Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-02-08 / 11. szám

IV. évfolyam. 1877. 11. szám. B.-Csaba, februárhó 8-án. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Vlo^jelonilv hetenként kétszer : vasárnap és osiitörtökon. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség: Gyulai-ut, Reök-ház. Kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Osabáa. Hirdetések jutányos árou vétetnek fel. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Bieuer B. urnál és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautal ványnyai. Az ismétlő-iskolákról. Az ismétlő-iskolák ivadja lévén, alkalomszerűnek véljük közművelődésünknek eme zátonyra készülő intézményéről, a tárgy komolyságához képest, néhány szóval megemlékezni. Az 1868. XXVIII-dik törvényczikk 50. §-a rendeli, hogy a 12 évet betöltött s általában azon gyermekek, kik a mindennapi iskola egész tanfolyamát bevégezték, az ismétlő-iskolába kötelesek járni. A törvénynek eme része, megkülönböztetve az ismétlő iskolákat ügy a felnőttek oktatásától, valamint a még régibb keletű vasárnapi iskoláktól, adja azok világos és helyes fogalmát. Az ismétlő-iskolák feladata lévén : erkölcs és szellemképzéssel a népiskolában lerakott alapok kibővítése, megszilárdítása, bevégzése, vagy mint nevök is mutatja, tovább fejtés mellett ismétlése mindazon tantárgyaknak, melyeket a tizenkét éves fi u, vagy leány a népiskola hat osztályában elvégzett, önként következik, hogy népiskolai nevelés-oktatásunk nem lenne szerves egész, tehát nem lenne jó, nem lenne tökéletes, ismétlő-iskolák nélkül. Az iskola és az élet között kell egy közvetítő kapocsnak lenni, mely ne engedje, hogy a gyermekről az üdvös benyomásokkal egyetemben mindazon szép és hasznos ismeretek, melyekkel az iskolában gyarapodott, az élet sivár országútján végkép ós gyümölcstelenül lekopjanak. Ismétlő-iskolák nélkül elemi oktatásunk ha sonló lenne a gondosan ültetett gyümölcsfához, melynek további ápolását, gondozását a véletlenre - nem! — a pusztító hernyókra bíznánk, vagy ahoz a képhez, melyet futó homokra rajzolnánk, de a melyet az első szélroham elseperve megsemmisítene. Államnak, egyháznak, községnek erősen érdekében áll, hogy mindenfelé jól szervezett ismétlő-iskolák legyenek. Mert az iskolából kikerült gyermeket, épen azon korban, midőn keblében a szenvedélyek nagy csatái megindulnak, sem a szülők tekintélye, sem a gondviselők őrködő szeme nem óvhatják meg a testi és lelki megférgesedéstől oly biztosan, mint a paedagógiailag vezetett ismétlő-iskolák. Ezek vannak hivatva, hogy a gyermeknek a gyakorlati életre szánt ismeret-kincsét fenntartsák; érzékét a tovább képzésre felköltsék, buzdítsák ; vallásos, hazafias érzelmeit ápolják s teljesen kifejtsék; egy szóval mindazt, a mit neki a népiskola adott, egy egész életre biztosítsák. Eszmélkedvén az ismétlő-iskolák hivatása felett, lehetetlen, Hogy arra a meggyőződésre ne jussunk, hogy azok hasznosak is, szükségesek is. S mégis honnan van, hogy ez a hasznos és szükséges intézmény gyökérszálait oly kínos keservesen tudja az élet talajába lebocsátani; 'hogy oly kevés, a barátja, a jóakarója, s oly kevesen sietnek mellette lándzsát törni ? Onnan, mert ennél is, mint sok egyéb másnál, könnyen veszszük a dolgot, könnyen veszik fennt, könynyen veszik alant. Nem csinál ebből a kérdésből se az egyházi, se a községi hatóság valami nagy, lélekbe vágó dolgot. A szülőknek meg kisebb gondjuk is nagyobb ennél. Pedig ha komolyan kívánjuk a jobb jövőt, akarnunk kell annak feltételeit is! A hatóságok megelégesznek, ha szárnyaik alatt néhány terv és szervezet nélküli u. n. ismétlő-iskola áll fenn, melyekben a métermértékek tanítására hetenként egy-két óra fordittatik; melyekbe hébe-hóba betekint az a gyermek, a kinek épen tetszik; melyekben tanul az, a kinek és akkor, a mikor tetszik; mulaszt annyit a mennyit akar, dolgozik annyit, a mennyit akar ; ha akarja, aláveti magát az iskolai fegyelemnek, ha akarja nem. A szülő, vagy az inast tartó iparos vagy kereskedő, balga nevelés-módunk mellett, talán nem akarja, talán nem tudja megakadályozni. hogy gyermeke az ismétlő-iskola helyett a vendéglők udvarán, a tánczoló közönség előtt száját tátsa, a piaczok porondján trágár beszédeket halljon, lásson és ta^ nuljon, vagy gyanús erkölcsű társaival hivalkodva ölje el drága idejét. Ilyen mostoha méltatásban részesülvén az ismétlő - iskolák ügye, nem csuda ha azok lábra állni nem tudnak, s legjobb igyekezeteik hajótörést szenvednek. Melyek lennének már azok a gyógyító szerek, melyeknek: segélyével az ismétlő iskolák, a népnevelés kerekének eme nélkülözhetlen küllői, oly alapra helyezkedhetnének, melyen kitűzött czéljaikat elérhetnék? Erre a kérdésre próbálunk megfelelni a következőkben. A hány hatodik osztálya van valamely községben a népiskolának, az illető iskolafenntartó testületek által annyi egy-egy három éves tanfolyamra szabott ismétlő iskola állittassék fel, hova minden népiskolát végzett, mindkét nemű növendék feljárni szoríttassák. Az ismétlő-iskolák számára, szakférfiúkból álló bizottság által, a helyi viszonyokhoz mért, s a kebelbeli népiskolák állapotát tekintetbe vett részletes tanterv és órabeoszA Jkímgyn Közlöny" tárczája. Két hét története. ni. (Karthagó romba dal. — Picknick. — Egy nemtánczos elmélkedései. — Plútó és a sör. — Dr. Kósér, akarjuk mondani : Nasehór és dr. Korik. — Pile-méle.) Csabán néhány nap múlva a csákányok kezdik meg irtó munkájukat, a vakolat meg a tégla s a fedélcserép halomba hull, homokos talyigák dübörgenek a felvert porban, az udvaron oltják a meszet. Caeterum censeo Carthaginem delendam esse : mondja a közbirtokosság Cátója. A kaszinó már uj tanyát keresett magának s a tánczrendezők is csakhamar Meránba meg Nizzába sietnek, hogy megviselt tüdejük egyensúlyát helyreállítsák. A régi kaszinóépület élete ma egy hatytyúdallal ér véget egy olyan jókedvű vigalom alakjában (mint a múltkori volt); a romok helyén díszesebb, mondhatnók palotaszere épület fog emelkedni melyben a kaszinó, a népkör, Thália és a karnevál talál barátságos hajlékot. Tervei közszemlére vannak kitéve, hogy mindenki közölhesse véleményét. Két terv a diskuszió tárgya. Az egyik egy vidéki, a másik egy helybeli mérnök müve. Az első szebb, pompásabb, tetszöbb; a másik, a helyi viszonyoknak megtelelőbb, gyakorlatibb ós olcsóbb. Ugy látszik, némi módosítással az utóbbi íog elfogadtatni. De mit beszélünk mi halottról, mikor még élővel van dolgunk, akinek ugy látszik orvosságra sincs szüksége. Még vigalom zaja üti meg füleinket ; nem temetői hangok még ezek. A zsidó-ifjuság második estélyét rendezte e falak között mult szombaton, mely fényben, népességben s mulató kedv dolgában a gabnacsarnokit jóval fölülmulta. Három terem lőn igénybe véve. A legnagyobb az ifjúságé, melyben tánczolt, a második a sörfogyasztók, kártyázók és udvarlók számára. A harmadk pedig számunkra: — kik ugy az udvarlás, s a blatt, mint az italhoz nem értünk — az étterem, hol az étkek s a csemegék pazar bőséggel s aesthetikai érzékkel voltak fölhalmozva. Illőbb lett volna a lady patronesszel kezdenem s én a képhasonitás logikai törvényénél fogva át is térek a lady patroneszre, ki dr. Báttaszékinó ő nagysága személyében ott foglalkozott az étteremben és szeretctreméltósága, figyelme s nyájaasága által, melylyel mindnyájunk irányában bőkezű volt, mindenikünk előtt felejthetlenné tette az estét. A lady petroneszt Hébék vevék körül, kik kedves szívességgel láttak el bennünket. Most tapasztaltam először életemben : mennyivel ízletesebb a „mayonaise", ha egy szép asszony kis kacsóival hozza elénk s az ember a végtelenig kanalazna belőle, csakhogy minél tovább lássa azokat a finom hófehér ujj acskákát, melyek szinte reszketnek a széles nagy tál fogásában. Mindkét teremben élénkség, a harmadikban keleti háború. Egy hannibáli tehetséggel felruházott rendező vezényli a szokatlan nagy kolónt, melyben harminczhat pár tánczol. Oly hosszúak a sorok, hogy a kommandószavakat éjfélután már oly rokkant hangon kiáltja ki a rendező, mint vasárnaponkint a „községi hirdetéseket" hivatalos, élő „Közlöny"-ünk a jó „Bérezi" bácsi. De a rendező még fáradhatlan s az ifjúság nem kevésbé. Ti boldogok! — gondolja egy néző, ki szomorúan jár fel s alá. Mily csekély ágiója van egy bálban annak a ki nem tánczol; nem sokat adnak szép szemeire, ha még egy quadrillet sem jár el. Senki sem veszi észre, senki sem tölti vele örömmel az időt, melyet ügyes tánczosával tölthet. Fiatal koromban — nem tánezos sorsosaiinnak ajánlom ez eljárást — hogy észrevegyenek rendesen egy fali tükör alá álltam s a hölgyek séta közben valamennyien megnéztek, lehetetlen lévén.... minden fordulónál bele nem nózniök a tükörbe, melyben mosolygó arezukat, csinos vállaikat szemlélhették. Igy láttam és látattam s mint a ki legjobban elvégezte dolgát, tiszta lelkiismerettel mennem haza. (Nem mondom hogy e gondolat ne eredményezte volna a várt sikert ma is.) A mellékszobában söröshordó terpeszkedik; a ki nem fél tőle, hozzászegődik. Két szép üde teremLapnnk mai szamához fólir melléklet, van csatolva.