Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-02-01 / 9. szám

IV. évfolyam. 1877. 9. szám. B.-Csaba, februárhó l-jén. KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmi! lap. jVIegjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség: Gyulai-ut, Reök-ház. Kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Budapest, január 29. —a— A mór megtette kötelességét, a mór mehet. Addig koaferencziáztak a diplomacziai muftik kelet színpadán, Konstantinápolyban, mig sikerült a portának azon szívességet tenniök, hogy módot és alkalmat nyújtottak neki önérzetéről, életképességéről és erélyességéről csattanós bizonyítékot adni. A komédia második felvonása tehát szintén elég hatásos véget ért. Emeli e hatást még ama körülmény, hogy a csattanós bizonyíték ép azt sújtja leginkább, ki bámulatos következetességgel a mü erkölcsi igazságát megdönteni törekszik. A közönség figyelme és érdeke feszült várakozásban fordul a kifejlett titka felé. Bármennyire előre látható volt is a második fölvonás eredménye, nem hiányoztak az optimisztikus fölfogás rabjai, kik a sikertelenség iránt kétséget támasztottak, csalódtak. Mindamellett Oroszország siralmas erkölcsi és anyagi kényszerhelyzete nem éri be a diplomacziai vereség lesajtó tudatával; halad az önzés kárhozatos utján, s a törökországi keresztények istápolásának hangzatos czime alatt magát a Duna csábos vidékein befészkelui törekszik. Mellőzzük e helyütt annak találgatását, ki fogja Mars mezejéről magával vinni a babért. Mert eltekintve azon erkölcsi fölénytől melylyel a török csapatok a vutki lelkesítette muszka hordáktól oly előnyösen különböznek, sok előre nem látható, kiszámithatlan s véletlen körülményt kellene számításba vennünk. Ez pedig nem lehet föladatunk. Ha a hadisten az orosz fegyvereket fogná pártfogolni, ama nagyfontossságu kérdést vethetjük fel, beéri-e Európa konstablerje azon vívmányokkal, melyek hasonló esetben egy loyalis győzőt méltán megilletnek ? Bulgaria megszállása ez esetben az alkotmány biztositékául túlélt eszmének bizonyulna be. Bosznia, Bulgárai, Herczegovina végleges elfoglalása s orosz protektorátus alá helyezése volna az egyedüli mód, a telítetlen kolossz farkas-étvágyának kielégítésére. Kérdés még a mellett, terjedne-e a győző irántunki barátsága és igazságérzete annyira, hogy Szerbiát érintetlen hagyná ? Avagy bekeblezi azt is, hogy utánna mi reáuk vicsorítsa a szabadság-harczosok vérétől gőzölgő fogait ?! Ily veszélyes körülmények közt kiben bízzunk ? Ki érdeklődik a mi vitális ügyünk iránt? Angolország csak Konstantinápoly fenyegettetése esetén fogna fegyvert. Német- Franczia- és Olaszországra pedig vajmi keveset számithatunk. íme tehát a példabeszéd igazolása : Segits magadon, az isten is megsegít. Most még nincs késő, érdekeink megvédhetésének modusát tettleg a legelőnyösebben érvényre emelni. A magyar ifjak török-barát ér/elmeiben a politikai igazságot könnyű föltalálni; valamint hogy nem nagy körültekintésbe kerül azon meggyőződésre jutni, hogy Austria-Magyarországnak nem áll érdekében Oroszországot a török alkotmány kihirdetése után is föltétlen bizalommal követni oly térre, hol a két állam érdekei azonosoknak épen nem mondhatók. Ennélfogva nem vagyunk képesek Andrássy legutóbbi lépését az orosz kabinet irányában eléggé helyeselni. AusztriaMagyarország nem látja szükségét annak, hogy Törökország ellen tettleg föllépjen. E válaszból megértheti a szentpétervári külügyminisztérium, mennyiben számithat hódító terveinek kivitelében monarchiánk támogatására s hol következik be azon fordulópont, melyen tul nem csak nem látjuk szükségesnek Törökország ellen föllépni, de kényszerítve leszünk ugyancsak a félholddal szövetkezve, a hódító kolosszt megállítani magas röptű terveinek humánus megvalósításában ! Megye'nk rendőrse'ge ügyében. (Folytatás.) Mind ezen bajokon segíteni, mind ezen nehézségeket elhárítani, az egész magyarországi rendőri szervezetlenséget megszüntetni, s az összes magyarországi rendészetet ujjá-teremteni, a kormány, s a törvényhozás van hivatva, ez Magyarország egyik elismert szükségét képezi. Üdvösség e téren szerintem, csak a czentralizált államrendőrség szervezetének behozatalában van. — Ennek vitatása azonban, ma nem lehet feladatom. A hivatolt czikk irója, azon czimen „mikép volna megyei rendőrségünk szervezendő, hogy czéljának megfeleljen" vevé föl az eszmét, hiszem, s tudóin jóakarólag, de felületesen és hiányosan. A megyei rendőrség szervezetéhez kívánok én is pár szót szólani ez alkalommal. A megyei rendőrségi szervezet nagyon tökéletes lenne, ha abban csak azon hiányok volnának felfedezhetők, melyeket czikkiró felfedezett, s ha a niányok általában az általa 5 pontban ajánlott változások utján orvosolhatók lehetnének. Nem csodálom, hogy czikkiró ezeket ajánlta, ö saját nózpontjából indul ki; mint művelt ember, saját igényeinek megfelelöleg kívánja az újításokat létesíteni; a megyei rendőrség szervezetét, a szolgálati viszonyokat, nem ismervén, a megyei rendőrségi szervezet, — szervi hiányait nem látván méltányos követelésű külsőségekben, ós attól kívánja orvsolni az általa csakis rejleni vélő bajt. — Ugy tesz mint organikus belső bajban sinlődő betegével — jóakaró orvos, ki külső tapasszal kívánja betege baját enyhíteni. A megyei rendőrség szervezésénél azonban általános szempontok veendők fel zsinórmértékül, a megyét e téren ismeretes viszonyok, népélet, annak műveltségi fejlődésének foka, házi életmódja, szokásai, életviszonyai, erkölcsi élete, bűnei, a közlekedési viszonyok, s annak előnyei, és akadályai stb. stb. mind oly szempontok, melyek a rendőrség szervezése alkalmával, a szervező által kell hogy megfigyelés tárgyát képezzék. Általános fogalom szerint a rendőrség, a jólelkű becsületes és művelt emberek személy- és vagyonbiztonsága, és oltalmára van felállítva; — működési köre ennek védelme és e téren fenn álló jogai megőrzésében kulminál. S így mind azokat, kik jogtalan cselekményük által igaz, s becsületes Budapest, jan. 25. Tárczairóink elemükben vannak. Karneval herczeg saison-ja a leghálásabb tárgyak egész özönével árasztja el írásra kész pennáikat. Tény tehát, hogy a pikáns liaisonok ez érdekes és élénk korszakában az arrangeur-ök zaklatott serege után ők a legokkupáltabb testület. A házasságok a redoutban köttetnek! .... legalább ez idő szerint. A bibliai mondás ilynemű modernizálásáért bocsásson meg szerény tollamnak az ur! A mondottakból most már a kevésbé szakembeiek is be fogják látni, hogy álarczos és álarczátlan, — jótékony és nem jótékony estélyeink, báljaink, műkedvelői előadásaink és hangversenyeink a közérdek e szolgálatkész „omnibusz"-át a tollforgató mesterembert ugyancsak igénybe veszik. De hát lehet-e ez máskép, ha a társadalom kedélyállapotának drumberdója oly lélekemelőn püfög? A mi különben prózában annyit tesz, hogy kétségbeejtően vigan vagyunk a financziális nyomorúság e könyfacsaró sivatagjában. Példa reá a jogász-, technikus-, filozófus-, medikus-, atlétikus-, s több —us, —fus, és —kus-bál. Hanem a sok közt leghazafiasabb volt a juristáké. Mert a mint tudni tetszik, vagy jobban mondva nem tetszik, a juristáké a legnagyobb deficzit. A miből én reporteri elmésségemnél fogva azon helyes következtetést vonom, hogy jogászaink határtalan hazaszeretetükben arra törekedtek, hogy báljuk pénzügyi eredménye az ország financziális helyzetével egyenes arányban álljon. Innét a tizenkétszáz forintos deficzit. A motívum előtt tehát le a kalappal uraim! Nem levén azonban barátja a vaktöltéssel való pufogtatásnak, a dologra térek. Nilsson Krisztina asszony, az újdonsült kamara-énekesnő, szerencséltetett bennünket; a szó legnemesebb értelmében bizonyítékul fölemlítem azon két körülményt, hogy hangversenyét ő felsége a király is méltatta megjelenésével, és hogy meghívást kapott az udvarnál adni tanújelét a teijedelmes és jól iskolázott hangjáoan nyilvánuló művészetének. Hogy miért nem lépett fel a hírneves művésznő ott, hol az ének- és dal-himporát, a legnemesebb műélvet a saját, — csak nehezen nélkülözhető — keletében nyújthatta volna a tekintélyes számú közönségnek. ... a nemzeti színpadon, arra nézve, ha udvariatlan nem akarok lenni, elmondhatom a krakkói baráttal, hogy épenséggel nem értem. A népszínházban egy superb újdonság került