Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-01-04 / 1. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" 1877. I. SZÁM. mi felette késedelmesen esnék meg, ha az iratok vele a járásbíróság utján közöltetnének és e közve­títéssel az utóbbi hivatalt terhelni valóban felesle­ges munkaszaporifás. A mi a második pontot illeti, az egy lépés az árvaügy reformja felé. Téves fogalom, oly eseteket is birói ügykörbe vonni akarni, melyekben vitás kérdés fel nem forog és ma a jogászok arra nézve tisztában vannak, hogy valamint a peren kívüli ügyeK átaljában, ugy különösen a hagyatéki eljárás is, mint állami adminisztrátiv természetűek, a bi­rói ügykörbe nem tartozók s attól elvonandók. Ily értelemben intézkedik a hagyatéki ügyek rendezése tárgyában készült törvényjavaslat is, mely az árva­ügyeket kizárólag a gyámhatóság ügykörébe tervezi áttétetni. LEVELEZÉS. B.-S íent-András, jan. 2-án. Tek. szerkesztő ur! Szent-András nagyon ki­csiny hely arra, hogy innen a nagy közönséget érdeklő, valami érdekest közölhessünk. Miután azon­ban a kis dolgok a nagyok kiegészítői s ezeknek összege nyújthat csak tiszta képet az egészről : ha megyénk állapotáról, annak politikai, társa­dalmi és közgazdászati viszonyairól helyes fogalmat akarunk nyerni: a kicsinységek, a legcsekélyebb mozzanatok mellőzése is biin volna a közérdek szem­pontjából. így hordja össze a fáradhatlan hangya is morzsánként állama nagy vagyonát! Ezért tehát félre a szepegő szerénységgel s mondjuk el, mit ezúttal közlésre alkalmasnak ta­lálunk. Közgazdasági főbajainkat tagadhatlanul köz­lekedési eszközeink határtalan rosszasága képezi. Nemcsak a vizi átjárások, de országutaink is a legkezdetlegesebbek; sőt a megye közmunkaerejé­nek szívesen felajánlt javitó közbejárása folytán még a kezdetlegesnél is rosszabbak. Nékünk egyik leg­nagyobb kalamitásunk a révhajó. Csodálom, hogy a mi révhajói közlekedésünk egy „állat-kiozis elleni társulat" alakítását nem provokálta, — pedig pro­vokálhatná ! Hanem hát végre a község is bele fáradt a szegény állatok kínjának nézésébe s egy álló hid építését határozta el. Egészséges gondolat — és a mint értesülünk, ezen terv előmunkálatai már annyira haladtak, — hogy indokolt reményünk van még ez évben járhatni az uj hidon. Ez tehát már haladás a közlekedés könnyítése felé is közgazdá­szati szempontból; de hogy mikor fog ezen népes, nagy földiparral biró, terjedelmes vidék, Szarvas város eddigi lanyha elölmenete mellett, közelibe va­sutat kapni? talány! Pedig hát szíves jó akarat s lankadatlan utánjárás az illető vezérférfiak részé­ről ós áldozatkészség saját érdekünkben a közön­ség részéről, bizony — ha fáradtsággal is — de kieszközölhetné azt. Ipari hátra-maradásunk, a ke­reskedés pangása a rcsz, járbatlan ut által meg­szüntetett forgalomban gyökerezik, — ez a rosz ut gátló oka mind annak, mi vagyonosodásunknak lendületet adhatna s valahányszor arról van szó : miért nem haladunk? az utakra mutatva bátran mondhatjuk: hier ist der Hund begraben! Ezúttal bezárom levelemet, hogy adandó al­kalommal köreinkről, azoknak a társadalomra s ki­válólag a mienkrei hatásáról s talán — községi közoktatás-ügyünkről — néhány szót szóljak — ha meg tetszik engedni. *) Mély tisztelettel: Körösparti. *) A legszívesebben; óhajunk minél gyakrabban ta­lálkozni ügyes tollával. Szerk. POLITIKAI SZEMLE. KÜLFÖLD. (xy) Azon perczben, midőn 101 ágyúdörgés jelenté, az ottomán népnek hogy alkotmánya van: akkor nyitotta meg Savfet basa a kon­stantinápolyi konfe re nczi át, melynek fo­lyama közben, Ignatiefif, hallva és látva a nép örömrivalgásait és tüntetését, ugy nyilatkozott, hogy „a törökök kitűnő színészeknek mutatják: be magu­kat ez alkalommal Európának." Ignatieff tehát kommédiának, tréfának, színjátéknak tartja az egész históriát. — A vesékbe nem nézhet senki, és sok uralkodó van, ki csak a kényszernek hódolva adja és hagyja meg népe alkotmányát; ligyen tehát tréfa. Az orosz még tréfából sem ad népének al­kotmányt, mert fél a tiizzel játszani, hanem küldi alatvalóit Szibériába vagy veteti börtönbe. Jobb te­hát a török alkotmányos komédia, mint az orosz valódi és nem tettetett barbarizmus! Mindannak daczára jónak látta Oroszország a fegyverszünetnek inárczius 1-jéig leendő meg­hosssabitásába belegyezni, hogy jobban készülhes­sen, mert bizon ott se mind arany a mi fénylik, ílaga Nikolaj nagyherczeg jelenté a napokban a minden oroszok czárjának, hogy az orosz déli had­sereg a legszomorúbb állapotban sinlődik, éhséggel és lőszerhiányival küzdve. Nincs pénz, se posztó. Klasszikuson hangzik tehát a lapok azon közlemé­nye, hogy Milán a czárt felkérte miszerint az ő (a szerb) hadseregének élelmezéséről is gondoskod­jék, különben haza küldi katonáit! BELFÖLD. (xy) Kossuthról a fővárosban az a hir volt elterjedve, hogy elfogadja a czeglédiektől ka­pott mandátumot és hazajő, helyét a képviselőház­ban elfoglalni. A hir Czeglédről érkezett, de hogy több-e gyanitásnál vágy pium desideriumnál, azt még terjesztői sem tudják megmondani ? Kívánjuk hogy igaz legyen! A pénzügyminiszter körrendeletileg gő­zölte „miheztartás végett" az összes pénzügyi ha­tóságokkal a véderőröl szóló 1868: XL. tcz. értel­mében mozgósítás esetén a polgári alkalmazásuk­ban nélkülözhetlen védköteles államtisztviselők- és közegeknek állomásaikon leendő meghagyása, ille­tőleg az e részben évről-évre megújítandó nyilván­tartás iránti — a magyar kormány által a közös hadügyminiszterrel egyetértőleg megállapított — lia­tározmányokat. A vallás- és ,-özoktatási miniszter hir szerint egy körlevelet intézett hazánk román­ajku püspökeihez, melyben felhívja ezeket, hogy a dákoromán üzelmeket, melyek főleg az erdélyi ha­zarészben nagyon elterjedtek, ellenőrizzék s erélye­sen elnyomni igyekezzenek. A bécsi koronatanácsról, melynek tanácskozásairól annyit tudnak, hogy semmit sem tudnak, azt is tudják, hogy hadseregünk mozgósí­tását ez idő szerint még nem határozta el. POLITIKAI HÍREK. ^Konstantinápoly, deczember 30. A kon­ferenczia ma tartotta negyedik ülését. Ezen ülésben a meghatalmazottak csupán vélemény-cserébe bo­csátkoztak, miután a török kormány várt ellen­inditványait még nem adta át. Chaudordy, franczia fölhatalmazott megjegyezte, hogy a konferenczia ja­vaslatai mind gyakorlatiak és nem tartalmaznak semmi olyast, a mi a török birodalom állami te­kintélye és integritásával ellentétben állana. Igna­tieff erre oda nyilatkozott, hogy Oroszország min­dennemű engedményt tett a jó egyetértés érdeké­ben, és hogy Törökország saját érdekében cselek­szik, ha a hatalmak reform-javaslatait elfogadja. Miután Salisbury csaknem ünnepélyes hangon he­lyeslését mondta volna ki Chaudordy és Ignatieff véleménye fölött, Zichy gróf és Conti is csatlakoz­tak hozzá, hogy bizonyságot tegyenek a hatalmak jó egyetértéséről. *Páris, jan. 1. Jules Simon, midőnaváltó­iigrnökök syndikatusát fogadta, így nyilatkozott: Bizton reménylem, hogy a válság békés uton elosz­latható leend. •Konstantinápoly decz. 29. (elkésve ér­kezett.) A nagyvezér iratot nyújtott át az ottoman banknak, melyben az október 6-dikán kelt határo­zatot fehaggeszti s igéri, hogy a hitelezők káraiban osztozókkal közölni fogja még a kamarák összeülése előtt r-zon törvényjavaslatot, mely az adóslevelek birtokosainak kielégítését s az állam becsületének megóvását czélozza. * A Konstantinápolyba utazó magyar ifjúsági küldöttség ma január 4-én reggel indul el Pestről, miért is a vidéki küldötteknek már 3-án reggel a fővárosban kellett lenniök. MEGYEI HÍREK. — V ((Békésmegyei Köz­löny)) kiadóhivatala bátorkodik e lap 1877-dik évre szóló előfizetést fol­tLi vására. figyelmeztetni a t. cz. olvasó­közönséget. Az előfizetési felhívás e szám homlokán olvasható. * A mennyiben lapunk mai szá­ma mellé a „Szépirodalmi Lapok" 1. száma van csatolva és a t. olvasó abban elég tár­czaanyagot talál : a inai főlap tárczát nem hoz, annál is kevésbé, mivel tárgyhalmaz miatt sem fért be. Azon számok azonban, melyek mellé nem adjuk a szépirodalmi la­pot, mindig tárczával fognak megjelenni és gondunk lesz reá, hogy ezen rovatot minél érdekesebbé tegyük. (—) Statistikai adat. Csabán a mult esz­tendőben született katholikus: leány 167, fiu 179, evangelikus: leány 658, fiu 702, zsidó: leány 34, fiu 31, óhitű : leány 9, fiu 17, összesen leány 808, fiu 929, együtt 1797. Elhalt katholikus nő 96, férfi 83, evangelikus nö 344, férfi 404, zsidó: nő 14, férfi 13, óhitű: nö 8, férfi 11, összesen nő 457, férfi 511, együtt 968. Szaporulat nőkben 411, fér­fiakban 418, összesen 829, oly áldás, minő ember­emlékezet óta itt nem tapasztaltatott. A halálozás a 34 ezernyi, lélekszámnak 41% teszi. Sok nasry városnak irigylésre méltó arány. — Egyik központi lapban a haza halot­tainak névsora foglaltatik, a nélkül, hogy Tomcsá­nyi Józsefről is megemlékezés történnék. Legyen e hiány részünkről ezennel pótolva. Rovjuk le az érdemes hazafinak, e megye szeretve tisztelt volt főispánjának a kegyeletes megemlékezés tartozott adóját! — Csabán a tavasszal a nagy táneztermet és kaszinói helyiséget lebontják ós helyébe na­gyobbszerü emeletes épületet emelnek, melyben di ­szes tánezterem, kaszinói helyiség az emeleten, föld­szint boltok és egy másik terem, polgári bálok, esetleg színielőadások tartására, lesznek elhelyezve. A teiv most van készülőben. A nagy terem és tar­tozékai igen díszesek lesznek. Az építkezés még ez évben befejeztetik ugy hogy jövő ilyenkora terein­ben már mulathatunk ha — lesz mitől és miből. — Csabán az uj városi rendőrség életbelé­pett s nagy buzgósággal működik. A napokban nagyszerű furfangnak jöttek nyomába. Egy kópé azt cselekedte, hogy a fris havat szárította és liszt gyanánt árulta. Nemis kellene a gazdáknak egyéb. Biztosítottak egyébiránt, hogy a szurrogát az egész­ségnek nem ártalmas; hibája, hogy nem lehet vele jóllakni. Ki hitte volna! Még megérjük, hogy a keleti kéidésbol is sütnek ki valamit. De azzal az­tán jól is lakhatunk, ez valószínű. Ennek a sütet­nek a szakácsait csípné el majd — a csabai ren­dőrség ! * Ország-világ tudja, hogy is ne tudná, hogy a csabai tánezterem becsukatott, a miért azt a gonoszságot forralta magában, hogy majd véghez viszi ő azt, a mi nagyvárosi czimboráinak nem si­került, t. i. eltemetni néhány tuczat drága emberi életet. Megérdemelte, hogy becsukják, r-égis nem egy íQu szív bánkódik miatta, melyek most batyu­bálokban keresnek kárpótlást. Batyubál, mily ana­chronizmus. S miért ne ! Batyu, bállal: nagyon megjárja, a nélkül; az már más volna. * Csabán nagy a mű vész járás. Alig ol­vadoztunk a svédnők dalain, már is ujak jelent­keznek ; egy zongora- egy hegedű- és egy ének­művésznő. Hiszen szép is az a művészet, szó sincs róla, csak olyan drágán ne mérnék, de 50 • cm. hangfogó helyért 1—2 frt, ez független magyar bank nélkül, Lukám-ucscse sok. (?) A gyulai tanyákon egy 6 éves fiúcska látta, hogy atyja paprikát hint szalonájára, mire ő is elővett egy csomót, s azt a bölcsőben fekvő kis gyermek szemei közzé szórta; — csak is gyors or­vosi segély által menekült meg a kis gyermek a megvakul ástól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom