Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Tilkovszky Loránt: Bajcsy-Zsilinszky Endre levele Antal Istvánhoz

JEGYZETEK 1. Magyar Nemzet 1943. október 12. 5.1. Antal István beszéde Marosvásárhelyen. 2. Jobboldali és baloldali politikai irányzatok megkülönböztetése, illetve egyének vagy csoportosulások azok szerinti jellemzése általánosan szokásos és indokolt, mert a fő tendenciák tekintetében eligazítást nyújt. Természetesen nem alkalmazhatók merev kategóriákként; nem tehetik feleslegessé a politikai eszmék és cselekvés mélyrehatóbb vizsgálatát, a maguk történeti fejlődésének és többnyire sokoldalú összetettségének figyelembevételével. Bajcsy-Zsilinszky, aki valaha szélsőjobboldali, fajvédő politikusok táborába tartozott, nagyívű politikai fejlődése során ekkor már évek óta teljes joggal sorolható a magyar politika baloldali erői közé, még ha gondolkozásában számos régi beidegződöttség nyoma található is; ezeken csak fokozatosan, de gyorsuló ütemben, — bár nem mindenben és maradéktalanul emelkedett felül, tiszteletreméltó igényességgel politikai énjének tisztasága iránt. Bajcsy-Zsilinszky jobboldalinak „elskatulyázása" méltánytalanul és ostobán nehezítette a függetlenségi népfrontpolitika számára felbecsülhetetlen értékű, őszinte és nagyon bátor harcát; az ellenforradalmi rendszer részéről baloldalinak „elskatulyázása" viszont olyan politikai kapcsolatai elveszítésével fenyegette, amelyeket a kibontakozás érdekében hasznosíthatóknak remélt. 3. A „félparlamentarizmus" kifejezést Bajcsy-Zsilinszky szűkebb értelemben arra vonatkoztatva használta, hogy a törvényhozás felsőházában a népképviselet elve nem érvényesült. Tágabb értelemben - mint itt is - arra kívánt utalni, hogy bár Magyarországon a parlament intézménye Európa fasizálódott viszonyai közt is fennmaradt, valóságos feladatát legfeljebb félig-meddig töltötte be. 4. A Teleki-kormány 1940. november 20-án elsőnek csatlakozott a Japán, Németország és Olaszország között szeptember 27-én létrejött háromhatalmi egyezményhez, abban a reményben, hogy ez a lépése a háború utáni „Európa-rendezés" során elsőbbségi helyzetet biztosít Magyarországnak azon szomszédos országokkal szemben, amelyek iránt még voltak teljesületlen revíziós igényei. 5. Bajcsy-Zsilinszky Endre, Csorba János, Vásáry István volt az a három kisgazdapárti képviselő, aki a háromhatalmi egyezményhez történt csatlakozás becikkelyezéséről előterjesztett, - a kormány kívánságának megfelelően vita nélkül elfogadott - törvényjavaslat ellen szavazott a képviselőház 1941. február 4-1 ülésén. 6. A képviselőház külügyi bizottsága 1940. november 27-i ülésén a kisgazdapárti Bajcsy-Zsilinszky Endrén és Eckhardt Tiboron kívül a Szociáldemokrata Párt részéről Peyer Károly, a Polgári Szabadság Párt részéről Rassay Károly szólalt fel még a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozás ellen. (A külügyi bizottság ülései mindig zártak, tárgyalásai titkosak voltak.) 7. Lásd a 13. jegyzetet. 8. casus foederis: az az eset, amikor a szerződésben foglalt kötelezettségnek eleget kell tenni. A háromhatalmi egyezményben rögzített casus foederis: „ha a három szerződő fél egyikét olyan hatalom támadja meg, amely jelenleg (1940. szeptember 27.) nem vesz részt az európai háborúban vagy a kínai-japán konfliktusban". 9. A Szovjetunió és Japán közt semlegességi szerződés kötéséről folyamatban lévő tárgyalások 1941. április 13-án végződtek aláírással. A szóbanforgó szerződés kimondta: „Abban az esetben, ha az egyik szerződő fél egy vagy több harmadik állam részéről hadicselekmények tárgyává válnék, akkor a másik szerződő fél a viszály egész tartamára megőrzi semlegességét". 10. A „harmadik állam" kifejezést a nemzetközi jogban mindig a szerződő feleken kívüli államokra alkalmazzák, tehát e jelenleg hármas-paktum esetében is így értendő. 11. Bajcsy-Zsilinszky rendkívül veszélyesnek tartotta „azt a kockázatot, amely esetleg idegen érdekek szolgálatába szólít bennünket". E kis népnek ugyanis különösen kell vigyáznia arra, hogy ne bonyolódjék világhatalinak küzdelmébe. A kormánynak ez a lépése letérést jelent a magyar külpolitika szerinte hagyományosan önvédelmi álláspontjáról. „S ha mégis ilyen óriási kockázatvállalás - bármi tiszteletreméltó okból, és bárminő komoly államférfiúi meggondolásból - megtörtént, első teendő, hogy legalább az ellenzék rögzítse le újból a hagyományos magyar álláspontot, hogy arra visszatérni, vagy azt újból megközelíteni lehessen szerencsésebb körülmények között." - Ezek a megállapítások Bajcsy-Zsilinszky azon beszédéből valók, amelyet el kívánt mondani a csatlakozás törvénybeiktatásáról előterjesztendő javaslat képviselőházi tárgyalásakor. Teleki érvelésének engedve - aki ugyanakkor nem vonta kétségbe az ellenzéki álláspont leszögezésének jogosultságát, - elállt azonban szándékától, s ezt nyilvánosan be is jelentette a külügyi bizottsági ülést követő legközelebbi képviselőházi ülésen, 1940. november 29-én, de - itt és most - nem mulaszthatta el világosan kijelenteni: a maga részéről nem helyesli a csatlakozást az egyezményhez, nem azonosítja magát vele, és tiltakozik ellene. - „Bajcsy-Zsilinszky Endre független kisgazdapárti képviselő beszéde, amelyet 1941. február 4-én, Magyarországnak a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozást jóváhagyó törvényjavaslat vitájában a magyar képviselőházban el kellett volna mondania" - csak a törvénybeiktatást követően jutott el kéziratban a magyar politikai élet több felelős tényezője kezéhez. 12. Teleki valóban bizonyos ellensúlynak tüntette fel a magyar-jugoszláv barátsági szerződést, s ebben az értelemben esett szó előkészítéséről már a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozást tárgyaló 1940. november 27-i külügyi bizottsági ülésen is, ahol Románia november 23-i és Szlovákia november 24-i gyors csatlakozása kételyeket támasztott az iránt, hogy Magyarország — csak néhány nappal előbb - elsőnek történt csatlakozása lényegesebb előnyt jelenthet a területi igények majdani méltánylása szempontjából a szomszéd riválisokkal szemben. Ezért amikor az 1940. december 12-én aláírt barát97