Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-04-12 / 29. szám

IV. évfolyam. 1877. 29. szám. B.-Csaba, februárhó 25-én. GYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmi! lap. Megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. Elíiflzetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesztőség: üyulai-ut, Beök-ház. Kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-C»abá» Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. ur­nái és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 6 kros postautalványnyal. Nyilatkozat. Midőn a „Békésmegyei Közlöny" szer­kesztését átveendő voltam, nem voltak előt­tem ismeretlenek ama magánügyeimmel kap­csolatos okok, melyek közreműködésem le­hetőségét kétségessé tették Reméltem azonban, hogy az akadályok­kal megküzdhetek és elvállaltam a szerkesz­tést, szolgálni akarván megyei sajtónk ne­vezetes ügyét. Azonban az akadályok mind legyőzhet­lenebbeknek bizonyultak, és én kénytetve érzem magam visszalépni inkább, hogysem a lap érdeke szenvedjen. Visszalépek tehát. De nem tehetem ezt a nélkül, hogy a mélyen tisztelt olvasó-kö­zönségnek elnéző pártfogását meg ne köszön­jem, és ki ne fejezzem tiszteletteljes köszö­netemet mindazon t. munka- s levelező-tár­saknak, kik a lapot szerkesztésem ideje alatt önzetlen támogatásukban részesíteni szívesek voltak. Fogadják mindannyian alázatos, illetve baráti köszönetemet. Mély tisztelettel : Reölt István, s. k. a „Békésmegyei Közlöny" volt szerkesztője. A fenti nyilatkozat kapcsán alulírott ezennel tisztelettel kijelenti, hogy a „Békés­megyei Közlöny" felelős szerkesztését a jövő vasárnapi számmal ismét átveszi, kérvén e lap miuden önzetlen barátját, hogy mint eddig, ugy ezentúl is becses támogatásában részesíteni kegyeskedjék és biztosítván min­denkit, hogy egyedül a közjó lesz iránytadó a lap magatartására, végre hogy minden fel merülő kérdés higgadt tárgyilagossággal fog e hasábokon megbeszéltetni. Teljes tisztelettel: in-Csabán, aprilhó 10-én, 1877. Dr. Báttaszéki Lajos. A külügyminiszter. Budapest, april 9. -a- Andrássyról szólunk. Ha csak nem akarunk tapintatlanoknak látszani, lehe­tetlen hozzá nem szólanunk a nemzetközi helyzethez, mely Bismarck német államkan­ozellárnak oly sok választékos kombináczió­ra okot szolgáltatott állítólagos visszalépése folytán gyökeres átalakulásnak nézne eléje. Ezúttal nem terjeszkedhetünk ki azon okokra, a keleti kérdés jelen stádiumának amaz elő­re nem 'áthatott kövotCt-zmónyeir©. mclyplr a politikai érdemekben megőszült porosz, illetve német külügyminiszter visszalépését kilátásba helyezik; hanem a világraszóló események gyors folyamatával lépést tartva, a helyzetet kizárólag nemzeties szempontból és az osztrák-magyar specziális étdekek szemmeltartásával méltatjuk. Az orosz-török viszonyok illusztrálására a bécsi officziózus. orgánumok nyilatkozatai alapján csak annyit jegyzünk meg, hogy a béke „a háború kitöréséig" ez idő szerint biztosítottnak tekinthető. Ennyivel és nem többel szolgálhatunk azok informálására, kik­nek figyelmét és érdeklődését a kérdés fel­költötte. Jellemzőbb felvilágosítást a beava­tott körök jó) értesültségéről a legjobb aka­rat mellett sem nyujthatunk a tudvágyó olvasónak. Közvetlenül érdekel azonban bennünket azon bizonytalan forrásból kelt és a hírla­pok utján már napvilágot látott politikai új­donság , mely magasabb röptű föltevések eredményeként és Bismarck állítólagos bu­kásának következményeül Andrássy vissza­lépését jósolja meg az álmélkodó világnak.*) E hirrel kapcsolatosan arról is értesült a politikai világ, hogy Albrecht főherczeg — az osztrák katonai clique feje, Andrássy el­lenlábasa — ötnegyed órai látogatáson volt a külügyminiszternél, mely látogatás a saját meggyőződése diadalra juttatásának reménye nélkül alig tartott volna oly soká, ha egy­általában megtörtént volna. Mondanunk sem kell, liogy az elősorol­tak valóságáról kezesssger nem vaiiamatunk, de sőt ugy vagyünk meggyőződve, hogy az ily merészebb természetű kombinácziók ered­ményükben. ugy a mint azok közölve lettek, apokryphek, vagy legalább is koraiak. Tud­juk azt, hogy az osztrák katonai párt a ke­leti kérdés szinre kerülte óta minden befo­lyását és tekintélyét (pedig van neki) latba vetette, fölhasználta, hogy a kabinetet an­*) Különös tekintettel azon intim viszonyra, mely a két ál­lamférfi közös és azonos nemzetközi eljarásában még a legutóbbi időben is nyilvánult. --a­A ,íí mm. Rövid elmefuttatás a virágokról és a nőkről. Talán ínég a felsőbb hatalmak is ugy rendel­ték el, hogy a kettőt együtt gondoljuk. A hitrege, melyből mély értelein szokott ki­sugározni, istennőtől származtatja a virágokat midőn „Flóra gyermekei"-nek nevezi s a rózsáról pl. azt mondja, hogy azon vízcseppekből fakadt, melyek a tengert odahagyó Aphroditéről hullottak. Ugyanaz a felfogás, melynek Hugó Viktor legújabb művek­ben is ád kifejezést, midőn istenről azt mondja: Mivel a mit terem, mind egy a mivolta, Mi a nőből maradt, rózsává alkotta; Hogy inkább mást higyünk? Lehet, hogy a jó teremtőnek megtetszett saját gondolata, midőn magát ismételve valami hasonlót, de még sokkal tőkéletesebbet állított elé, — a nőt. Akár a nőknek köszöni létezését a virág, akár megfordított a viszony: annyi áll, hogy igen sok közöttük az érintkezési pont. Mind a kettőt a művelt társadalom juttatja azon polezra, melynek elfoglalásához joguk van. A nők ott emelkednek diszes állásra s ott veszi foglalko­zásaikat a nemzetgazdászat is figyelembe, virágok ott tekintetnek becses áruczikknek s ott élénk ke­reslet tárgyai, a hol a finom ízlés elterjedt s az ipar, földmivelés sokoldalú fejlődésben van. Korunk, inely ezen föltételeket megteremtettte, a nő műve­lődését előmozdítja és munkáját értékesíti, a virá­gokat is nemesiti és kereskedelmi forgalomba hozza. De a mint szépség által kitűnő virágok tenyésztésé­ben temérdek a csudaszer s tág téren űzi szemfény­vesztéseit a charlateneria, épp ugy a nőnevelésben és emanczipáczióban czólt és eszközöket illetőleg bábeli zűrzavarban forronganak a vélemények. Azért fogadja mind a kettőt oly kevés jóhiszeműséggel a közönség, pedig vannak eszméik, melyek többet érdemelnének s csak túlzásaikat kellene elitélni. Üldözött férjek és nőfelszabaditók ne igen re­ménykedjenek abban, hogy a nőnem felkarolása és képzése annak jellemében elő fogja idézni az álta­luk doctrinaire alapon óhajtott változásokat; erőlkö­désüknek épp oly kevés lesz a sikere, mint a sző­nyegkertószekének, a kik maholnap tetszés szerint stylizált ornamentumokká aláznák le a virágokat, arcz- és genreképeket festenének velük a pázsitra, ha a természet és a józan ízlés a visszaélésnek ..megálljt-' nem parancsolna. Mert a kultura a vi­rágoknak architektúrájára, talán leveleik színárnya­latára is hathat átalakitólag; de soha sem válhat­nak olyan nyers anyaggá, melyből tetszés szerinti idomokat és képeket állithatna elő a műkertész, mint a szobrász kőből a festő, színekkel. Tökéleten műveit a közönség előbb-utóbb éppen ugy elitélné, mint aunak idején a nyirott franczia kerteket. A lények jelleme megszabja azt a határt, melyen túl alkalmazhatóságuk megszűnik. A női léleknek is sajátságos vonásai; veleszületett hibái és erényei ugyanazok lesznek mindig. Igaz, hogy a művelés nemcsak külsejére varázsolja a magasabb tökély zo­inánczát, hanem modorára, esze működésére, szoká­saira is; de ezek alárendelt mozzanatok a rendelte­téséből folyó indulatokkal szemben. Ezeket a czél­ból, hogy esze és keze munkáját az iparnak és tu­dománynak szentelhesse, megtagadni sohasem fogja. Közügyet mozdíthat elő a nő s mégsem kény­telen nemétől elpártolni, ha a társadalomnak nyil­vános szereplésével koloráturát ád. S ebben megint ugyanarra van hivatva, mire a virágok. Gyöngéd alkata, sugár növése, ruházatán a szellők játékát Lihivó sok fodor, csokor, fátyol, szalag, mely épp oly szeszélyes, folyton változó, mindig érdekes for­maelemekkel özönlik őt körül, mint virágot levelei, öltözetén az élénkebb szinvegyület, társalgásának bája, és elevensége a társas összejöveteleknek díszévé teszik őt, mint festői kertben a virágok képviselik a legelőkelőbb dekoratív, színi elemet. Sőt a hogy paizsok damaszczirozott alapján látható néha egy­egy stylszerüen átalakított rózsa vagy liliom, a tör-

Next

/
Oldalképek
Tartalom