Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Mosolygó László: A gazdasági társulások néhány sajátossága Békés megyében

4. A TÁRSULÁSOK GAZDÁLKODÁSA A társulások gazdálkodását vizsgálva mindenekelőtt megállapítható, hogy termelésük méreteiben jelentős különbségek vannak. Békés megyének a termelés alapján legnagyobb társulása a kondorosi Takarmánykeverő Közös Vállalat. 1979-cs nettó árbevétele több mint 400 millió forint. így egymaga a jogi személyiséggel rendelkező társulások árbevételének egyharmadát adja. Közvetlenül utána következik a Sárréti Tej Közös Vállalat, s 100 milliós nagyságrendű árbevétellel rendelkezik még a CITÉV és az orosházi építőipari társulás (1. ábra). A többi társulás termelése nagyságrendileg kisebb, s a jogi személyiséggel nem rendelkező társulások között - nem pontosan összehasonlítható adatok alapján - két kb. 100 milliós nagyságrendű termeléssel jellemezhető társulás van, ezek közül az egyik az Orosházi Ál­lami Gazdaság gesztorságával működő sertéstenyésztő társulás, a másik a nagybánhegyesi tejfeldolgozó társulás. Ez utóbbi az első olyan korszerű tejüzem, amely 1972-ben termelő­szövetkezet és az állami tejipar társulásaként jött létre (WORTMANN S. 1978). A rendelkezésre álló adatok alapján a társulások gazdálkodásának vizsgálatára csak a jogi személyiségűeknél van lehetőség (5. táblázat). Megállapítható, hogy a megye gazdasági társulásainál jelentős mennyiségű állóeszköz halmozódott fel. Az állóeszközök megoszlása alapján is a kondorosi takarmánykeverő emelkedik ki, az összes állóeszköz 14%-ával ren­delkezik. Az állóeszközök elhasználódottsága átlagosan 22,7%, de jelentős különbségek figyelhetők meg. A legújabb gépekkel az 1978-ban alakult vésztői takarmánykeverő ren­delkezik, ugyanakkor az 1964-ben létrehozott tótkomlósi tojástermelő társulásnál az álló­eszközök több mint egyharmada már amortizálódott. Hasonló elhasználódottsági fok jel­lemzi a gyulai erdőgazdálkodási, a gyulai baromfikeltető társulást és a CITEV-et. Az állóeszközellátottságban is jelentős különbségek vannak. Az adatok összehasonlításá­nál természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy az egészen eltérő jellegű társulásoknál az állóeszközigényesség is eltérő. Mégis úgy tűnik, hogy az építőipari társulások állóeszköz­ellátottsága nagyon alacsony, s ez különösen vonatkozik az orosházi társulásra, amely az építőipari társulásokon belül is igen alacsony szintet mutat. Hasonlóképpen saját kategóriá­ján belül is kirívóan alacsony állóeszközellátottság jellemzi a gyulai baromfikeltető társulást. Abszolút értelemben a legtöbb nyereség a már említett négy legnagyobb társulásnál kép­ződik. Ezek jelentik a társulások 22%-át, s innen származik a tiszta jövedelem 63%-a. Ha az 59%-os árbevételi arányukat is figyelembe vesszük, e társulások nemcsak nagyságukkal, hanem - összességükben - az átlagosnál jövedelmezőbb gazdálkodásukkal is kitűnnek. 1979-cs adatok alapján Békés megye jogi személyiségű gazdasági társulásai közül egyedül a szeghalmi építőipari társulás volt veszteséges. Az állóeszközök kihasználtságában és a munkatermelékenységben is szélsőségesen nagy különbségek vannak. A veszteséges szeghalmi társulást leszámítva például a 100 forint nettó állóeszközértékre jutó nyereség 2 és 178 forint között változik. Mind az állóeszközkihasz­náltság, mind a munkatermelékenység legkiemelkedőbb értékeivel a mezőkovácsházi Seprűcirok-tcrmelő Szövetkezeti Közös Vállalat rendelkezik. Az egységnyi árbevételre jutó nyereség, mint jövedelmezősérge utaló mutatószám alap­ján az első a gyulai sertéshizlaló tásulás, az első ötben pedig azon kívül két építőipari, a sep­rűciroktermelő és még egy sertéshizlaló társulás van. A négy legnagyobb termeléssel jellc­9

Next

/
Oldalképek
Tartalom