Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-12-09 / 98. szám

IV. évfolyam. 1877. 103. szám. B.-Csaba, deczember 9-én. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. XLo^jelenik hetenként kétszer : vasárnap és osíltörtöltön. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt: egy évre 6 frt félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség és li. i a, ti ó - It 1 v a t al : Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. ur­nái és a nyomdában, vidéken mindem postahivatalnál 5 kros postautalvány nyal. Nincs köszönet benne. (xy.) A megyei költségvetés visszaérkezett a belügyminiszter úrtól. Megyénk tisztelt főispánja, mint tudjuk, min­dent elkövetett, hogy minden igényeket kielégít­sen, hogy a megytíbizottság határozatának is ér­vény szereztessék és a gyulai járás megmaradása is lehetségessé tétesséií, s habár személyes köz­benjárásának, atyai gondoskodásának sikerült is a gyomai járás életbeléptetését keresztülvinni és a gyulai járást is fentartatni, de az illető járá­sok egész terjedelmébeni életbeléptetése, illetve fentartása, mint sok más szükséges dolog, kormá­nyunknak a kényszerítő körülmények parancsolta takarékossági rendszerén dugába dült, és habár Gyomán uj járás leend és Gyulán az eddigi fen­tartatik : ez csak a többi járások egyes hivata­lainak megcsonkításával volt keresztülvihető. Az egységes, rendszeres közigazgatás, a rszol­gabirónak akadályoztatása esetén egy alszolgabiró általi helyettesítésének elve csak részben vitetik keresztül, mert Csabán, Gyomán és Gyulán, a miniszteri rendelet szerint, alszolgabiró nem lenne. Kígyós, akarata és beleegyezése nélkül, vi­lágos érdeke elienére, Gyulához csatoltatnék, te­hát Csabától, hol járásbírósága, adóhivatala, do­hánybeviteli helye van, elszakitatnék. S mi legfurcsább, Csabán, hol a forgalom és kereskedés, e* megyében legnagyobb, hol a mindenfelé nyiló vasutak alkalmat adnak arra, hogy sokszor az ország valamennyi zsebmetszője találkozást adhat egymásnak, hol jól szervezett fegyveres városi rendőrség nincsen, — megyei rendőrség, rendőrbiztos nem lenne ! iNincs tehát köszönet a miniszteri intézkedé­sekben. Ha a miniszter ur a többi járások hivata­lainak, a jó közigazgatás rovására történt csorbí­tása, toldás-foldás nélkül a gyulai járást, gróf Almássy Kálmán ur felebbezése folytán fentar­tandónak rendeli és a fentartásra szükséges pénzt is megszavazza: az ellen természetesen senkinek sem lehetett volna kifogása, mert mindenesetre könnyebb és ennélfogva jobb a közigazgatás ott, hol 7 járásban 7 szolgabíró végzi azt, mit hat­ban hat végezett volna, de midőn ez csak a többi járások hátrányára történt, midőn itt egy írno­kot, ott egy alszolgabirót, emitt egy biztost csíp­nek el máshonnét, hol arra sokkal nagyobb szük­ség van, mint Gyulán egy szolgabíró ra: ebben már nincs köszönet, mert igy egy járásban sem lesz elég téve a kívánalmaidnak s különösen a csabaiban a közbiztonság, a tömérdek hagyatéki és bagatell-perek elintézése, a legérezhetőbb csor­bát fogja szenvedni. Miuden alkotmányos eszközzel oda kell te­hát törekednünk, hogy a gyulai luxus-járás csak akkor tartassék fenn, ha az a többi járások egy­séges és rendszeres közigazgatásának csorbítása a közbiztonság, az árvák érdekeinek veszélyez­tetése nélkül lehetségessé tétetik, illetve, ha e czélra külön pénzt szavaznak meg. Legyen hét járás, elégitessenek ki némely fő urak családi érdekei is — hisz a nélkül nálunk nem megy semmi — ha mind a hét egyforma lehet, ha pénzt adnak, kogs; a- hatod.; u fWn-t nn sék, de legyen inkább csak hat, gyors és jó köz­igazgatással, mintsem mind a hét adja meg e tekintetben a hetedik járás fentartásának árát 1 — Képviselő-választási ügyekben a kúria közelebb a következő döntvényeket hozta: A felebbezéshez csatolt adófelügyelői, vagy pénzügyigazgatósági kimutatással iga­zoltatván, mikép az állandó illetmény czimén kirótt ál­lamadó 600 frtot haladó évi illetmény után fizettetik, a választói névjegyzékbe való felvétel elrendelendő. A fe­lebbezés melletti adókönyvecskével bizonyittatván, mikép a lefolyt évi adóhátralék f. évi april 15-ig lefizettetett, a választói felvételnek helye van. Ellenkező esetben a ki­törültetés helyesnek tekintendő. A névjegyzék kiigazítása iránti kérvény törvényes határidőben való beadás körüli mulasztás mentségeül nem szolgálhat, hogy a kérvényező mint hivatalnok hivatalát a névjegyzék összeállítása után foglalta el; minthogy a választói jogosultság a tisztviselő személyéhez s nem a hivatalhoz van kötve. A felvétel­nek helye van, ha a felebbezesbez mellékelt czégbejegy­zéssel igazoltatik, mikép az illetők bizonyos kereskedő czég beltagjai. A felvétel akkor is elrendelendő, ha a felebbezés mellett kimutattatik, miszerint az illető adó­zók ingatlanjok után több adót fizetnek, mint a mennyi községükben a legkevésbbé megrótt '/ 4 úrbéri telek után kivetve van. A felszólalás helyesen utasittatik el, ba az nem az illető város vagy község elöljáróságához, hanem közvetlenül a központi választmányhoz nyujtatik be. — A választók névsorába való felvétel megtagadandó akkor is, ha az illető, szintén az egyenes államadók közé tar­tozó, lőfegyver utáni adóját le nem fizette. — A közösügyi budget brutto-szükséglete tesz 1878. évben 113 millió frtot, mig 1877-ben 117, 1876-ban 121, 1875-ben 113 millió frtot tett. Az 1877. és 1876­iki szükséglethez képest tehát a jövő évi szükséglet tete­mesen kisebb, de ne feledjük, hogy 1876. ós 1877-ben a közös költségvetést az Uchatius-ágyuknak 16 millió írt­ban előirányzott kiadása emelte. Ez a költségtöbblet a jövő évre elesik, — s igy a jövő évi budget leszáll az 1875-iki mértékre. — Külországi követeink fizetése. Az összegek szer­fölött változók s némelyik nagykövet igen szép sommák fölött rendelkezik. Legnagyobb fizetésük van Oroszország -, Prancziaország- ós Angolországban levő nagyköveteink­nek : 78,100 frt. Berlini és olaszországi követeink 53,100 forintot kapnak. A portánál levő nagykövetünk 39,900 frtot, a pápánál levő nagykövetünk 36,900 frtot kap. Ba­jorországi kö vetünk 16J500 frtot. a bel szagi tY,yUU, a brazíliai es górogorszagi —, niai és étzakameriuai 16,000, a perzsiai 21,300 (!), a portugaii 7000, a szászországi és würtenbergi 4800, a svájezi 14,250, a spanyol 29,900 frt dotatiót kapnak. — A restauraczió dolgában írván a „P. N." egy eszes vezérczikket, a többi közt — mintha csak hozzánk szólana — ezeket mondja : „Ki legyen alispán — az a főkérdés; főjegyző, aljegyzők, szolgabirák, árvaszék kö­vetkeznek sorban. Tisztség és fizetés, becsület és kenyér kívánatos dolgok az emberek előtt, s jó tisztviselő, ki rendben tartja a megyét, vagy járást, akkora jótétemény a polgárokra nézve, hogy nem csoda, ha közrészvét kí­séri a választásokat. A különböző érdekek barcza ez. Személyes ambicziók ós egyéni írdekek játszák minden választásnál a főszerepet; családi hagyomány és büsz­keség, mely öröklött befolyását fentartani vágyik, gyak­ran jön összeütközésbe a tehetség és tanulmány önérze­tes törekvéseivel. Egy szempont — a jó közigazgatásé — hogy minden üresedő állomás a legalkalmasabb és leg­megbízhatóbb emberrel töltessék be, ritkáu irányadó, mert restauracziókon minden jelölt a legalkalmasabbnak mondatik, s a legmegbízhatóbbnak Ígérkezik. Választás után a remények és ígéretek nyomában sántikál agános s a csalatkozás. A megyerendezóssei a municzipálisták­A Jfkfagngi Közlöny" Ha. A gárda csillaga. — Elbeszélés. — Irta : ifj. Jancsovits Pál. (Vége.) — A jó isten valóvá tette legszebb álmaimat — sutlogá végre örömkönyek közt. — Édes, édes Etelkém, e pillanat feledteti velem minden szenvedéseimet, most vagyok életemben először boldog! — Ilogy lehettél oly kegyetlen, hogy hirt sem ad­tál magadról, — ha tudnád, mennyit sirattalak?! — Tudom angyalom, de nem fogsz sírni ezentúl, ha csak nem örömkönyeket, arra lesz életem minden gon­dolata szánva, hogy te boldog légy I! -— Kedves Sándorom ! — Ah de a szivem ugy ver, — kissé roszul vagyok, — hol van édes anjám? Ibrányiné e perezben jött be, s látta, mint halvá­nyodik s hanyatlik hátra leánya. — Hamar hivja át a doktort édes Sándor, Etelke roszul van ismét! Sándor Littlecarthért szaladt, s pár perez alatt a legnagyobb félelmek közt jött ide. Etelka már akkor ágyban feküdt halotthalványan, keble hevesen hullámzott, ujjai görcsösen markolták ta­karóját. Littlecarth vésztjósló arcza a legnagyobb rémületbe ejték az aggódokat. Etelka felnyitotta szemeit s Sándort kereste, egy mosoly jelent meg szép arczán, aztán a szemek lezárul­tak, az arcz megszűnt mosolyogni, azután mosolygott ismét — de már akkor a „gárda csillaga" nem élt. — Meghalt! — mondá az orvos. — Meghalt! — viszhangozá kétségbe esve két ajak, s két szív állott közel a megszakadáshoz. A „gárda csillagá"-nak szomorú sorsa villámként hatotta be a vidéket, s mindenfelé az őszinte fájdalom hangját csalta az ajkakra. A temetés a karácson utáni első napra lett kitűzve. Karácson másodnapján Csókaszeghy Sándor haza­hajtatott. Bizonyosan fontos okra hagyta el, ha esak pár órára is, kedves halottját. Mind ő, mind Littlecarth hallgatagul ültek egymás mellett, mindkettő saját gondolataival volt elfoglalva. Midőn Sándor lakására letevék bundáikat, Little­carth megállva házi gazdája előtt, komolyan igy szólt: — Én még ma megölöm a szép asszony gyilkosát! — Kit, Sélleyt? — kérdé megütődve Sándor. — Igen ! — Az nem lehet; — én is e czélból jöttem ma haza, legalább az elsőség az enyém ! — Jól van, megyek tehát és kihívom öt nevedben. Beszél ő ugy-e francziául ? — Igen, menj tehát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom