Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-10-18 / 83. szám

IV. évfolyam. 1877. 101. szám. B.-Csaba, deczember 18-án. EGYEI KOZL Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. VIoj^joloiiiK liotoivl^óxiL kétszer : vasárnap és osiitörtökon. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy ówe 6 frt félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Osabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken minde-i postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. . 16. — a— A fölfedezett erdélyi pncs ügyével kapcsolatban némely ellenséges indulatu külföldi hirlap oly roszakaratu ráfogást bocsát világgá ellenünk, melynek czélja felől pillanatig sem lehetünk kétségben. Nyílt titok az a külföld előtt, hogy az osztrák armádia egyik-másik tagja AusztriaMagyarországban a leghatározottabban orosz-barát politikát óhajt érvényre emelni; tudva van továbbá az is, hogy csupán és — mondhatni — kizárólag a magyarok erélyes magatartása gátolta meg az osztrák-orosz szövetség létrejöttét. Ezekből folyólag már most könnyen érthető, hogy a Külföldi sajtó muszkaérzelmü tagjai a tervezett erdélyi felkelés antidynasztikus jellemzése által a magyarok megbizhatlanságát elhitetni és az orosz szellemű felszólalásoknak sikerét előmozdítani , sőt biztosítani törekesznek. Innét van, hogy a legtöbb jelzettük irányú lap a pucs mérvét és horderejót a hivatalos redukálás után is nagyítani igyekezik. Ez igen kényelmes és egyszerű — valóban naivul egyszerű mód lenne azon viszony meglazitására, mely a dynasztia és Magyarország — vagy helyesebben — az uralkodó család és a magyar nemzet közt fennáll. E körök és lapok ily értelmű elmélkedéseikben tovább is mennek és egy jobb, hálásabb ügyhöz méltó buzgósággal, oly vad következményedre jutnak, melyektől szánalommal fordul el a józan ész. Példának okáért felsorolunk itt egyet-mást e szellemi szörnyszülöttekből. — Egy orosz lap a többek közt igy ir : „A magyarok hegemóniája Ausztria kül politikájában megszűnt. Ez különben igen természetes, mert eltekintve attól, hogy az osztrá kok és magyarok közt ez utóbbiak nyakas követelései folytán soha sem volt meg ama benső öszszekötő kapocs, mely nélkülözhetlen egy nagy hatalmasság faktorainál, a magyarok tervezett általános és nagymérvű felkelése bebizonyította róluk elterjedt bizony-bizony nem hízelgő véleményünket. Hogy a magyarok soha nem voltak hívei a Habsburg háznak, tudva van. Sokakat azonban meglephet az, hogy ók (t. i. a magyarok) Ferencz József császár után nem Rudolf trónörökös fogják magyar királynak megkoronázni. A trónörököst ők nem kedvelik. Inkább vonzódnak Valéria főherczegnőhöz, ki Budapesten született, s kit e miatt magukénak tartanak." E nyilatkozatok csak megerősítik múltkor kifejezett meggyőződésünket, midőn roszalva az erdélyi mozgalmat, hangsúlyoztuk, mennyire árt az Magyarország politikai hitelének és tekintélyének. Az idézettekre megjegyzésünk nincs, nem is lehet. Érdemesnek találjuk azonban még fölemlíteni a nevezett lap végszavait, melyek szerint a magyarok szavaira politikai dologban Bécsben súlyt többé alig fektetnek. A bécsi orosz-barát diplomaták visszanyertéit azon befolyást, melyre őket minden igaz osztrák hazafi (!) már kezdettől fogva méltóknak vallotta. Okuljunk tehát a példán s bár tudjuk, hogy a mi kedves muszka barátaink vendéglős nélkül készítik a számlát, legyünk óvatosak, mert a tapintatlanság más körülmények közt megboszulja magát. — A franczia köztársaság megverte ellenségeit. Francziaország 520 választókerületéből 302 már eddig is az övé. A konservativek 195 székkel rendelkeznek e pilla natig az országgyűlésen, 12 helyről még ismeretlen az eredmény; 11 helyütt uj választás lesz: s igy eldöntet lenül maradt összesen 23 választás. Ebből a konzervatívak 5-re, a republikánusok 18-ra számithatnak; s a végarány körülbelől ez lesz : 320 köztársasági, 200 konzervatív. A felosztatott képviselőház párt-arányaihoz képest mikor 363 körtársasági állott 157 konzervativvel szemben, ez kétségkívül javulás az utóbbiakra nézve. nagy őrmesterével faluról-falura s jár együtt nyomozzak a szolgabiróval a fegyvereket, toborzókat s toborzottakat. Időnkét folyton czirkál egy-egy csendőr vezetése mellett két-két román vitéz a falvakon s vidéken. Különben csend és néma nyugalom uralkodik. — Széli Kálmán pénzügyminiszter a jövő évi költségvetést, hir szerint, a jövő hét elején hétfőn vagy kedden, tirjeszti a ház elé. — A képviselőház okt. 15-én a kiegyezési javaslatok elsejét, a szeszadójavaslatot, 141 szavazattal 93 ellenében s igy 48 szavazattöbbséggel elíogadta. Távol volt 208 képviselő, oly szavazásnál, mely Magyarország legéletbevágóbb anyagi érdekei fölött dönt! — A kiegyezési javaslatok elseje felett 15-én határozott a ház. A szeszadó-törvényjavaslatot általánosságban 141 szóval 93 ellenében elfogadta. Ezzel egyúttal kimondotta azt, hogy a kiegyezési javaslatokat minden halasztás nélkül kivánja tárgyalni. — A képviselőház okt. 16-án hozzáfogott a szeszadó-törvényjavaslat részletes tárgyalásához, s elég gyorsan haladt s az 54-ik szakaszig ért. Csak a mezőgazdasági szeszfőzőknek nyújtott kedvezményekről szóló szakasznál támadt hosszabb vita. Három módosítást is adtak be nagyobb adóleengedés érdekében, de a ház a szakaszt a pénzügyi bizottság szövegezése szerint fogadta el 2°/

0, s illetve 10% adóleengedéssel. Az ülés végén Németh Albert interpellált az orosz hadsereg számára a keleti vasúton történt lőpor- és fegyverszállítások s az erdélyi események és elfogatások tárgyában. Tisza miniszterelnök azonnal felelt. Jót áll róla, hogy Magyarországon sem az egyik, sem a másik hadseregnek nem szállítottak semmit. A képviselőház a választ élénk helyeséssel fogadta és Németh Albert viszonválasza után tudomásul vette. Az erdélyi „vállalat"

1-hoz. Egy csendőr főhadVero ne dam. (Vége.) Egy zsidó bölcs azt állította : „Inkább vagyok oroszlánnak farka mint rókának a feje." A történet egyik legnevezetesb alakja ugy nyilatkozik : „Ha nem lennék Nagy Sándor, Diogenes szeretnék lenni." Bizony meglátszik mindkettőn a nagyravágyás, de az elsőnél kitűnik, hogy nem annyira a tündöklés óhaja, mint inkább az A w

1 a tárczá a. A gárda csillaga. — Elbeszélés. — Irta: ifj. Jancsovlts Pál. (Folytatás.) — Tehát csak valószínű ? hisz akkor meglehet, hogy mi valami póruljárt lazzaronit kisérünk itt a Csókaszeghiek sírboltjába ! — Nem valószínű ugyan, de lehetséges. — Isteni hecz volna, ha Sanyi berukkolna ! Képzelem, hogy megnőne az orra az atyafiságnak kik oly részvéttel siratják, mint örökösökhöz illik. — Ne legyen már olyan gúnyolódó, — édes kollegám, — hiszen sem Ibranyiról sem Elemérről nem lehet feltenni, hogy azt a pár száz holdat többre becsüljék, mint szegény Sándort ? — Ibranyiról nem mondom, az nincs is rászorulva, de a vagyon fele Etelkára szállt, kinek bizony önző egy ember a férje, Sélley, — Elemér úrfi Pedig soha jobbkor nem örökölhetett volna, azt én tudom, nálam van egy pár beperlendő váltója, csak ón tartom benne a lelket, szólt halkan a barna ur, az öreg füléhez hajolva. A családi sírbolthoz értünk. Mig a pap egy emlékbeszédet mondott el, én a gárda csillagát bámultam. A szenvedés ült reszkető ajkain, halavány arczán; könytelen szeme oly bámulatosan nézett a koporsóra, mintha mondta volna : „Itt nyugszik az én elhalt boldogságom." Mellette állott Sélley Adolf, hidegen mint a márvány. Ha büszke tekintete nejére tévedt, s annak bánatát látta, gúnyos mosoly lebbent át keskeny ajkain, nyugtalanul körül tekintgető szeme, gondolkodó homloka mintha azt mondták volna : „Vájjon menynyire is rug az örökség ?Ott volt a másik örökös is, Csókaszeghy Elemér, szép sugár szőke ifjú, kinek szabályos halvány arczán az élvek folytáni kimerültség tükröződött, szőke haja kétfelé simitva omlott homlokára, mig fekete szemeiből őszinte könyek peregtek alá, mintha azt mondták volna : „Inkább ón feküdném ott helyetted 1" Azt hiszem őt illetőleg csalódott az a gunyoros ügyvéd. A koporsót elhelyezték, s én folytattam utamat a vendéglő felé. Régi rosz karban tartott kőépület volt az, mint az uradalmi fogadók többnyire. Faláról hulló-félben a vakolat, tetején számos bejárója van az esőnek. — Majd kijavíttatja az uraság, ba becsurog már a szobákba az eső 1 Az udvaron ócska félszer, rozzant istálló, rokkant kútágas, — és pocsolya, szemét mindenütt. De az udvar egyik szeglete most ki van seperve, s bus leanderek akarják konya leveleikkel elhitetni az utassal, hogy az áltatok körülkeritet hely — kert. Egy kopott szobába vezettek, hol levetve poros uti ruhámat, átöltözéshez fogtam. Épen nyakkendőm felkötésével valék elfoglalva, midőn ajtómon kopogást hallottam. — „Szabad" — mondám, s a temetőben látott öreg ur toppant be szobámba. — Kedves öcsém, a kocsisodnak köszönd, hogy a nyakadra jövök," szólt kezemet kedélyen megrázva „mert a kocsisod árulta el, hogy te Zalai Jenő, az én kedves Pista barátomnak a fia vagy. Én Bészaljai Péter ügyvéd vagyok." (Folyt, köv.)