Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1877-04-08 / 28. szám
IV. évfolyam. 1877. 22. szám. B.-Csaba, márczius 18-án. 0ÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik, hetenként kétszer* : vasárnap és csütörtökön. Szerkesztőség: G y u 1 a i - u t, EeökKiadó-hiTatal: Vasut-utcza, közbirtokossági ép 1 Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabá* Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. löfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. A „Szépirodalmi Lapok"-ra kiilön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Előfizetési felhívás JBSilMi Kii" és III LM"-:a, Háromnegyedévre 6 frt. Félévre 4 frt. Negyedévre 2 frt. A „Szépirodalmi Lapok"-ra a hátralevő 3/ 4 évi folyamra 1 frt 50 krjával, az egész évi folyamra 2 írtjával elő lehet fizetni. D^f A lap a fenti előfizetési díjért helyben házhoz hordatik, vidéken bérmentesen küldetik. Az előfizetés vidékről legczélszerübben 5-kros postautalvány nyal történik. B.-Csaba, márczius-hóban. A kiadóhivatal. Meg egyszer az uzsoráról. A thema modern ; törvényhozás, napi sajtó élénken foglalkozik vele, és sok véka alá rejtett nemzetgazdasági tanulmány kerül az érdeklődő közönség szeme elé. E sorok irója azonban nem nemzetgazdász, s ezért minden magasabb theoriák mellőzésével, tisztán a dolog társadalmi oldalához kíván röviden szólani. Igy provinczián, hol az ember egymás bajával többet törődik, s a kíváncsiság kielégítésére minden tápot megragad: sokkal részletesebb tudomásával szoktunk birni az uzsorás üzelmeknek, gyakran sziaről-szinre látjuk és ismerjük a pókot is a legyet is, de még a háló összehúzásának műtétole is csaknem szemmel láthatólag előttünk megy véghez. Ki is fakadunk akárhányszor, lelketlenségnek, becstelenségnek determináljuk az eljárást, sajnálkozunk is esetleg a szegény áldozatok felett, azután napirendre térünk. De vájjon jól van-e ez igy ? Mert a seb mélyebb már most is, mint vélnők, és mindég terjed. A mi népünk eddig mint takarékos, szorgalmas, mintaképül szolgált, s szolgál hál' istennek ma is, de már csak részben. Az egésznek már vannak beteg alkatrészei. Csaknem köztudomásu dolog az, hogy egyes lelketlen tőzsérek, talán családokra is utalhatnánk,. mily óriási kamatokkal teszik tönkre a kezük közé került egyszerű földmivest, és vagyonosodnak napról-napra azért, hogy több eszközzel nagyobb körben működhetvén, az áldozatok száma is szaporodjék jövőben. Tudomásával birunk annak, hogy nagy összegek vétetnek fel egyesektől 12-ős' kamatra, tisztán a czélból, hogy uzsora-tőkét képezzenek. Ha a társadalom jobb része aa ily szégyenletes üzelmeket hallgatagon tűri, és nem igyekszik társadalmi uton ellensúlyozni, a törvény — melyet aunyifélekép lehet kijátszani, itt vajmi keveset segit. A kezdeményezés mikéntje egyelőre nehéznek látszik ugyan, de nem lehetetlen. Iparkodjék első sorban az egyes a tudomásárajutott eseteket nyilvánosságra hozni, vagy ha ezt tenni átallaná, az áldozatokat jóakarattal figyelmeztetni a veszélyes örvényre, mely őket elnyeléssel fenyegeti, és kijelölni a rendelkezésre álló más eszközöket, melyek a katasztrófától megóvják. Aztán miért ne társulhatnánk e czélra? ez égetőbb kérdés a mi viszonyaink között mint sok más, melynek megoldására egyesületileg szövetkezünk! Ezúttal ennyit! lálau nem annyira idealisztikus e gondolat, mint első pillanatra tetszik, s megérdemli, hogy eszmét cseréljünk felette, a mi e szerény felszólalásnak egyelőre tulajdonképi czélja volt. Háború. Mig a státusférfiak ós diplomaták szavait lessük, mérlegeljük, hogy hát a keleti kérdés miatt lesz-e, nem lesz-e háború? s remény és kétség közt hányódunk — azalatt, a mire a világ nem is gondolt, ime kitört a háború két nagyhatalmi hányados közt itt szemünk előtt, Békésvármegyében. Persze ez a háború oly kicsi, mint a minő parányi az érdekeltek nagyhatalmi hányada s attól tartunk, hogy a ,drága vér' hiába fog — ha fog — folyni, s jó, ha az érdekeltek maradhatnak „in statu quo ante" a nélkül, hogy a világ e nevezetes eseményről tudomást venne. E dicstelen eshetőség megelőzése tekintetéből, mi részünkről ezennel notifikáljuk a t. közönségnek, hogy a harcz derekasan folyamatban van, bárha egyelőre halott még nem mutatKOzik. Egyben leírjuk a háború előzményeit, azt hogy a patakban ki foglalt feljebb, ki alább pozicziót, tehát kit terhelhet a viz felzavarásának ténye? A tényállás a következő : a „Békési Lapokéban kapja magát valaki, hogy ő „trotz Krach und Sturm" vasutat épit Debrecz.., akarjuk mondani Pankotától Mező-Berényig, a mely jóformán semmibe sem fog kerülni, mégis ad majd dividendát, de sokat. A „Bm. K." ismervén a hazai vasutak forró-kásáját és jövedelmezőségét, 20-ik számában a tervezett vasútról igy szólt : „Azon mozgalom, mely egy ns.-beróny-bókésgyula-pankotai mozdonyos vasútra nézve keletkezett — figyelmünket ki nem kerülte; olvastuk ama füzetkét is, mely e vonal érdekében Gyulán napvilágot látott, de őszintén minden részrehajlás nélkül, mi ugy vélekedünk, hogy nemcsak országos financziális siralmas viszonyaink miatt, hanem azért sem tartjuk az eszmét gyakorlatinak, kivihetőnek, mert azt a már fennálló érdekek oly lánczolatával találjuk ellentétesnek, mely annak kivitelét csaknem lehetetlenné teszi. De életképesnek sem tekintjük viszonyaink közt a tervezett vonalat, mely a vasúttal már biró s érdekeivel Arad felé gravitáló Pankotától terveztetik Gyulán, mely szintén közvetlen vasúti összeköttetéssel bir és Békésen keresztül, mely Csaba felé van utalva s viszont, és ezzel mégis közvetlen kapcsolat nélkül maradna hátvidékével együtt, honnan számtalanon látogatják a b.-csabai piaezot. És prejudikálna e vonal a Miskolczról a Sárréten át Csabáig tervezett nagyfontosságú vonalnak, mely mig Sárrétünket jelen izolált helyzetéből kiragadni volua hivatva, alföldünket a felföld iparával hozná egyenes összeköttetésbe." Azonban sietett még azon számban hozzátenni, mikép olvasta, hogy a terv az egész vonalon applauzussal fogadtatik, ha ez az applauzus — pénz, ugy megadja magát, a vasút meglesz — hogy ad-e dividendát? arról semmit sem szólt, nehogy magát valaniikép engagirozza? Erre a „Békési Lapok" 11. számában Csaba ellen, minden előleges hadüzenet nélkül, rögtönözve, a következő rohamot intézte : „No de igaz, hisz a „Bókésmegyei Közlöny" azon vonalat csak a fenálló érdekekkel nevezi ellentétesnek, ós kiváltkép Békés városára nézve, mely Csabára van utalva; és azért — minthogy egy kőút kiépítését maga is drágálja, — egy. nálunk még aunál is sokkal drágább Klinker-út építését ajánlja. Békés városa tehát Csabára van utalva; és ezen tributer állásának fentartása miatt, kell hogy Csabával Klinker-uttal köttessék össze, hogy nagyobb áldozatot hozzon a kellőnél; — mert ha M.-Berénynyel volna összekötve, akkor mellőzné Csabát, azon emporiális központot, melynek Békésre és hátterére oly nagy szüksége van. Tagadhatatlan, hogy Békés akkor czikkeit közvetlen kapja s szállítja, és megtakarít — egy mórföldnél nagyobb közutoni szállítás költségein kivül — 1 mérföldnyi vasutoni szállítást; — de mit ér azzal Csaba; hová lesz emporiálissága, ha legjobb rabszolgája, Békés, saját lábán állani, önerejéből élni s gyarapodui akar! — Azt engedni Csabának nem szabad; ki kell mutatni, hogy Békésről, Budapest, kereskedelmünk központja felé az ut Csabának vezet; — de minek is Békésnek Budapestre menni, vagy onnét venni! — nem elég neki Csaba, azon emporiális központ, mely Békés terjedelmes allodiumát már is haszonbérben birja! — A „Békésmegyei Közlöny" nézete szerint már azon indok önmaga is elég arra, hogy Békésről ne vezettessék vasút Berény felé, mert a békési földek haszonbérlőinek egy része Csabán lakik; hanem legyen annak — habár a tervezetbe hozott vasútnál drágább — Klinker-utja Csabára; mert utoljára ezen haszonbérlők, ha Békésnek is volna vasútja, még képesek lennének arra is, hogy Békésen keresnének lakást; és a mi fődolog, Békés és háttere, mely kényszer-helyzetében ma a csabai piaezot keresi fel, természetszerűen önmaga képezne piaezot, melyet, leendő vasúti összeköttetésénél fogva, bárki szívesen látogatna; — ergo, Békésnek nem kell vasút, nem szabad, hogy önállóságra vergődjék, de legkivált nem, hogy magát Csabától függetlenné tegye, — car c'est notre bon plaisir!" Csaba városa ugy került bele ebbe a históriába, mint Pilátus a krédóba, de a vasúttervező emócziót szomjazott, harczi dicsőséget, mely ha egyébre nem, hát reklámul volt szolgálandó. Csaba városa senkit nem támadván, fel nem tehette, hogy megtámadtassák, és a támadást valószínűen észre sem vette. Hanem a „Bm. K." félszemmel mindig
