Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-04-19 / 31. szám

IV. évfolyam. 1877. 19. szám. B.-Csaba, februárhó 25-én. Ö7LÚNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenili hetenként kétszer : vasárnap és osiitöi'tölvöri. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség: G y u 1 ai - u t, Reök-ház. Kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. A megyei közigazgatási bizottságok e's a vidéki lapirodalom. Az alkotmányos országok szabadságuk megőrzését leginkább a nyilvánosságnak tulajdoníthatják, mi elvitázhatlan logikai következménye az alkotmányosság fogalmának. Nem hisszük, hogy a mi szellemi fensőségéről ismert megyénkben az uj megye bizottság tanácskozási termeit a nyilvánosság előtt zárva tartani kivánná, — ezt feltételezni sem mernénk ily müveit osztályról, mert bün volna minden igaz honfi keblében élő szabadság és hazaszeretet ellen; annyit azonban kénytelenek vagyunk megállapított ténynek tekinteni, hogy a vidéki lapirodalom fáradhatlan munkásait, némely e téren avatatlan, azon utakról eltávolítani kivánná, melyen a nyilvánosságnak, tehát a szabadság ós az alkotmány megőrzésének hasznos szolgálatot tehetnének. A vidéki sajtó valóban rablánczokra fűzve igen ritkán mondhatja meg a valót, igen ritkán bírálhat vagy roszalhatja a társadalom gyakori ferde kinövéseit, mert az összeköttetések a lap előfizetőit annyira fűzik egymáshoz, hogy lapok utján a vidéken ostorozott tények miatt a lap anyagi jóléte koczkára tétetik. Ezen nehézségen ugyan anyagi áldozatok árán átgázolni lőhetne, de van egy nagyobb, ugy szólva gyógyithatlan baj, ez pedig azon átalánosan elterjedt téves vélemény, hogy a vidéki lapszerkesztő kötelességszerűen nemcsak a közönségnek, mint tömegnek, de minden egyesnek is tömjénezni tartozik ; már pedig az ilyen eljárás következménye csak az irodalom lealáztatását vonná okvetlenül maga után. Angol-, Franczia-, Németországban bármily csekély terjedelmű legyen azon kerületi város vagy kormány székhelye, a kerület nyilvánosságát képviselő lapszerkesztője, vagy munkatársai számára, ugy a törvényszéki csarnokban, valamint a közigazgatási tanácstermekben van alkalmas helyről gondoskodva, melyen a lap számára a nyilvánosságnak szánt gyűlési közérdekeket magában foglaló tárgyalások vagy határozatok, az illető szerkesztő vagy munkatárs által feljegyeztethessenek, mert oly egyéniségtől, ki a lapszerkesztéssel a művelődésnek minden esetben szolgálatot tesz, nem lehet kivánni, hogy valami zugban, térdén vagy az előtte álló egyén hátán jegyezze fel a tárgyalások ós ülések közérdekű eredményeit. Kívánatos lenne első sorban, hogy a nyilvánosság képviselői nemcsak rendesen a tartandó ülés- és gyűlések napjairól értesíttessenek, de számukra bármily szerény, de mindenesetre oly hely jelöltessék ki, a melyen a közönség érdekében feljegyzéseiket megtehetnék. Ismerve megyénk szeretve tisztelt főispánjának szabadelvüségét és humanitását, bátrak vagyunk ennek kapcsán egyenese® hozzá fordului, azon tiszteletes kérelmünkkel, hogy szem előtt tartva mily haszonnal és előuynyel jár a közönségre nézve, ha a fontos tárgyalások minden mozzanatának tudomásába hozatik a sajtó által : ne terheltessék aziránt intézkedni, hogy a megyeház uj termében, a most már 4 időszaki lapot számító megyei sajtónak egy külön helye legyen, hol a szerkesztők vagy azok megbízottjai a szükséges jegyzeteket megtehetik. Ne terheltessék továbbá erélyesen és szigorúan az iránt is intézkedni, hogy a jegyző urak — minden protekczió mellőzésével a jelentkező hírlapíróknak egyformán a jelentkezés ideje szerint a gyűlési jegyzőkönyveket és egyéb iratokat másolás végett a helyszínén megtekinteni és leirni engedjék. N. B. V. A kender termesztése. Bakay Nándortól. (Folytatás.) Az erdei fekete földek, mint a bácsmegyeiek is, bár hosszú időtől fogva szántásvetés alatt vannak, folyton aknázhatók; mert gondosan trágyáztatnak; de bizonyos ásványrészek, szálfejlesztő s az erőtfejtő kóróképződést előmozdítani hivatott hatása, nem észlelhető a bácskai kenderben ugy annyira, hogy a finomság okáért eszközlött nagyobb sűrűségű vetés mellett is, a bácskai kenderek parázsabb, merevebb szálűak, mint a kétszer oly hosszúra nőtt olasz-kenderek. Igaz, hogy ezek hajlékonyságát a rendszeresebb áztatás is előmozdítja, de általában ezen hajlékonyság a somogyi s baranyai kenderekben már eredetileg is nagyobb mérvben található föl, mint a bácskaiban; mert az ottani földek épen azon ásványrészekből többet tartalmaznak, a melyeket a bácskai föld nélkülöz, t. i. nagyobb mész- ós kovatartalmuk van. Azért téves hit az, hogy Magyarországban csupán a bácskai földek bírnának a A Jv n irw. Két hét története. VII. (Saison morte — egy kissé korán. — Eleonóra, a hollandi k. a. Csaszlauból. — Műkedvelői előadás.) Boldog fővárosiak, mennyire irigyellek! Ti el sem tudjátok képzelni mi az fővárosinak lenni. Megjegyzem azonban, mindjárt az elején, hogy e sopánkodásomat nem számtan gyógyír gyanánt annak a kétszászezer budapestinek, a kit végzete a Bákos szomszédságába rendelt; a kinek még a tavaszi levegőt is liter-számra árulják, a kinek álmos házmesterrel gyíilik meg a baja minden kakaskukorékoláskor, ha békés polgárhoz illően nyugovóra vágyik; a ki ha nincs két krajczárja, abbeli kétségbeesésében, hogy egy garasa sincs, még a Dunába sem ugorhatik a lánczhidról; a ki a házi urának a spiezbürgersóg e prototypusának még adósa nem maradhat fertálykor; a ki egy szóval, nem valami irigylésreméltó lakója ennek a földgömbnek. De irigyellek benneteket, óh véreim, ti isten kiválasztott népe, ti ujságiró kollegák, a kik ha kényelmes reggeli után hirvadászatra szállingóztok szót, alig fordultok egyet-kettőt: kész a legdúsabb teritók, melylyel ujságfaló publikumotok étvágyát teljes egész napra lecsillapíthatjátok. Nektek mindig arató - bösógtek vau a legválasztékosabb események aranykalászaiban. Az éjjeli boltiátogatások — kulcs nélkül, pénztárnokok szónélküli kéjutazásai, jogász-gyerekek véres duellmnai, regényes - Lel kii hajadonok kiröppentése az ősi fészekből (prózai nyelven szöktetés) s ezer meg ezer „gyöngye" az élet háborgó tengerének: ott kínálkozik lábaitok előtt. Még halásznotok sem kell utána: kihányják a habok maguktól is; nektek csak ma-: rokra kell szednetek s beszámolnotok vele a gyöngykereső czéhmesternek, a szerkesztőnek. Mi — illetőleg én nem is lakom tenger partján; az én halászkunyhóm egy csendes-vizű tó partján düledezik ; horgaim mélyen le vannak bocsátva a víz fenekére s ha nagy vártatva rá akadl valami, utóvégre sem hal, d« más valami, a min megkönyörülök s eresztem odább. S várom a zsákmányt hétszámra — hiába. — Egy kis skandalu mot néha-néha, óh mindenható végzet! Ön N. ur például! ludom mennyire töri magát X. k. a. után, azt pedig nemcsak a fél város, de talán még ön is tudja, hogy soha se kapja meg ; — egy gondolat urain! és — kósza lárczaczikk. Menjenek, meneküljenek! Vasutunk van el-íg. íme fel is ajánlom az útiköltséget az első állomásig s leszek ha kell gretna-greeni kovácsuk, — csak adjanak alkalmat, hogy kibeszélhessem magam. Fájdalom! N. ur javithatlan tiliszter; marad s remél. Oh botrány! Hivatalnokaink! Szóra sem érdemes köznapi lények. Múltkor Z. pénztárnok kasszáját revideálták. Ohó — gondoltam s markomba kaczagtam — ime! a mi után epedek megvan! De képzeljék el bámulatomat és ijedelmemet, midőn hallom, hogy a pénztár utolsó krajczárig ,,stiminelt." Óh halál! Mióta pedig uj rendőrségünk lépett életbe, — a mit egyedül a ravaszul kifundált vörös zsinóros egyenruhának lehet betudni, — olyan siri csönd honol városunkban, hogy a hírlapíró még születése napját, is megátkozza. Mind e mizériák daczára, az előfizető olvasni akar s elég követelő még azt is kivánni, hogy az ujsághasábokon el ne aludjék, ha a hivatalba kellene mennie délután. Mit tegyünk hát ? — Mert abból élünk, váltunk vadászjegyet s ki negyünk kacsákra és lövünk — bakot. Ez a tenyéren hordott őszinteség — ha a szerkesztő princzipális keresztül nem húzza vörös irónjával (hisz csak magamról van szó) — szolgáljon illustrácziójául ama kimagyarázhatlan állapotnak, lia a tárczaezikk írójának meg kell írnia a „két hét történetét" mely alatt, hogy ne mondjak sokat — épen semmi sem történt. Az emberek (vagy 80 ezeren) lefeküdtek s felkeltek 14-szer. Ez a két hét összes története. Aztán re ige áztak, elfogyasztottak tudj' isten, hány nilogr. kávét, czukrof. A mi elég érdekes thóma volna ugyan a statistikusnak, a ki a számok tömkelegében el nem téved, de ón tárczairó s gyenge mattiéin atikus létemre, minek akarnék a hosszú rovatok korlátfáin keresztül botlani ? De aini! Hisz ott gömbölyödik valaki! Ke-