Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-04-29 / 34. szám

„BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" 1877. 35. sz. azon pillanatban keresi eszünk a mentő eszköze. Ez esetben az érzés gondolattá vált. Ha elmélkedünk effelett, hogy ezen év óta majd akarva, meg nem akarva, hány háborúban vettünk részt, hányszor nyelte el a veszedelem egész hadseregünket, hogy sokkal többször voltunk igen rosz, mint tűrhető kormányzás alatt; hogy maga az egyetértés is csak mint nagy ritkaság, csak mint valamely külső nyomásnak eredménye, csak ugy sajtulódott közénk, mint ahogy a szük csizma egyesiti lábujjainkat; hogy a gyümölcsöző munkától századokon át mennyire idegenkedtünk s hogy mindemellett is számban, vagyonban, műveltségben — általán véve — folyvást gyarapodtunk: lehetetlen a gondviselés kegyelmét nem éreznünk. Ez esetben a gondolat érzéssé vált. Ezen két példa azt akarja mondani, hogy gyakorlati tekintetben nincs miért külön beszélni a gondolatról, külön az érzésről, minthogy a gondolatot oly bizonyosan követi az érzés és megfordítva, mint a munkát a felmelegedés. A gondolatnak és az érzésnek ezen kölcsönös egymásra hatása magyarázza meg, miért szükséges, hogy a gondolat helyes, hogy az érzés nemes legyen; meg azt is, hogy miért szorítkozom én jelen soraimban csak ezen kifejezésre: gondolat. Ha nyári időben a viz egy kissé megmelegszik s belőle egy cseppet erős nagyító üvegen át nézzünk: benne apró állatokat látunk annál többet, minél tovább nézzük, elvégre egész a megszámlálhatatlanságig. Ezen kis állatok elkészültségre nézve nem egyenlők. Ha figyelmezünk magunkra, meglepő hasonlatosságot találunk a vízcsepp és a gondolkodó erő megnépesülése közt. A gondolkodó erőnek is bizonyos hozzákészülödésre, neki-melegedésre van szüksége, hogy a gondonlatokat megszülje; megszülvén egyet, a többi mind gyorsabban követhetik utána. Végre csak ugy zsong az ember feje részint a csak megvillant, részint a félig elkészült, részint a kifejlődött gondolatoktól. Magától értődik, hogy a már kifejlődött gondolatok sem egyenlő értékűek. Ha gazdagabb virágos kertbe megyünk azon szándékkal, hogy bokrétát kössünk: nehéz nem találni a virágra, mert hisz elég van, hanem összeválogatni; mert ehhez izlés és Ítélet kell: izlés a szinek összeillésére nézve, Ítélet annak kora és Ízlésére nézve, a kinek a bokrétával kedveskedni akarunk. Igy vagyunk, igy kell lennünk azon gondolat-bokrétával is, a melyet a közönség számára felolvasás alakjában kötünk. Közönség! De hát micsoda az a közönség? Keressük. Szeretjük, a mi hozzánk hasonló; nyilván embertársunkat is azért szeretjük, mert hozzánk hasonló. A gondolat sem tehet kivételt. Azonban a gondolatok közt való hasonlóság és ezen hasonlóságnak megtalálása azon arányban nehezül meg, a mely arányban nehezül meg, a mely arányban szaporodik azok száma, a kiknek gondolatait öszszehasonlitjuk. A föld 865-ször fordul meg saját tengelye körül, mig a nap körül csak egyszer. A mi gondolataink is rendszerint csak önmagunk körüljárnak, a társadalmat ritkán futják be. Igen, de minél egyénibb helyzet szüli a gondolatot, annál kevésbé lehet általános, közérdekű, annál kevésbé hasonlíthat sok emberéhez. Már pedig azt a gondolatot, a mely hozzánk nem hasonlít, a melynek elemei bennünk is meg nincsenek, a mely nem a mi képünkre van teremtve, meg sem érthetjük, nem is használhatjuk, tehát nem is szerethetjük; ellenben az általános értékű gondolatok, a melyek mintegy lappangva bennünk is megvannak, ugy érintenek bennünket, mint a ránk pattant villanyszikra. A gondolatok ezen hasonlatosságában a mienkkel való rokonságában van a forrása a nagy szónokok és írók nagyságának, népszerűségének. S vájjon ki itéli meg a gondolatok hasonlatosságát ? Nem más, mint az a 10, 100 vagy 1000 ember, a kiben gondolataink vi^zhangra találtak, SLZBiZ Bi közönség. E szerint a közönség a gondolatok közérdekűségének birája. (Folyt köv.) POLITIKAI SZEMLE. — Konstantinápoly, april 25. Csak kevéssé számítanak a hatalmak közvetítésére. — Az oroszok az ázsiai határt Alexandropolnál lépték át. — A török csapatok oda utasíttattak, hogy a román határ néhány pontját szállják meg. — Persiában, Restben kitört a pestis. — Konstantinápoly, april 25. Sulejman pasa Niksioh ellen vonul. A szultánnak a hadsereg vezéreihez intézett távsürgönye ezeket mondja: Miután Oroszország megüzente a háborút, kénytelenek vagyunk a fegyverhez nyúlni; mi mindig a békét és a nyugalmat óhajtottuk s e tekintetben követtük a hatalmak tanácsait. Oroszország azonban megakarja semmisíteni jogainkat, függetlenségünket, országunkat. Oroszország megtámadott minket. Isten, az igazság és jog védője, győzelmet ad nekünk ; katonáink, az elődeik által elfoglalt országot vérökkel megvédik, s Isten segítségével blzotositják az osmanlik függetlenségét. A nemzet, saját védelmébe fogadja a katonák nejeit és gyermekeit. — Ha szükség leend, a szultán a Khalifatus és szuitanatus szent zászlóját fölemelve, a hadsereghez fog menni. A szultán kész életét az ország becsületéért és függetlenságéért feláldozni. — Kissenev, april 25. A főparancsnok egy távirata jelenti : A határt tegnap három ponton léptük át : Ungheni, Bestomak és Kubey mellett, bevonultunk iassyba, Leovába és Galatzba és elfoglaltuk a Barbosi vasúti hidat. A kozákok 100 werstnyi utat tettek. — Konstantinápoly, april 25. Egy hir sprint már volt egy kis csatározás az ázsiai határon Kats mellett. — Konstantinápoly, april 25. török hírlapok szerint Suleiman pasa visszavetette a montenegróiakat és áthatolva a Dugha szoroson Niksles felé halad. — Konstantinápoly, april 25. Az ázsiai határon már volt egy csata. — London, april 26. A „Lloyd" jelenti e hó 25-ről hogy Sumlába 5 törők pánczéloshajó érkezett. — Konstantinápoly, april 26. (éjfél után.) Egy második ütközet is volt az oroszok s törökök közt Kars környékén. Lényeges összeütközés még nem történt. — A szultán egy a flottához intézett proklamáczióban ajánlja ezeknek különösen figyelmökbe, a Krim és Kaukazusban az orosz iga alatt sóhajtozó s nyögő musulmanok sorsát. LEYELEZES. Endrőd, apr. 25. T. szerkesztő ur! Ma reggel 7 órakor szólalt meg a vészharang községünkben, mely tudtunkra adta, hogy a viz községünkne akar hatolni. A vészt a borzasztó orkán elösegité. A vészjel megtette hatását. A község minden osztálya azonnal sietett segítségre; földműves, iparos és kereskedő, fiatala és véne, nő és férfi kiment ásóval, kapával, lapáttal, talyigával, kocsival, és az egyesitett erő csakhamar elhárította a vészt nagyából. A vészharang egy órai kondulás után elhallgatott. De azért nem fejezhetem be soraimat, hogy a következő kérdéstt. szerkesztő úrhoz ne intézzem, hát ha rmgtenné hatását az illető helyen! Miért nincs sem községünkben sem a megyében olyan ember, miért nincs senki, ki annak idején, mikor a viz medrében van, arról gondoskodnék, hogy a veszély egyáltalán többé ne is mutatkozhassék ? *) *)Ezen csiklandós kérdésre részünkről csak azt válaszolhatjuk, hogy ennek elejét venni, egyes ember, egyes közeg képtelen. Itt a köznek, pénz- és munka által kell segíteni, s talán fogja is tudni, hogy sok veszélyeztett helyen a munka a veszélynek lehető elhárítása iránt folyamatban van. Addig is mig ündrödre is kerül a sor (és reméljük, hogy fog kerülni) az elöljáróság sokat tehetne, ha a falut a szükséges gátak ital körülvétetné. Erre kell pénznek és_ munkaerőnek lenni és épen a falu fiatala és véne, apraja és nagyja ne várjon addig mig itt van a veszély: hanem előbb menjen ki „ásóval, kapával, talyigával stb." hosszabb ideig. Egyszerre csak azon veszik észre maguka!, _ hogy m nden külső segítség és beavatkozás nélkül mentvék minden ve . Mélytől. Szerk. Több óv tapasztalata után, már mégis csak szivükön hordhatnák az illetők, hogy a békés és munkás lakosok ne zavartatnának minden óv tavaszán veszély által! Azon reményben, hogy t. szerkesztő ur erről némi felvilágitással szolgáland, még azon kérésem van, szíveskedjék ezen soraimat becses lapjába legközelebb felvenni. Tisztelettel : Yezuv. MEGYEI HIREK. * Lapunk május—juniusi, két havi folyamára rendkivüli előfizetést nyitunk. A két hóra szóló előfizetési dija „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt 1 frt 25 kr. A hó elejével belépő előfizetők, a folyamatban levő „egy őrült grófné" czimll elbeszélést tartalmazó számokat pótlólag megkapják. — Egyszersmind tudatjuk t. cz. előfizetőinkkel, hogy a háború tartama alatt mint politikai lap feladatunkat teljesíteni akarván : nem kiméivé áldozatot, intézkedést tettünk, hogy budapesti munkatársunk, ki állásánál fogva a szükséges összeköttetésekkel bir, a nevezetesebb harczi tudósításokat távirati uton közölje velünk, melyeket szükséghez képest külön lenyomatokban, a lap rendes megjelenését be nem várva, díjtalanul szét fogunk küldeni, ugy hogy előfizetőink előforduló esetben a pesti lapok megérkezte előtt fognak az illető hirek tudomására jutni, a ki pedig nincs azon helyzetben, hogy egynél több lapot tarthasson, e megyei lapban fogja találni a nevezetesebb harczi események leírását. * A békésmegyei okszerű méhészegylet Gyulán 1877. évi május 1-én esti 6 órakor a grófi kert szomszédságában levő méhészeti telepet és pavillont fogja hivatalosan megnyitni, mire a megye közönségét tisztelettel meghívja. — Az ünnepélyes megnyitás után a méhészeti tárgyak bemutatása következik, azt pedig a „Koronában" tartandó tánczvigalom váltandja fel. A hölgyeket egész tisztelettel arra kérik a takarékos méhek, hogy a mult nyáron használt ruhában szíveskedjenek megjelenni mind a megnyitás, mind a tánczvigalomra. — „Éljen a takarékosság." — A jegyek ára: méhtelepnél bemenetdij 20 kr. tánczvigalomnál dij 1 frt. Tánczvigalom kezdete 8 órakor. Jegyek előre válthatók Ferenczy A. ur kereskedésében és este a pénztárnál. Tisztelettel: Gröndöcs Benedek, egyleti elnök. (H.) Fraknói Vilmos m. akad. titkár és n. muzeumi könyvtárőr, ki a napokban tért vissza Münchenből, azon meglepő hirt közli, hogy a müncheni levéltárban egy pár ezer, Békésvármegye múltjára vonatkozó okmányt talált, melyek ugy a Hunyadi-ház történetére, valamint Békésvármegyének a mohácsi vész előtti múltjára érdekes világot vetnek. Fraknói véleménye szerint ezen oklevelek részint a Hunyadi-ház, részint Békésvármegye hajdani levéltárát képezték , és valószínű, hogy azokat György brandenburgi őrgróf, II. Lajos királyunknak roszhirű nevelője, ki Mátyás király fiának, Corvin János herczegnek özvegyét, Frangepán Beatrixet vette volt nőül, és mint ilyen a Hunyadiak birtokait öröklötté, azok közt Gyulát is bírta s itt lakott is, midőn a hatvani zajos országgyűlés után hazánkból pusztulnia kellett, vitte magával Németországba. Bizon, ha volna pénzünk, érdemes lenne ezen okmányokat, miután eredetiben nem bírhatjuk, legalább lemásoltatni megyei muzeumunk számára. Ez azonban jelenleg csak a pia dezideriák közzé tartozván, rajta leszünk, hogy legalább rövid tartalmukat kivonatban megkaphassuk. Zsilinszky Mihály, művelődéstörténelmi egyletünk főtitkára, olaszországi útját, Ígérete szerint, felhasználandja arra, hogy Münchenbe is kirándul és ott az okmányokat megtekinti. * A „Nagyváradi dalárda első évkönyvvégben, annak szerkesztője, Winkler Lajos ur, a nevezett dalárdának a szegedi kiállítás előtt C>abán tartózkodásáról a következőket írja: „Már csak egy hét választott el bennünket a szegedi országos tlalárün negély tői; mindennel lehetőleg elkészült egyletünk, az emlékdarabok be voltak szerezve, de még az uti költséghez meglehetős összeg hiányzott. Egyik egyleti tag ekkor azon indítványt tette, hogy a dalárda Szegedre való utaztában B.-Csabán állapod-