Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-01-28 / 8. szám

IV. évfolyam. 1877. 3. szám. B,-Csaba, januárlió 28-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik, hetenként kétszer : vasárnap és ostitörtöltön. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség: Gyulai-ut, Reök-ház. Kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Eg^'es szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Bieuer B. urnái és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. hazánk nagy ^Éf fia Deák Ferencz örökké emlékezetes földi pályáját bevégezte; ma egy éve, hogy el kellett hagynia imádott hazáját, melynek nehéz válságaiban bölcs tanácsára oly nagy szüksége volna. De bár elköltözött tőlünk a nagy férfiú, magasztos példa marad ő nekünk mindenha, miként kell a hazát szeretni, szolgálni tettel, önzetlenül. Zarándokoljunk el lelkünkben a legnemesebb polgár ravatalához s áldozzunk emlékezetének a legmélyebb hazafiúi bánat egy meleg könycseppjével. Legyen tisztelve magas példája, áldva emlékezete! A török nemzet. A történet istenasszonya fényes lapra vés arany betűket. Mit jegyezne fényes lapra arany betűkkel, ha nem azon magasztos ée magasztaló tényeket, melyek e napokban az aranyszaru városában végbementek? A szabadság szelleme érintett ott lekével nemzetet, mely régesrégóta a szolgaság rongyaival takarta meztelenségeit — s ime e nemzet varázslatosan megtisztulva emelkedik oly magaslatra, melyhez sikhoz szokott tekintetünk ámultán emelkedik. Napunk itt oly fakó, időnk itt oly sivár, hogy a szemünk láttára végbement eseményeket káprázatnak hinnők, ha valóságukról a hír naponként nem tanúskodnék. Avagy nem-e csodával határos az: hogy az a nép, melynek hordái, kényurtól hajtva, vezetve csak az imént a keresztény czivilizácziót ostromolta, vitta, most rögtönözve éjszak zsarnoksága ellen keljen, bajnokul védni saját ujdon szabadságát s azzal a népek jogait ? Ámde a csodák kora lejárt, s a fordulat, mely keleten végbement, meg csakúgy történhetett, hogy a török nemzetben élt a szikra, melyet a népek fölött őrködő gondviselés a veszély nagy perczében lángra gyújthatott. És a honszeretet lángja az, mely e nemzetet felmagasztalá. E szent láng tevé, hogy a szolgahad szabad néppé ^menten felemelkedett. Mintha azon kelet, mely az őskori czivilizácziónak volt bölcseje, hona s néprajával Európát benépesítő, megnyilatkoznék s a töröK nemzetet küldené, hogy hálátlan vénhedt ivadékát, mely kérkedve intézményeivel észak zsarnoki hatalma előtt gyáván meghunyászkodik, ezen lidércz-nyomás alól felszabadítsa. Mi fog történni ezután? a szikra, mely lánggá lobbant, uj aeráhak lesz-e szövétneke vagy mert a koczka elivan vetve, a szabadság geniusa valóban elköltözik tőlünk, hogy Amerika partjairól gyéren világítson át? — ez a jövő titka 1 De történjék bármi, a török nemzet a világtörténetet fényes lappal tette gazdagabbá. Mert mik Stambul városába imént történtek s a mint megtörténtek : az uj szabadság üdvlövései, melyeknek döreje a kufár diplomatia czynizmusát is megdöbbenti, azon jelenet, midőn a nagy tanács Mid hat sötéten festett remek beszédére harsogá: függetlenség vagy halál! Róma dicső korára emlékeztetnek. Mi fog történni ezután, azt ma nem tudja senki, de azt igenis tudhatja kiki s tudják meg a népszabadság ellenségei, hogy nép, mely a veszély nagy perczében igy érez, akar és cselekszik, el van határozva élni, halni. S mert el van határozva megvini ha kell a haláltusát, azért — miként Sparta fiai tevének — a harcz előtt halántékát a szabadság virágaival diszité fel. Mi bízunk e halálbátrakban, de reméljük egyben, különben Európa népeinek értéke fölött esnénk kétségbe, hogy e népek a véres harcznak — ha felhivatik, mely Európa czivilizacziója fölött lesz határozó, hideg nézői nem maradnak ; mi bízunk, hogy éjszak zsarnokságának e harcz lesz utolsó merénylete, a vér, mely folyni fog, váltságdija lesz egy szebb jövőnek, a békés szabadság ujdon korszakának! Íílegyénk rendőrsége ügyéhen. A „Békésmegyei Közlöny" ezévi 2-ik számil ban örömmel olvastam azon czikket, mely a megyei rendőrség jövendőbeli czélszerii szervezését tűzte feladatául. Örömmel olvastam, mondom, mert oly eszmét pendit s tűz ki vitatása tárgyául, mely felől — a mi bámulatos, Magyarországban, az országos lapokban éppen ugy, mint a vidékiekben, eddigelő vajmi keveset volt alkalmunk olvashatni. Egy eszmét, melynek előmozdítása czéljából s megvitatása felett a kulturállamokban egész irodalom képződött és virágzik, s melynek érdekében pár évvel ezelőtt Magyarországon szerkesztett egyetlen lap, szubvencziójának megvonása folytán, meg kellett szűnnie. Ezen érdeklődéshiány annál inkább bámulatra ragad, méltán, miután mindenki tudja, hogy ugy az országgyűlés, valamint a kormány, és maga a nemzetis, a rendőrség országos szervezését, jövő faladatai egyikeül már kitűzte s megfejtendő kérdései egyik legsörgősebbikének ismeri el. Az érdeklődés hiányának okát en abban lelem és szerintem e hallgatásnak oka az : — hogy ezen eszmével szaktudományilag igen kevesen foglalkoznak, a közigazgatás ezen a mily fontos, éppen oly elhanyagolt ágát, igen kevesen tanulmányozzák. A rendészeti szakban, kivételével a néhány avatottnak, nincsen jártas emberünk, s ez ismét onnan ered, hogy nálunk Magyarországon, még csak alkalom sincsen, hol magát e pályára lépő szaktudományilag kiképezhesse. Porosz, Angol, Schveicz, Frankhon rendészeti iskolákkal birnak, hová bizonyos polgári iskolai osztályok végeztével, a rendőri pályára lépni kivánó egyén, a czélból lép be, hogy a rendészeti szakban megkívántató tudományokat sajatjava teren, rendőrré képezze ki magát; — de ez még nem elég, midőn a rendőri iskola tanulmányait az illető sikerrel végezte, mint praktikáns alkalmaztatik a rendőri irodákban, hol a praxisban nyeri kiképzését, s csakis a rendészeti theoria ós praxisból sikeresen letett szigorlatok után lesz bárki is alkalmazva mint rendőr-hivatalnok. Mik az igények mi nálunk, hogy valaki rendőrré lehessen? hogyan s hol képződnek mi nálunk a rendőrök? kikből áll a mi rendőrségünk? tnind oly kérdések, melyekre megfelelnem nem szükséges, mindenki tudja ezt az országban, — mindenki nem vigasztaló válasszal felel magának e kérdésekre. Mi nálunk mint rendőrön, csak azok birnak s bírhatnak némi theoretikus képzettséggel, önképzés utján, kiket e téren saját énjökből kifolyó szenvedélyek vezet, és ösztönöz. A praxisra? erre az élet s viszonyok tanítják, ez iskolája a rendőrnek minálunk ; s csoda-e, ha e pályára készületlenül lépőknél — oly gyakran, oly sok botlásokkal találkozunk a közönség nem csekély kárára és rovására? A szeméi}- s vagyon-biztonságnál drágább érdeke alig van az életnek; s mégis a közigazgatás ezen szaka, mely azt megőrizni, megvédni van hivatva, elhagyatottság és elhanyagoltságánál fogva csakis pang; ezt tudja mindenki, s van is elég kifogásolás a rendőri eljárás ellen, a megyék sorba kérik a statáriumokat, okozzák a rendőrséget miudenütt, arra azonban alig gondol valaki, hogy a külföldi rendészeti viszonyokat hasonlítaná össze a mieinkkel, ez összehasonlítás alapján keresné a bajok kutforrását s aztán mondana jogos Ítéletet. Higyje el czikkiró és az olvasó, hogy a ki mint én, mind ezeket tudja, érzi, s tapasztalja, — a ki ismeri, mily akadályokkal kell megküzdenie egy rendőrnek Magyarországon, hogy hivatalos eljárása sikeres legyen, hogy a közönség jogos vagy jogtalanul követelő igényeinek megfelelhessen; a ki hozzám hasonlólag ismeri a magyarországi rendőri — szervezetet, de szervezetlenséget: az bátran csodálkozását fejezheti ki a felett, hogy a dolgok e 'érén rosszabbul nem állanak — mint, a hogy azok tényleg észlelhetők. (Folyt, köv.) Hztraka Gy»