Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 4. szám - SZEMLE

készült el ez a tény nem összegyűjtőjének és szerkesztőjének róható fel. Ez inkább abban gyökerezik, hogy a madártan állandóan változó témavilágánál fogva mindig újabb és újabb élményeket, kutatási célokat adva, csak a jövőt látva, elfeledkezünk a megtett út eredményeinek summázásától. Mert érdekesen alakult a magyar madártan történeti fejlődése. Kezdeti fellendülések után lassúbbodó folyamat végén 1795-ben Schőnbauer enumerációja révén jutott el végre Linné rendszere, s hatott termékenyen a magyar ornitológiára. Schenk Jakab szerint a lassú fejlődés nem tulajdonítható az érdeklődés hiányának, sokkal inkább hazánknak a múltban állandó harcok miatti állapotában kell keresni a visszaesések, hullámzások okait. A magyar madártan története több, egymástól jól elválasztható korra oszlik. Az első a kezdeti időszak, amely 1830-ig, Petényi János Salamon munkásságának indulásáig tart. A második az alapmunkálók kora, amely a Budapesten 1891-ben tartott II. Nemzetközi Ornitológiai Kongresszusig terjed. A harmadik a megőrzés és állandó fejlődés szakasza, amely Herman Ottó és tanítványainak munkásságára épült és az I. világháború táján zárult le. A bekövetkező trianoni szerződés utáni új országhatárok között Csörgey Titusz és Schenk Jakab igazgatása alatt virágkorát élte a Herman Ottó által alapított Madártani Intézet. Az országosan kiépített megfigyelő-hálózat már nemcsak faunisztikai és nidologiai viszonyokról gyűjtött adatokat, de erősödő ökológiai vizsgálatokról is beszámolt. A Madártani Intézet kutatói a külső munkatársakkal együtt az egész ország területét megfigyelésük alatt tartották. Ekkor váltak ismertté hazánk nevezetes madárterületei: a Kis-Balaton, Velencei tó, Fertőtó Szegedi Fehértó, Hortobágy, Hanság, Mátra, Bükk stb. A II. világháború kegyetlen szélvihara elsöpörte, megsemmisítette ennek a fáradságos munkának nagy részét. A Madártani Intézet porig égett, könyvtára és gyűjteménye elhamvadt. Immáron a hazai madártan ötödik fejlődési szakasza vette kezdetét a II. világháború után. Az újjászerveződő Madártani Intézet, a Természettudományi Múzeum és a vidéki múzeumok kutatói áldozatos munkával újra indították azt a hagyományos tevékenységet, amely minden nehézsége ellenére is a magyar ornitológiának a világ első nemzetei között biztosított helyet. Erőteljes természetvédelmi törekvésekkel élt, szerveződött a madártan. A szinkronvizsgálatok beindulása, a bagolyköpetanalízisek munkálatai, stb. mellett sokszáz tagú új megfigyelőhálózat alakult ki. A napjainkig tartó munka a Magyar Madártani Egyesület megalakulásával, és a jelen sorokban ismertetésre kerülő Madártani Bibliográfia elkészültével érkezett új állomásához. Úgyis mondhatnánk, hogy a Magyar Madártani Bibliográfia megjelenésétől számíthatjuk a hatodik szakasz kezdő mérföldkövét. S ebben hiszem, nem tévedek. De minden mesterkéltnek tűnő felosztáson túl megjelenése mindenképpen határkő, áttekintést kapunk az eddigi évszázadokon átívelő magyar madártani kutatásokról, megjelenése lezár egy hosszú-hosszú fejlődést és megteremti a lehetőséget az új célok, új kutatási eredmények elérésére. A Magyar Madártani Bibliográfia Papp József gyűjtésével és Réthy Zsigmond gondos szerkesztő munkájával született meg. Békéscsabán a Dürer Nyomdában nyomatott, s kiadója a Békés megyei Tanács V.B. Környezet- és Természetvédelmi Bizottsága és a Megyei Tudományos-Koordinációs Bizottság volt. A megjelenés helye és a kiadást támogató megyei háttér mindenképpen figyelemre méltó és példaként állítható. Békés megyében hajdan és ma is az ornitológia művelőinek kiváló szakemberei laktak és dolgoztak. Csath András (1938). Békés vármegye madárvilága hajdan és ma. (Gyula), Tarján Tibor (1930) Békéscsaba és vidékének madárvilága (In .. .Békéscsaba monográfiája). Molnár Béla (1888-1944) Linder Károly (1877-1944) és társai is Békés megyében folytatták tudományos tevékenységüket, az őmunkásságukat Réthy Zsigmond búvárkodta és állította össze a múlt homályából. (Megyénk ornitológusainak sorozata - múzeumi füzetek). Napjainkban is a megyében dolgozó madártani kutatók, vagy megyei élőhelyeken folyó madártani vizsgálatok nemzetközileg is ismertek és elismertek. (Dévaványai túzokrezervátum, kardoskúti terület, szabadkígyósi tájvédelmi körzet, a Körösök vidékének kutatása részben a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum Természettudományi Osztályának koordinálásával folyik.) De ez csak az a mag, amelyből kilombozódhat és virágba borulhat, termést hozhat egy törekvés, megjelenhet egy alapfontosságú bibliográfia. A maghoz a talajt, az oly fontos katalizáló körülményeket biztosította az a lelkes és ügyszerető •524