelölt. (Ez mind igen di­cséretes dolog ifjú barátom, csak ne esküdözzék.; jobban ismerem én magát. Plútó. ) Ugy megugrán­dozik a sziv e apiczinyke kis lány láttára! hogy Duh. táncza valóságos csigasóta hozzáképest. A távirat e szellemdús két rimes sorral vég­ződik: „Büszkélkedj váras, kiálts kapú, Csabát kép­viseli „egy hölgykoszorú." (Csabai provinczialismus.) * * * Ha végig nézünk városunk s megyénk mult havi krónikáján, senki sem fog csodálkozni kétheti krónikánk sáblonszerüségén. Az egész megyében hegyen-völgyen (a szomszéd megyétől kérünk köl­csön hegyet) lakadalom, vig muzsika ; már a mint ez ilyen tájban járja. Az egyformaságot csak a gyéren tartott felolvasások, néhány irodalmi „siker", a „Köny és Mosoly" megjelenése sa „Szarvasi Új­ság" megalapítása és pontos postai szétküldése tar­kázzák. Vigadjunk hát a mig vigadhatunk, majd nemsokára eljön a sápadt arczú hamrazó szerda; felébrednek a „hároin aluvó atyafiak", mint a régi lőcsei kalendárium nevezte Szervác/, Pongrácz, Bo­nifácz urakat, akkor majd sirhatunk is, de már ezt senkinek se kívánja : Plútó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom