Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-07-26 / 59. szám

ÍV, évfolyam. 1877

, 59. s/ám

. H.-Csaba, julius 26-án. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik, hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Hyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. A bolgár kegyetlenségek. Budapest, jul. 23. —a— Még a megelőzött török-szerb liáboru alkalmával történt, hogy a Bulgáriában helyeiközzel elkövetett kegyetlenségekről hajmeresztő tudósításokat küldött lapjának egyik-másik hígvelejű angol tudósító. Albion érzékeny fiainak erre természetesen nem volt sürgősebb dolguk, mint nagyszavu atrocytáts-meetingeken tiltakozni basibozuk — és cserkeszek alkalmazása ellen a háborúban, mint a kiknek ilyetén barbár eljárása minden humanitást lábbal tapos. A czivilizált világ emberies érzelmeihez apellálva, elkövetett mindent a rendelkezésére állott eszközök segélyével, hogy az ilyen vagy ehhez hasonló rémtettek a jövőben meg ne történhessenek és hogy azoknak elkövetői a legpéldásabb büntetésben részesüljenek. És ugy is lőn! A porta vizsgálatot indított az ügyben, s a vétkeseket szigorúan megfenyítette. Tehetett e ennél többet a barbár török, midőn az ily sajnos dolgokat határozottan megakadályozni egyáltalán nem állott hatalmában ?! Akadt egyébiránt a cziviiizált nyugaton emberbarát, a ki nem volt hajlandó embertársait csak ugy ab invisis máglyára kárhoztatni, hanem lelkiismeretesen utána járván a dolognak, kiderítette, hogy a törökök iránti gyűlölet szitása czéljából lettek a szláv czivilizátorok által kikürtölve. Kiderült utóbb, hogy ha fordultak is elő ernbertelenségek, azok a híresztelt vérengzésekhez viszonyítva, eltünőleg csekély számú esetben nyilvánultak. Nem a törökök hibája tehát, ha némely gyenge-szemü tudósító megcsonkított hulláknak nézte a szárításban volt kender-kötegeket; s nem a törökök hibája továbbá, ha az elfogult Európa csak nagysokára vette észre, mennyire orránál fogva vezeti őt néhány nagyreményű szláv czivilizátor. Mit szóljunk azonban azon vérlázító vadállati dühre, melylyel a Bulgáriát elözönlött muszka hordák bolgárokkal vegyest rabolnak, pusztítanak, és gyilkolnak mindent, a mi csak kezeik közzé kerül? Virágzó városokat és falvakat perzselnek föl, irgalom nélkül legyilkolják a mahomedánt, legyen az öreg vagy fiatal, nő vagy lérfi; nőket becstelenitenek meg, hogy azután a vadság legraffinirtabb kegyetlenségével gyilkolják le őket. S mindezt a művelt, a keresztény, a cziviiizált szlávok teszik, kik keleti keresztény felebarátaikat a járom alól fölszabadítandó a kereszt jelvénye alatt űzik utálatos mesterségüket. Valóban „difficile est satyram non scribere." És most nincsenek meetingek, hol a humanizmus nevében veto-t kiáltanának az őrjöngőnek. Az örjöngőnek, kinek léptei alatt és után kiszárad a föld s a ki mégis hivatva érzi magát a czivilizáczió terjesztésére s a törökországi keresztények fölszabadítására. Hát nem abszurdum ez ? ! GHadstone most hallgat, s fürdésre használja idejét. Vájjon sikerül-e oly fehérre fürdeni lelkiismeretét, hogy azon a halomra gyilkolt mahomedánok jajjai és végsóhajai foltot ne hagyjanak ! Avagy nem bántja őt azon látvány, midőn egy anyának levágott karjai közé teszik csecsemőjét gunyjára a világnak s mindannak a mit benne emberi érzelemnek szoktak nevezni f Barbárnak nevezik a törököt, kinek területére rablóként tört be az orosz, hogy ott világosságot terjeszszen. A szemlélőnek jó alkalma van összehasonlítani a kettőt s azok cselekedeteit. Bártran levonhatja belőle a következtetést: az hátrányos csak az oroszra lehet. — (s. 1.) „Nemzeti Hírlap" czimii, különben jelesen szerkesztett politikai napilap egyik vezérczikkirója, a lap vasárnapi számában egy meg nem engedett tréfájával, oly gyöngédtelenséget követett el az olvasóközönség irányában, melyet a mélyen sértett politikai érzet mellett méltó felháborodás nélkül elhallgatni nem lehet. Nem elég, hogy a szerencsétlen orosz-török háború, és annak drámai fejlődése minket magyarokat mélyen lever, —mert a török nemzet bukása, s az abszolutizmus és pánszlávizmus diadalai teljes aggodalommal töltik el magyar nemzeti fennállásunk és alkotmányunk békés fejlődéséért dobogó keblünket — uem elég, hogy bizonytalan jövőnk feletti aggály, folytonos izgatottságban tart : de a „Nemzeti Hirlap" czikkezőjének tetszett egy furfangosan összeállított czikkel érzelmeinkkel, vágyainkkal játékot űzni, és azokat, különben elég élénk délutáni álmodozásának tárgyává tenni. — Ha a „Nemzeti Hírlapinak ez volt a ezélja, — ugy teljék benne öröme, elérte azt. Komoly politikai lap részéről azonban e tréfa csakis ízléstelenség és éretlenség jele. Felséges fejedelmünk személyét, proklamácziókkal, hadvezéreinket dicsőséges builettinekkel szerepeltetni, a sajtó hivatásának félreértése és tiszteletlenség az olvasóközönség és a politikai közérzület ellen. Bár mint sajnálkozzék is a czikkiró az olvasóközönség ,gyenge felfogása' ós az ebből eredő félreértés felett, ő azon közhitelű pénzváltóhoz hasonlít, a ki a tiszta arany-pénz közzé egy talmit kever, melyet a midőn a fél utólag hamisnak felismerve, visszaadott: azt mondja reá, hogy hisz ez csak tréfa volt, okos ember ugy is megtudja külömböztetni az igazit a hamistól. Köszönjük az ilyen tréfát ós kérjük az álmodozó czikkirót ébren gondolkozni az irodalmi illemről. — Bécsből irják, hogy gróf Andrássy külügyér ós Robiilant olasz nagykövet között néhány nap óta élénk eszmecsere folyik. A két államférfiú érintkezése a legszívélyesebb jellegű, ugy hogy bécsi irányadó körökben keringő nirek szerint kétségtelen, mikép a külügyi kormány tel.jíiíiíin uiftAíuvuü'tatu biztosításokat _kapott Olaszország magatartását illetőleg. — Olasz czivilizáczió. A florenczi semmitőszéknél a múltkor az a sajátszerű eset fordult elő, hogy valamely esküdtszék Ítéletét meg kellett semmisíteni, minthogy az esküdtek elnöke irni sem tudott. Az itélet bizonyos Enriko Montit illetett, kit gyilkossággal vádoltak. A derék esküdtet Angelo Salininak hivták. Vercelliböl még furcsább dologról értesítenek egy milanói olasz lapot. Itt ugyanis az esküdtek a vádlottat — kinek bűne az volt, hogy ellenfelét halásosan megsebesítette — először fölmentették s azután „az enyhítő körülményeknek" adtak helyet. — Törökország érdekéten nagy népgyűlést terveznek a főváros előkelő polgárságából többen. A népgyűlésre meghívják a köztük időző Klapka tábornokot is, aki alkalmasint engedni fog e meghívásnak s mint a törökországi viszonyok legbensőbb ismerője, valószínűleg kifejti majd nézeteit a török birodalom jelenlegi válságos helyzete fölött. A Jktaomi ,íí r r i írízí i Az őrült grófnő. Beszély. — Irta : Egy tébolyda-orvos. Fordította: Olxi-lsztó .Miltlós. (Folytatás.) — Csak ki akar bennünket játszani, hogy a régieket újra elkezdhesse. — Nem, nem! én csak szabad akarok lenni, csak bocsássatok szabadon. — Nem, ön itt fog maradni, míg ki nem gyógyul. — Nyomorult! te is bűntársa vagy, te vagy boszszujának eszköze. Oly erővel ugrott a doktor felé, hogy láncza elszakadt. Az ápoló vasmarkaival megragadá a szerencsétlent s visszakényszerité a szalmára. A doktor egy kis sipot vett ki zsebéből, minek hangjára két ápoló jelent meg. — A kényszerzsákot ! heveskedék az ijedségtől még mindég remegő doktor. A két erős férfi megragadta a gyenge nőt, ki a szükségben minden erejét összeszedé. Testéről letépték ruháit, lábait összekötve felső testét egy zsákba dugák, e szerencsétlen helyzetben egy sötét szobába vitték, letették a hideg kőre s szijjakkal megkötözék. Natália hallá a doktor parancsát. — Délfelé vigyétek ismét szobájába. Gondoskodjatok egy erösebb lánczról, majd meg fogom látogatni. E szavak hallatára elveszté eszméletét; de fájdalom csakhamar eszméletre bozá. Tagjai megmerevedtek, a vér szivére tolult. Fejében mintha kovácsok kalapáltak volna; szemei előtt vörös és sárga szikrák ugráltak. Egy fájdalmas sikoltás hagyá el ajakát. De senki nem jött ki megszabadítsa. Siit, panaszkodott, majd imádkozott, mnjd szitkozódásokban tört ki, rángatta kötelékeit, mivel le volt szegezve. Végre lecsendesült. így találta az ápoló. — Aha nyugodt már, nem harap s nem karczol többet? Lássa, lássa milyen jó eszközeink vannak. Feloldá szijjait, karjaiba vevé a szegény asszonyt s vissza VÍVÓ abba a szobába a hol előbb volt. A szállítás alatt iszonyodva látta Natália az állathoz hasonló félmeztelen alakokat, behunyá szemeit, hogy ne lássa tovább ez iszonyú jelenetet* Elérték a kérdéses szobát. Az ápoló lehúzta róla a kényszerkabátot, dereka körül övezte a vaslánczot, mi egy uj erős vaskapocshoz volt erősítve. Hagyott magával mindent tenni panasz nélkül. Tekintete a napsugáron függött. Midőn Tamás készen volt vele, a kényszerkabátot kihajtá a folyosóra. Aztán elővett egy plékaunát, miben főzelék, kenyér és fakanál volt, oda nyujtá neki. — Egyél. Natália utálattal fordult ol ez eledeltől. — Na ha éhes leszesz, hozzá nyúlsz ! Egy nagy faedényre mutatva mondá: ott lesz a viz, vigyáz ki ne öntsd, mert nincs időnk rá, hogy naponta többször megtöltsük. Natália fölemelé szemeit és szomorú pillantást vetett az ápolóra. — Jöjj közelebb ember, mondá ő gyenge hangon. — Ej én nem félek, vau nekem egy jó barátom, mivel az ördöghöz is el merek menni, mondá korbácsára mutatva. — Beszélj igazán! Hiszed, hogy én örült vagyok. — Hm! hisz mindnyájan igy beszélnek. (Folyt, köv.)