Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-02-01 / 9. szám

.BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" 1877. 10. sz. embertársaiknak ártottak, és ez által kárukra élnek; valamint megelőző intézkedései által a rosz cselekményekből visszatartani, ugy a rosz s jogtalan cselekmények eszközlése után aktív fellépéssel kinyomozva, az igazságszolgáltatás kezeihez szolgáltatni van hivatva. Ezen solyos szolgálat teljesítése közben, a rendőrség gyakrabban a roszlelkü és érzelmű, gonosz életű, s igy többnyire durva, kegyetlen, s az em_ beri jogokat lábbal tapodó emberekkel foglalkozni kénytelen, kiknek, mint már emiitóm, az igazságszolgáltatás kezeibejuttatását eszközölnie kötelessege. S ha e kötelesség teljesítése közben szigort, s néha tán a távolról néző előtt, embertelennek is látszó módón kényszerül ezekkel elbánni, azt czikkiró ur

; ne mindenkor a rendőrség barbarizmusának, hanem a helyzet kényszerűségének legyen szíves imputálni. Nem egyszer fordult már elő, s fog is még előfordulni az az eset, hogy a rendőrség ellenszegülő fegyveres rablót agyonlőtt: ez embertelenség? — mert hisz emberölés, mégis megfejtését s indokolását ezen tény mint törvényes cselekmény, a kényszerhelyzetben leli. A részeges, garázda egyént, ki mások nyugalmát s biztonságát veszélyezteti, — nem egyszer megkötözni kénytelen a rendőrség, hogy megfékezhesse a nélkül, hogy abban passzióját lelné, ha nem boldogulhat másként garázdálkodásával, s ki ezt távolról nézi s nem ismeri a helyzetet, és indokot, a miért ez igy történt, embertelen bánásmóddal vádolandja az eljáró rendőrt, holott ha szolgálatának e nehéz feladatában, indokul a kényszer szolgált, a rendőr törvényes cselekményt követett. Avagy jöjjön, próbálja meg valaki az alföldi vásárokon oly gyakran előforduló, a bor mámora által felhevült bősz kedélyű verekedő csoportot, gyöngéd, művelt hangon és nyelven szétoszlatni, majd látni fogja mivel felel az neki; biztosítom, hogy legjobb esetben, betört fejjel fogja oda hagyni a szintért, melyen illetéktelenül akarta gyakorolni s adni bizonyságát keblében élő gyöngédségének. (Folyt, köv.) Sztraka Gy. MEGYEI KÖZÜGYEK. Békésmegye közigazgatási bizottságának eddigi működéséről szóló jelentése a miniszterelnök úrhoz. (Folytatás.) Ezzel kapcsolatban továbbá arra nézve is kérjük nagyméltóságod nagybecsű közvetítését, hogy miután a már emiitett kormánybiztos működése csakis az alsófehérkörösi szab. társulat területére terjesztetett ki, a fenforgó árvizi bajok egyik főoka azonban a szomszédos Aradmegye területén fenálló felső-körösi társulat hibáiban keresendő: annálfogva a bajok elhárítását czélzó intézkedések ezen utóbbi társulatra nézve is kiterjesztendők lennének. Vég

:il e pont befejezéseül tisztelettel előterjesztjük, hogy az általunk képviselt megye területén levő halásztelki szabályozási társulat a megye közönségének még a mult évi februárhó 7-én s folytatva tartott közgyűléséből keletkezett végzése alapján, a védgátul is szolgáló endrőd-szarvasi útvonalnak a közlekedési érdekek parancsolta módon még az év folytán való helyrehozására utasíttatott, s miután ezt az év lefolytával nem teljesítette: a közmunka- és közlekedési m. kir. miniszter ur ugyancsak mult évi novemberhó 6-án 319. sz. alatt kelt jelentéssel a megye által felkéretett, hogy a mulasztó társulat ellen az 1871. XXXIX. t. cz^kk 24. §-a értelmében eljárni méltóztassék; azonban az emiitett m. kir. miniszter ur a kivánt intézkedést ez ideig sem alkalmazván, ugy a magas kormány, mint a kérelmező törvényhatóság tekintélye elodázhatlanná teszi, miszerint e tekintetben a szükségesek mielőbb megtétessenek. E helyen meg kell még emlékeznünk egy oly kérdésről is, mely szoros kapcsolatban a vizveszéiyekkel, éppen ezeknek egyik jelentékeny részét képezi: értjük a pél-gyula-csabai élővi/,vezető csatorna .' érdését. Az emiitett csatorna ugyanis, mely a szomszédos Aradmegyéből a Nádor malom-csatorna folytatasakónt Bókésinegye területének egy részét futja át, az áradások idején a mentén fekvő községeket s ezek között különösen Békés városát folyton a legnagyobb veszélylyel fenyegeti, ugy, hogy a mult tavaszi áradat alkalmával egyedül a végveszély miatti kétségbeesés erőfeszítése mentette meg a 22 ezer lakost számláló utóbb említett tősgyökeres magyar várost a teljes elpusztulástól. E szerencsétlen helyzet indította ugy a törvényhatósági bizottságot, mint ezen közigazgatási bizottságot is arra, hogy a közmunka- és közlekedési m. kir. miniszter úrhoz felterjesztéssel járulva, abban azon sürgős s az említett veszély-fenyegetett községeket egyedül biztosító intézkedést kéije, hogy miután a veszély kizárólag Aradmegye azon hanyagságának tulajdonítható, a melynél fogva hatósága területén a FehérKörös védgátjainak jókarban tartásáról nem gondoskodva, lehetővé teszi, hogy az azon folyókból kitörő árvizek a partolatlan élővizvezető csatornába omoljanak — ezen vizi műnek ott, hol az a Nádormalom-csatornánál kezdetét veszi — elzáratását s illetőleg a csatorna keletkezését megelőző állapot azonnali helyreállítását elrendelni méltóztassék. S miután e felterjesztések a kivánt eredményre eddigelé nem vezettek, s igy az érdekelt községeknek sorsa még mindig a lét és nemlét között vajúdik — ez alkalmat is felhasználjuk arra, hogy nagyméltóságod nagybecsű figyelmét ezen viszonyokra is kikérve, a gyors orvoslás iránti intézkedésre kérjük fel. 5. Posta- és távírda. E közigazgatási bizottság a posta- és távirdai ügyekben rövid fenállása ideje alatt a következő intézkedéseket tette: 1. A megye területén levő postahivatalok egyhangúlag panaszolván a ^körülményt, hogy a postai utvonalak, különösen pedig a gyoina-szeghalmi ós esaba-békési utak feletébb rosz karban vaunak, ezeknek lehető helyrehozása e bizottság folyó évi november havában tartott rendes üléséből elrendeltetett. 2. Ugyancsak a postai érdekek biztosítása végett a már ezen jelentés II. pontja alatt emiitett posta-tolvajlási merénylet alkalmából a közgazdászati m. kir. miniszter ur felkéretett, hogy az illető vasúti társulatok igazgatóságait a felügyeletnek az indóházbani kellő gyakoroltatására kötelezni méltóztassék. (Folytatása köv.) TANÜGY. Izraeliták a népiskalákban. A középiskolai izraelita tanulók évről évre szaporodnak, elannyira, hogy már olyan középiskolánk is van, a melyben több az izraelita, mint a keresztyén. Az izraelitáknak sok ünnepök van, még több az által, hogy a mienkkel azoms ünnepök is más napra esik, mint a mienk, ós még több az által, hogy az íráshoz ós rajzoláshoz szombatonként sem igen van kedvök. Ezen két körülmény az iskola dolgát nagyon megnehezíti: kivánni, hogy vallásos szokásaiktól eltérjenek, kényes dolog; hagyni őket derüre-borura ünnepelni, koczkáztatása az iskola sikerének ; mert ha a tanár tovább megy a keresztényekkel az izraeliták távollétében, elmaradnak ezek, — ha bevárja az izraelitákat, elveszíti az iskolai év nevezetes részét. Eszrevevén ezen bajt a közoktatási miniszter is, f. hó 3-ikán a következő tartalmú rendeletet küldte a középiskolai igazgatókhoz: Az izraelita tanulók az előadásokon való megjelenéstől felmentendők újév mindkét napján; a kiengesztelődési ünnep napján; a sátoros ünnep első, második és nyolczadik napjának délelőttjén; húsvét első, második, hetedik és nyolczadik napjának délelőttjén. Ezen napokon az izraeliták sem irásra, sem rajzolásra nem kényszeríttethetnek, hahogy szüleik ebbeli óhajukat írásban fejezik ki. Ezen rendeletet a tisztele izraelita szüléknek is érdumes megfigyelniük, hogy aztán az iskolák eljárásában sérelmet ne lássanak. LEVELEZÉS. B.-Szt.-András jan. 19. A „Békésmegyei Közlöny' 4-ik számában „Körösparti' aláírással megjelent elmefuttaíó közlemény a körök feladatát és czélját átalánosságban jelezvén, a figyelmes olvasót már kezdő soraival mintegy azon feltevésre vezetheti, hogy a szt.-aodrási körök, egyik ugy mint a másik — mert községünkben két olvasó kör van, egybe „Népkör," a másik „Olvasó egylet" czim alatt — tévesztett müködésök irányával, inkibb rontó mint építő hatással vannak a nép ugy értelmi mint erkölcsi fejlődésére. Körösparti ur e czikkére a Népkör nevében — mint a népkör ez időszerinti alelnöke és igy egyik vezetője, — nehogy az olvasó közönség népkörünkről téves fogalmat szerezzen, szükségesnek láttam válaszolni; reménylvén, hogy szerkesztő ur szíves készséggel fog helyet engedni szerény czáfolatomnak ugyan azon lapban, melyben népkörünkre némi homály vettetett Körösparti ur által. Kürösparti ur a jelzett számban, nem tagadom, hogy igen helyes eszméket fejteget s tűz ki feladatául a köröknek; tökéletesen egyetértek vele abban, hogy a köröknek czéljául az olvasás és hasznos irányú társalgás általi fejlődés tüzetett ki: de midőn azt mondja, hogy a társulat vezetői bizonyos politikai czéljuk könnyebb elérese végett politikai klubbokat csinálnak belőle, ha ezt a b.-szt.andrási Népkörre értette, akkor nagyon csudálkoz nom kell elfogultsága felett, mert — népköri tag léttére — olyant állit róla, a mi ez időszerint népkörünkre épen nem alkalmazható. Mi módon lehetne Népkörünkről ezt állítani ? hisz épen a Népkör vezére, a főelnök, ugy most is mint a legközelebbi követválasztás alkalmával, egészen más politikai párthoz tartozott, mint a Népkör nagy zöme, s a társulat tagjait még sem nyerte meg pártjának; de azért senki részéről nem hallani kárhoztatást sőt a inost jan. 14-én tartott közgyűlés alkalmával is egyhangúlag választatott meg elnöknek. A helyett, hogy Körösparti ur czikke egyes részleteibe bocsátkoznám, czélszerünek tartom a Népkör jelen állapotáról szólani, tudván azt, hogy ott, hol tények beszélnek, hasztalan minden más erőlködés vagy czifra frázisok alkalmazása. Jan. 14-én a b.-szt.-andrási népkör megtartotta évi közgyűlését a szép számmal összegyűlt tagok jelenlétében. A tisztikar megalakult, a számadás felolvastatott, és több más közérdekű tárgyak színre: a kapitány kisasszony. Jellemzésére elég anynyit mondanom, hogy a szinirodalom fővárosi barátainakkörében az aránylag rövid idő alatt is, rengeteg hódításokat tett. A rövidlátó czeremóniás mester udvarias „bocsánat"-aival; az önszavai szerint „gyalázatosan gazdag" brazíliai, komikus Mungójának mulatságos kíséretében mindvégig lekötötte a nagyszámú közönség figyelmét. „Mungó bámulj!" És Mungó bámul egész hűségesen. „Mungó tűszszents!" Es Mungó tüsszen, a mint csak egy rabszolga tüsszenthet ura parancsára. Hogy a siker koronáját Soldosné asszony rokonszenves Don Mauricziójának köszönhetni, tudja minden fővárosi halandó A gazda-asszonyok vasárnapi álarezos bálját sem hagyhatom említés nélkül. Annál kevésbé, mert oly sikerült estére még az optimisták sem számíthattak. A dominó volt az uralgó figura a maga egyszerűségében, a nélkül, hogy az est fényét redukálni akarta volna. Volt több rózsa — ibolya s fehér szin is képviselve, de csak oly mértékben, mely az öszbenyomás előnyös voltára csak kedvezően hatott. A szeszélyes maszkok szellemdús pnjkoskodása, a mulatságos és rokonszenves alakok csoportosulása még a semleges szemlélőt is elragadta. Öltözékben, modorban, társalgásban a merész, de Ízléses fantázia legcsillogóbb elménezsége nyilvánult. Szóval sikerült a mulatság! Ily módon benn lóvén a kenyérkereset vigadásának legmagasabb stádiumában, talán kapirozhatja a t. olvasó, mily átka a sorsnak reporterré születni. Ket hét óta fehér kravate és — kesztyűben alszom Képesek önök e mondat végtelen horderejét kellőleg felfogni l Ha rendezők vagy tudósítók voltak a szó modern értelmében, ugy igen. Mert ez annyit tesz, mint lemondani a fővárosi élet minden kényelméről és kellemeiröl; napszámosává szegődni a közérdeknek s lótni-futni reggeltől estig, estétől reggelig. No már most azután beszéljen az én igen tisztelt „szerződött és fizetett" kartársam Plútó a főváros kedves farsangjáról, a famozus mulatságokról! Ily elfoglaltság mellett még szivarozni is csak álmában jut az embernek ideje. De azért Karneval herczeg uralkodása a legérdekesebb, legélénkebb; mert patrónusa a pajkos Amor istenke, trónusa titokteljes magaslatáról öntudatos büszkeséggel és csábító mosolylyal mondogatja magában a történetileg megörökített mondatot: „L'etat c'est moi." Kopogó szellem.