Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1877-05-17 / 39. szám
IV. évfolyam. 1877. 34. szám. B.-Csaba, lpr.il 29-én.. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Me^jeloriiU hetenként kétszer: vasárnap és csütörtök.ön. Elölizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasüt-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Bíéher B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnék fel. „Nyílttériben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyötadábah, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. A román ambiczió. (Budapest máj. 14.) —a— Román őrjöngésnek kellene tulajdonképen neveznünk hős Oláhország ama minden képzelmet fölülmúló henczegéseit, melyekkel a bírka-türelmü európai diplomaeziát álmélkodásba ejti; ha nem tudnók s nem vettük volna már rég sajnos tudomásul, hogy az ily impertinens, hálátlan manipuláczióra maga az európai diploináczia szolgáltatott alkalmat. A román kormány diplomatikus majmai eszüket vesztették. Avagy lehet-e egyébnek tulajdonítani Románia azon szellemi szörnyszülöttét, mely keleti barátságos szomszédunk alattvalóinak kezében ártatlan térkép alakjában kézről-kézre kering. De ha jóakaró türelmünk kétségbeejtő végtelenségében ölbe rakott kezekkel mutatunk Oláhország nagylelkű kormányának provokáló kezdeményezésére, csUdálkozhatunk-e azon, hogy a tömeg tapsol neki, s átragadott muszka-szagu lelkesültséggel kiáltja : „Az első győzelem után Erdély ellen megyünk !" A jeleztük térkép egyébiránt nem tartalmaz egyebet, mint Moldvát, Oláhországot lo egész a Dunáig ; Erdélyt s Magyarország déli részét Temesvárral. Czime : Uj-Dáczia. Egyelőre beéri ennyivel a nagylelkű független román királyság — in spe ! Kíváncsiak vagyunk, lesz-e ezen tervczgetésbe beleszólása a semleges Ausztria-Magyarországnak, avagy beérjük ismét a máiismételten alkalmazott erélyes tiltakozás nem remélt eredményével ?! Vólt alkalmunk továbbá a hivatalos Leib-huszárnak a „Telegraful"-nak reánk vonatkozó szeretett — ömlengéseit olvasni. Bármily ellenséges indulat uralgott is Romániában a háború kitörése előtt irányunkban, ily hangon még nem beszélt ott senki felőlünk, kik, — egy életerős monarchia — a legutóbbi időkig képesek voltunk tekintélyünket még a nyilt ellenséggel szemben is megóvni, annál inkább egy oly tartomány előtt, mely nagyhatalmasságok protektorátusa alatt van. De változnak az idők! Ma már nem a biztos védelmet nyújtó barátságos szomszéd vagyunk, hanem teljesen vad s barbar nép, „melyet a törökkel egyetemben a Kaukázus hegyei közé kell kiűzni !" igy a kedves Telegraful. Szavaihoz hozzátesszük azonban, hogy mi barbarok szappant is fogyasztunk, a zsebkendő rendeltetését is ismerjük, de még a szervietát sem szoktuk ám a hátunkra kötni étkezés közben. Hogy román körökben az ellenséges indulatot az orosz „testvérek" szitják leginkább, könnyen képzelhető. Ugy látszik, a románok jól tudják azt, hogy Andrássy nem szokott ágyúval verebet lőni, s büntetlenségük megnyugtató tudatában fészkelődnek. Másrészt az orosz jóakarat közvetlen közelségében is fedve hiszik hátukat. A függetlenségi képzelődések, mint ilyenek még persze legkevésbé sem érintik érdekeinket, de könnyen oly természetüekké válhatnak, melyek egy általuk nem remélt katonai látogatást tesznek szükségessé. Akkor azután jöhetnek Erdély ellen is ! Békésvármegye gátrendszere. (Vége.) Elméletben meg voltak tehát állapítva a helyes tervek, megvoltak alakítva a csélra vezető tervezetek az érdeklettékben meg Volt a jóázándék és akarat, de az évenként sülyosodó körülmények és áldozatok után aZ olvasó és értelmés közönség nyughatatlansága miatt a nagy közönség bizaltaatlankodni kezdett, annyira, h<^gy a bajoknak kutforrását a szabályozási tervek hiányosságában, a víztömegnek nem fékezhető sokaságában keresvén, egyik vagy másik folyónak másfelé terelését tartotta kívánatosnak. Ennek folytán aZ aradi érdeklettek megnyugtatására a rn. közlekedési minisztérium fíémch miniszteri tanácsos urát, ez idő szerint Magyarországon egyikét a legtapasztaltabb hydrotechnikuSoknak — kiküldötte a terveknek megvizsgálása, a bajnak felismerése és vélemény-adás végett; ki is a szabályozás elveit, t. i. a Kőrösök konczentrálását helyeselte. — A Berettyónak azonban természetes ágyából Szeghalom felé elvezetését határozottan hibás eljárásnak nyilvánította. Az átmetszéseknek kiásatását, a gátrendszereknek szabályszerű felépítését, a gátak gondozására s védelmére fordítandó intézkedést ajánlotta, mint a társulatok biztosítására vezető czélszerű utat és módot. Azóta a társulatok több vagy kevesabb eredménynyel, amint t. i. a körülmenyek és mostoha idők okozta pén/viszouyok engedték — folytonosan működtek egy iránybán; de évenként hol Aradban, hol Biharban, hoí Békésben megsZakitattak a gátrendszerek (igen, de csak a silányak, nem a tervszerüek, vagy a védelmi intézkedések csekélységé vagy mulasztások miatt) hanem a folyónak víztükre folytonosan évről évre emelkedett olyannyira, hogy nemcsak az olvasó értelmes közönség, sőt még a szakférfiak is azon meggyőződésre jutottak, hogy 1 Jíkfcugpi Közlöny" iárczája. Az őrült grófnő. Beszély. — Irta : Egy tébolyda-orvos. Fordította; Ohrisztó Miltlós. (Folytatás.) Viklor nem tartózkodhatott a kastélyban. — Ha ismét szabad lesz jönnöm, megtalálom a jelt az ismert helyen. — Igen, ott fogod találni. — Légy boldog Natalia! — Isten veled Viktor! Aztán egy hosszú ölelés s elválhatlan bucsucsók következett. Kiléptek az erkélyre. Mielőtt a hágcsó lebocsáttatott volna, még egyszer megcsókolák egymást. — Isten veled Romeo! rebegé Natalia fájdalomtól remegő hangon. Viktor lesietett a hágcsón s keresztül haladt a kerten; de még egyszer visszafordult és csókot hányt az erkély felé, hol Natalia alakja még kivehető volt. Azután sebes léptekkel haladt a kert mélyébe, keresve a helyet, hol a kőfalon átjött. Már csak pár lépésnyire volt czéljához, midőn egy erős kar vállon ragadta. Megfordult, lélekzete elállott, midőn a hold világánál Sesso grólot ismerte fel. — Sesso gróf! - kiáltá meglepetten. — Véletlenül, Maineck báró ur! Remélem kardját magánál szokta hordozni ? Báró Maineck visszanyerte lélekjelenlétét, karját keresztbe kulcsolva, nyugodtan állott a gróf előtt. — De csak nála van kardja, — ismétlé a gróf, meglepetve a fiatal ember nyugodtságán; — természetesen éjjeli kalandokra csak nem jár a nélkül, most azonnal hasznát veheti. — Gróf ur ! kész vagyok önnek elégtételt adni. — Dicsérem bátor szivét ós van szerencsém szívességét igénybe venni. — Reggel segédjére várni fogok. — Sajnálom, de reggelig nem várhatok, mivel kedves nőmnek megígértem, hogy reggeli meglátogatom. Türelmét nem akarom próbára tenni. — Határozza meg tehát a napot és órát. — Már meg van határozva. — Tudassa hát velem is. — Már kérdeztem, hogy nála van-e kardja ? Vagy annyira elvesztette eszét, hogy még kérdezni merésiceli, mikor kérek elégtételt? Ma épen ugy elvégezhetjük, mint holnap. — Most? — kérdé Viktor cs.idáíkozva. — Miért ne? a hold szépen világit, a hely jó, á talaj szilárd. — Tanuk nélkül ? — Miért ne ! vagy talán azt akarja, hogy még több tanuja is legyen gyalázatomnak ! K szavakkal kihúzta kardját. — Öljön meg, monda Viktor nyugodtan ; de e helyen, ez órában, nem fogok öunel megverekedni. — S miért nem ? — Mert az életben faíifad'ótt neiíi volna becsületes győző, haftem gyilkos. — Magámra veszem á vétket; mivel számolok reá, hogy megölöm önt. — Te£ye; én ha biztos volnék benne, hogy megölöm öttt, még akkor sem változtatnám meg határozatomat. Ha itt találják holtéstemet, nem lesz-e nyilvánvalóvá az, ínit ön örökre el akar térhetni ? (Folyt fcöv.)
