Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1877-12-16 / 100. szám
„BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY." 1877. 100. SZÁM. löm a keresztény felebaráti szeretetet, semhogy mindenből a vallási súrlódások számára kapitálist ütni szándékoznám. Hazafiúi tisztelettel vagyok a tekintetes szerkesztő urnák. • i Péky Antal, r. kath. plébános.*) TÁVIRATOK. * Konstantinápoly, decz. 13. Szulejman pasa tegnap a czarevics seregével Mecska és Iiuscsuk közt állítólag nagy esatát kezdett. Hétfőn Sarnasuflar környékén jelentéktelen ütközet, történt. * Konstantinápoly,, decz. 13. A szultán megnyitotta a parliamentet, jelenvolt valamennyi állami funetionárius és diplomata ; a szultán főtitkára olvasta el a trónbeszédet, mely a reformokkal foglalkozik, és hangsúlyozza minden alattvaló egyenlőségét, fölhiván azokat, hogy folytassák az ország védelmére szükséges áldozatokat. \ török lapok Plevna elestéről írnak, és mindnyájan a háború folytatását ajánlják, egészen a végsőig. * Bécs, decz. 13. Törökország eddig még semminemű lépéseket nem tett esetleges tárgyalások megkezdése czéljából, s orosz részről ezt nem is várják, valamint mediatióra való kezdeményezést akármely más hatalom részéről is, kivált azért, mert az arra hajlandó egyetlen hatalom különállva nem akarja azt megtenni. A plevnai orosz hadsereg egy nagy részét a czárevicshez küldik erősítésül, mig a másik rész a szófiai uton fog előrenyomulni. A román hadsereg a Dunapartot fogja őrizni és Viddint isolálni. * Bécs, decz. 13. A „Poll. Corr." jelenti Belgrádból, hogy egy ott elterjedt, de megerősítésre szoruló hir szerint a szerbek és románok 5 nap múlva Viddín mellett összetnlálkoznab. * Bukarest, decz. 13 A törökök a Plevna melletti harczokban annyi embert vesztettek, hogy most már csak 30,000 török esett foglyul, az ostromvonalon át egy sem menekült. * Brüssel, d,ficz. 13. Az „Indépendance Belge" párisi tudósítója szerint Douáy tábornok az 5. gyalogdandár parancsnoka decz. lO-'m távirati uton parancsot kapott, hugy századait 200 emberével hadilábra állítsa, ós teljesen fölkészülve az indulási parancsot várja. * Páris, decz. 13. A Dufaure-cabinet megalauult, s a decz. 14-iki hivatalos lapban közzé volt téve. A cabinet következőkép alakult: Düfaure elnök és igazságügy, Marcióre belügy : Waddington, külügy, Baudory, közoktatásügy ; Borel, badügy ; Pothuau, tengerészügy ; Say, pénzügy; Teissere.ee, kereskedelmi, Freycine, közmunka. * Prága, desz. 13. A podoloi cementgyárban tegnap a plevnai győzelem megünneplése alkalmával 21 üdvlüvés történt dynamittal A tüntetők vigyázatlansága következtében tüz támadt a gyárban, mely teljesen megsemmisítette az egész gyárépületet a gépekkel együtt. * Bécs, decz. 13. A „N. E. P." mai száma confiscáltatott egy czikke miatt, melyben a hadsereg létszáma ellen irt, mondván többek közt, hogy itt nem segítenek bizonyos szójárasok hazafiságról, mely a polgárok tönkretételót föltételezi, a lojalitást se emlegessék, miután a fejedelein és polgár érdeke mindig azonos. * Pétervár, decz. 13. Tegnap délután négy órakor a törökök nagy erővel kezdettek átkelni a Lomon Krasznaja falunál; estefelé több mint 30 tábor kelt át.. Ma teljes erejökkel megtámadták a törpkök Wladiiuir nagyherczeg hadtestét; a focsapást Mecska ellen intézték. Nagyon makacs harcz után a nagyherczeg hadteste a fronton visszaszorította a törököket, és a támadásba ment át. E köaben a törökök balszáraya ellen előrenyomult a trónörökös parancsára segítségül érkezett dandár. A harcz tér más pontjairól semmi ujat sem jelentenek. Jakovicza és Szlataricza mellett az oroszok tartják poziczióikat az ellenséggel szemközt, hasonlóképen a Lutikova melletti hadállásokat is. * Belgrád, decz 14. A kormány épen most kiadott kiáltványa tudtul adja, hogy a szerb hadseregnek kiadatott a parancs a határ átlépésére, * Konstantinápoly, decz. 14. A képviselőház egy hét múlva ülésezni fog. A ruszcsuki hadsereg által jel*) Midőn ezen sorokat készeéggel közöljük és nt. Haan Lajos írnak abbeli jogát, hogy azokra netaláni megjegyzései megtegye, érintetlenül hagyjuk: részünkről csak azt vagyunk bátrak a főt. plébános ur szives figyelmébe ajánlani, hogy az illető közlemény 1801—62 évről szól, hogy tehát sem a mai társadalmat, sem a mostani viszonyokat nem érinti. Ez egyiíerüen kulturhistóriai larczaczikk, melynek nemcsak aaon szándéka nincsen, hogy vallási súrlódásokat előidézzen, de melynek következő jorai: „Dicséretet érdemel továbbá a csabaiaknál azon barátságos viszony, mely itt a különböző egyházbeliek közt fenáll, mely Csaba fenállása óta még soha sem zavartatott meg" — fényesen épen az ellenkező intencziót tanúsítja, magában véve pedig annak megemlítése, hogy ennyieh vagy annyian tértek át egyik felekezetről a másikra, érdekes statisztikai adatnál nem egyéb, mely téves ugyan lehet, a menynyiben akármely okból netalán a valóságnak meg nem felel, de mely oly feltevésre, hogy vallási súrlódások számára kapitálist ütni szándékoltatik, bővebb megfontolás és igazságos ítélet mellett, jogos alapot nem szolgálhat. 8 z e r k. zett küzdelem kimenetele még nem ismeretes. Muktár pasa jelenti deczemher 12-ről, hogy Melikoff tábornok segélycsapatokkal Passziuba érkezett. A karszi lakosságot állítólag bántalmazzák az oroszok. MEGYEI HÍREK. ~~ * Lapunk inai számát minden volt előfizetőnknek és megyénk minden értelmes, olvasni szerető családnak mutatványul beküldjük. Elfogadása által senki kötelezettséget nem vállal, de ri előfizetni akar, azt kérjük, hogy az előfizetést olyó hó végéig teljesíteni szíveskedjék, hogy a nyomandó példányok és czimszalagok iránt tájékozhassuk magunkat. A kiadóhivatal. * Lapunk rendes előfizetői a mai számmal a „Szépirodalmi Lipok" kettős számát veszik. * Tegnap, azaz f. hó 15-én reggel esett Békésmegyében az idén az első hó. Igaz, hogy a földre érve elolvadt és sárrá váltózott, de a gazdák nem tudják eléggé dicsérni az időt, melyben a hó pótolja az esőt. * Főispán ur ő méltósága a következő meghívást intézte a megyebizottsági tagokhoz: „Békésmegye tisztikarának megbízatása végéhez Közeledvén, a tekintetes megyebizottsága f. évi deczember 10-én megtartott rendkívüli közgyűlésében a megyei tisztújítás határidejéül f. évi deczember 28. és következő napjait tűzte ki: miről oly felhívással értesítem, hogy a megye székházában megtartandó tisztujitásban rósztvenni szíveskedjék. B. Gyulán, 1877. deczember 12. Beliczey István, főispán." * Csabai rendőri hirek. Szász Mihály egy már többször büntetett és Váczott is két évet töltött csabai napszámos, folyó hó ll-ón feleségét, azért mivel egy legénynyel beszélt, összevissza verte ós bicskájával több sebet ejtett rajta. A nő kórházba, a gyöngéd férj a csabai járásbírósági börtönbe téttetett. — Egy furfangos gyulai czigány a legutóbbi gyomai vásáron egy parasztgazda két lovát és a paszusokat azzal vette át, hogy majd ő eladja és a mi 50 frton felül esik övé lesz. El is vitte a lovakat, de sem ezeket sem a pénzt, sem a vásár tartama alatt, sem hetek múlva el nem hozta. Sztraka György csabai biztos ur azonban lakhelyét kikutatván, egy csendörlegényt állíttatott fel ezelőtt, és napok multán czigányunk mellékutakon csakugyan hazafelé jött a lovakkal, hol a csendőrlegény által fogadtatott. Hiába szabadkozott, hogy ő már hetek óta keresi a lovak gazdáját, de nem tudja feltalálni, az igazság boszuló kezének altaladták és várja méltó biintetéséL — Purcsi Miska a csabai első zenekar szép tehetségű s szélesebb körben ismert jeles czimbalmosa közelebb meghívást kapott Zomborba s Losonczra, Azonban a mostani viszonyok között a meghívásokat el nem fogadhatá s igy továbbra is megmarad nálunk; de természetesen csak ugy, ha neki is jobb sorsa lesz közöttünk, mint az egyszeri czigány — lovának. * B.-Csabán dicséretes szokás az gazdálkodó polgártársainknál, hogy egymással vetélkedve hizlalják a sok sertést és ebből folyólag még dicséretesebb az a szokás, miszerint általában oly gazdag disznótorokat csapnak, melyek — egyik mythoszi közmondásunk szerint — hét vármegyére szólnak. Azonban a csabai disznótorok anynyiban különböznek más vidéki hasonló mulatságoktól, hogy itt ily alkalmakkor a lehető legnagyobb kegyelettel viseltetnek a kivégzett állatok só és füst alá szánt nemesebb illetőleg emészthető testrészei iránt, és a disznótorokon csak mintegy mutatványul hordanak fel belőlük az asztalra, azt is már csak akkor akkor, midőn előbb csirke-paprikás,- töltött káposzta, kappan-, pulyka- vagy kacsa-pecsenyével jól elteltek a vendégek úgyannyira, hogy mikorra a jóízű toros-falatokra kerülne a sor, megesik egyik-másik, városi szokásainktól idegen vidéki atyánklián, hogy az eget is bőgőnek nézi s a házi kisasszony helyett a szobaleányn?k kezd udvarolni. * Ha már a csabai disznótorok jó szokásainál vagyunk, egy füst alatt (meg ne ijedjen a nyájas olvasó, nem azt a füstöt értjük, mely naponkint a körösparton emelkedik és eltölti a félvárost) fölemlítjük annak rosz oldalát is. Csabán ugyanis megvan az a patriarchalis szokás, hogy minden ember saját udvarát és háztáját szereti állandó tisztaságban tartani; de azon tul már a jó istenre vagy — a városatyáiuak bölcs intézkedéseire hagyja a tisztaság fontartásat és ugyancsak gondoskodnak arról is. hogy a város atyák ne hasztalan törjék a fejőket, mert köztéreinket mentől jobban tisztítják, annál inkább meg. telnek szeméttel. Miután ujdondászi gyarlóságunknál fogva kandi szemeink sok mindent meglátnak, anélkül, hogy azt egyszersmind magunknak mégis tudnók magyarázni, ennélfogva bátorságot veszünk magunknak azon kérdést fölvetni: miután a helypénz-ürajczárokat a közbirtokosság szedi egyetemlegesen és kizárólagosan, helyén van-e bogy a közterek tisztántartása mégis a város közterhóre rovassak, holott a jövedelmektől koppan az álla ? Ennek közbeszúrása után áttérünk tulajdonképeni tárgyunkra, a disznótorokat megelőző manipulácziókra. Egy-egy gazda 10—20 darab bízott sertését, az atyafiság közbenjöltóvel, kora reggel kihajtja a Köröspartra, még pedig többnyire a város kellő közepén, itt aztán egyenkint nagy sivalkodás közt lefülelik és leszúrják a disznókat. Ez a sivitás-visitás többnyire két-három órán keresztül tart, nem kevéssé zavarván azok nyugalmát, a kik azon tudatban fizetik a drágább házbért, hogy a város közepén nem háborgatja őket senki, podig hát nem egy szellemi munkás is lakik a köröspart mentén, a kiket a mindennap szokásosan megujuló zajos jelenetek nem kevéssé akadályozzák működésükben, kivált ha még idegesek is. Hát még a Köröspartnak mily kinézése vau a mostani idény alatt ? A bulgáriai csatatérről szóló hírlapi leírások csak halvány képét nyújtják a mi vértől sáros és szahnatőrekkel elegy Cörösparti pocsolyáinknak! Itt már csakugyan kívánatos, sőt elkerülhetetlen, hogy birói tekintélyét közbevesse a t. elöljáróság és ez által elejét vegye ama nomád szokásnak, mely az isten szabad ege alatt mindent megenged magának. Ugy tudjuk, hogy e tárgyban már történt is némi intézkedés, de ez ugy látszik csak írott vagy legfölebb ddobolt malaszt maradt, mert a fentebb vázolt dísztelen szokás ismét napirenden van. Tehát szigorúbb intézkedést térünk 1 (?) Hogyan végződik Gyulán a kártyajáték? — Ott ugyanis egy előkelő vendéglőben estende, illetőleg éjjenként többen összegyűltek kártyázni; azt nem tudjuk hazard-játék volt-e vagy sem, hanem eleg az hozzá, hogy egy éltes uri ember N—cs is szedett „blattot", (a kártyázó ritkán nézi kikkel játszik, csak azt tudja „im Kartenspielen, ist kein Brúder'). A mi uri emberünk mármár „svarcz" kezd lenni s midőn utolsó forintja úszik, ami csakugyan el is úszik, ha hirtelen ki nem kapj& a bankot; de erre a .bankár" (értsd pinczér) nem áll reá, s látja, kogy elnyert forintját elviszi, kapja magát, illetőleg HZ öreg urat kapja el s par foree háromszor istenigazában a földhöz csapja. Képzelhetői a szegény öreg ur pechjére még ez infámis malőrt. (?) Választási paprikás. Nem is uj kérdés, nem is uj théma, mégis mindenki ezzel foglalkozik; a bizottsági tagok feszesen, kegyesen sétálgatnak, csukugyan fogadják a hozzájok fordulókat, kik esdenek mindenható „voksukért." Ha egyik bizottsági tag a másikkal találkozik, kérdi: „Barátom nem szavaznál ,N- ismerősömre ?" — „Ki az?" kérdi a másik. — „Hát nem ismered, hisz tegnap is oly melegen szorítottál kezet vele?" — „Nem emlékszem!" — „Dehogy nem, még magad is dicsérted erre a hivatalra." — „Jó, jó — végzi a másjk — de nem volt még ezért nálam." (Szép!) A szegény hivatal kereső pedig szemlesütve, naivul, szemérmetesen közeleg a bizottsági taghoz s alázatosan kéri a „pünkösdi király", hogy ha csak lehet, ne ejtsék el a választású ál. Ez ígéri égre földre, hogy mindenesetre reá szavaz ; s jö a választás; uramfia a bizottsági tag nem az igért Pálra, hanem Péterre szavaz, de miért teszi azt hát szomszéd uram is igy tett, ő nála pedig ez okosabb, na meg aztán szomszéd urnák egy kis szívességgel is tartozik stb. — Ilyenféle képen történtek nálunk a restai^ rácziók, de miért adnók mi ennek hű képét, midőn előttünk áll és állott annyi századokon át maga a „ragyogó példa." Mi itt intésként Hamlettel annyit mondhatunk a jövőre: „Ezt vetkezzetek le!" (?) Hideg fiirdö. Gyulán a mult héten a délutáni órákbau néhány iparos-tanoncz játszott a Körösparton, a többek közt egynek lába megcssszott s belebukott a vízbe; szerencsére a viz ott sekély volt s egy kis gyors fürdésnél, s egy-két görcsnél egyéb nem volt, mert társai kihúzták a — Dinárból. (?) Egy kép a házas életből. Gyulán a mult hetekbea egy férj tett jelentest a rendőrkapitányságnál hogy neje elszökött s mai napig sem tudja hollétét; kéri tehát a kapitányságot, ha csak lehetséges, kerítse elő a hűtlen asszonyt; s daczára az asszonyi ballépésnek, ő kész megbocsátani. A kapitányság ezt ineg is ígérte, s miután bővebb felvilágosítást kért volna, a férj csak ekkor tér észre, hogy neki nem is az asszony kell tulajdonképen, hanem amit elvitt u. m. bútorok, csekély készpénz. „Vesszen oda az asszony" — úgymond a férj — „nekem csak a bútorom s pénzem kell; az asszonyt nem bánom, ha soh' se látom." — Boldog családi élet s kedves szerelmes gerlepár lehetetUmég e* is! .< (?) Eljegyzés. Gyulaváriban a mait héten váltott jegyet Csete György gyulavári rektor ur, Ecsedi Jinoí odavaló ref. tiszteletes ur kedves bájos leányával, Vilma kisasszonynyal. Boldogság' 'és áldás legyen e nemes frigyen! • > . t,. v V\V' v (?) Dohány-tolvajok. Szabó Pál benedeki ispán úrtól a mult napokban nagyobb mennyiségű dohányt tolvajlottak el; a tetteseket még. nem sikerült elcsípni
