Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1877-05-06 / 36. szám
IV. évfolyam. 1877. 36. szám. B.-Csaba, márczius 18-án. BEKESMCCYEt KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik, hetenként kétszeri vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyllttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kro» postautalvány nyal. Békésmegye állandó választmánya a „B. L." 17. számú melléklete szerint azt javasolja a közgyűlésnek, hogy Pestmegye feliratát tudomásul vegye. Okai: mi előbb irtunk fel a vám- és bankügyben érdekeink megóvása végett mint Pestmegye és igy az ismétlés felesleges; bizunk a kormány hazafiságában, törekvéseinek őszinteségében és becsületességében. Elvontan magának a határozatnak minőségétől s menten minden irányzási szándéktól, nézzük körül a t. válaszmány okait. Valamely politikai nyilatkozat mindig azon politikai viszonyoknak a folyománya, a melyek között a politikai nyilatkozat kelt; ha tehát a viszonyok idő folytán megváltoznak, megváltozott a nyilatkozat alapja is, elvesztette érvényességét maga a nyilatkozat is. Ha ezen okoskodás helytelen, akkor például a szabadelvű párt megoszlása merő képtelenség, mert hisz a párt eredeti, alakulási alapját a kilépettek is mindnyájan magokénak nyilvánították. E szerint megfigyelni való, hogy a viszonyok azok-e manapság is, a melyek 1875-ben, tehát akkor voltak, a midőn a kormány „minden esetben és minden viszonyok közt csak is egy valóban és nemcsak színleg és névleg önálló magyar bankot tartott szükségesnek s az ország érdekeit kielégíthetőnek" és a midőn „a vámsorompók feállitása jogának alkalmazását vallotta szükségesnek az esetre, ha az ország jogos, méltányos érdekei máskép kielégíthetők nem lennének" és a midőn Békésmegye közönsége és gazdasági egylete a kormány ugyanezen hazafias nyilatkozataitól elragadtatva szólalt meg „anyagi érdekeink önállósítása" ügyében. Ha az 1875. évi reményeink és a kormány ugyanakkori ígéretei máig is virágoznak, akkor a régi nyilatkozatot ismételni csakugyan nincs miért; de ha azóta ezen remények és ezen Ígéretek netalán elhervadtak, akkor a régi nyilatkozásra való hivatkozás, értelmetlen dolog. A második' &k, a bizodalom, — no már ez más. A bizodalom oly önkéntes szülöttje keblünknek, liogy a biz odamegy, a hová épen tetszik neki. Megjegyzendő azonban, hogy az e fajta bizodalom megelőzni, nem pedig követni szokta a tetteket. Ilyen előlegezett, tetszés szerinti bizodalom volt az, a melylyel 1875-ben hódoltunk a még tett nélküli kormánynak; ma a kormány két évi működése után nem előlegezhetjük még egyszer ugyanazt az a priori bizodalmat; ma magokból a kormány tetteiből kell a bizo^ dalomnak, akár a bizodalmatlanságnak fa kadnia. Ha a régi feliratra hivatkozunk, akkor az ebben kifejezett reményeket mulhatlanul össze kell mérni a jelen állapottal. Ha összeillenek, önmagától kész a bizodalom; hanem, ós a felirat meg a bizodalomról mégis egy lélekzet alatt beszélünk, akkor ilyen következetességbe esünk: Minthogy az ellenkezőjét cselekedted annak, ó kormány, mint a mire kértünk, mint a mit tőled saját ige reted alapján vártunk: annak okáért továbbra is megbízunk benned, ó kormány. Már pedig az ilyen beszéd valóságos gúnyolása lenne annak, a kit a tudomásul vétellel megtisztelni akarunk. Vagy igen! hisz világosan kimondja a t. választmány, hogy csak hazafiasságában, törekvése őszintességében és becsületességében bizik a kormánynak, azaz nem sikerében 1 Saépnek ugyan az ilyen eszményi bizodalom is igen szép, hanem hát megvan neki az a kis fogyatkozása, hogy a politika reális, rideg birodalmában az efféle szépségeknek nincsen helyök. Ha az eddig ismert kiegyezés történetesen meg nem felelne régi feliratának akkor a bizodalom-nyilvánitás csak azon egy esetben lehetséges, ha az eredeti álláspontról a kormánynyal együtt és egy irányban leléptünk; ámde ekkor megint nincs jogunk sem a régi iratra hivatkozni, sem a régi „óhajtás fentartását" emlegetni. Pestmegye feliratát tudomásul vehetjük a kényszerhelyzet alapján, ha a helyzetet csakugyan ilyennek tartjuk; pártolhatjuk a füstbe ment remények alapján, ha csakugyan csalódtunk, mert ezen alapok igazolhatók; de a t. választmány okainak a keveréke különben is elég bajunk mellett még a bujkálás, még az alakoskodás vádját is nyakunkba csapná. Igaz, hogy a két utolsó év nagyon elnyűtt bennünket: emlékező tehetségünk meggyengült, aspiráczióink összementek, elveink behúzódtak vagy megvedlettek, Ítéletünk sokat vesztett régibb hevességéből: mindemellett egyelőre szabad talán a jobbat, szabad talán azt feltennünk, hogy egy egész megye közönségének a határozatából nem fog a férfias nyíltság hiányozni. —o— i „BÉsigpi Közlöny" tárcsája. Az ó'rült grófnő. Beszély. — Irta : Egy tébolyda-orvos. Fordította: OHrisztó Miklós. (Folytatás.) Natalia aggodalmasan rázta fejét. — Nem, nem; a legkisebb jel is árulónk lehetne. Szerelmünknek titokban kell maradnia. — Natalia, én megátkozom a pillanatot, melyben szüleid ez emberrel összekotének. Oh, ha szabad volnál, ha a világ előtt büszkén nevezhetnélek nőmnek ! Natalia aggodalmasan intett, hogy hallgasson. — Oh Viktor ! a mit mi teszünk, az vétek, bűn, és én ezt nagyon jól tudom ; de azok felelősök vétkemórt, kik ez emberrel összekotének, ki szív helyett megsárgult pergamentet hordoz. — Szegény Nataliám ! — Nem, Viktor ! mióta egymást szeretjük, nem vagyok szegény. A szerencsét, mit Ígértek, széttéptem, és én ezt nem bánom meg soha, még akkor sem, ha a kinpad legiszonyabb gyötrelmeivel kínoznak is. Férjem csak nemességét és büszke nevét ismeri. Soha sem voltam szemében más, mint szolganő, nem volt egy szava, egy pillantása, melylyel elárulta volna, hogy szeret. Napjaim fájdalmasak voltak, minden remény nélkül, számomra az élet átok lett volna, szívesen meghalok, ha az ég nem küldi a megszabaditót — te benned Viktor 1 — Kedves Nataliám ! — feleié a fiatal gyenge hangon, mialatt szerelemittasan homlokon csókolá. — Köszönet e szavadért! Igen, én leszek megszabadítod. Én foglak e méltatlan hatalmából kiszabadítani. — Nekünk türnünk kell Viktor, s elviselni azt, mit már megváltoztatni nem lehe f. Nem vagyunk-e most boldogok ? — Ugy van Natalia ! s ha boldogságunk egén fenyegető felhők mutatkoznak, bátran szállunk szembe a viharral. — Oh én félek a vihartól, meglásd boldogságunkat romba döntendi. — Ne beszéljünk veszélyről, mikor oly boldogok vagyunk. — Igazad van Viktor, örüljünk rövid boldogságunknak. Kedves sugdosás és csókolózás között gyorsan telt az idő, az óra éjfél utáni kettőt ütött. — Most távozzál — szólt Natalia Viktorhoz. — Csókolj meg utoljára, s borús napjainkban gondolj elválásunkra. Én esküszöm, hogy előralátó leszek. — Jól van, mielőtt tudósítást nem kapok tőled, nem hagyom el a kis falucskát, hova vonulok. — Senki se ismer ott ? — Senki. A lakók egyszerűen Hermannak ismernek, s mivel a hegyeken sokat mászkálok, természetbúvárnak tartanak. A kis házból, hol lakom, teltünés nélkül távozhatom. Láthatod, hogy titkunk jól meg van őrizve. Keblére öleié a szép asszonyt, alig tudott tőle megválni. Az pedig hozzá simult, vállára hajtá tejét, s szerelemteljes pillantással annak férfias arczába tekintett, miközben a kórlelhetlen idő a félórának lefolyását jelezé. (Folyt, köv.)
