Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 4. szám - SZEMLE

Dózsa-fele parasztháborúról, a XVII. századi magyar függetlenségi háborúkról és a Rákóczi szabadságharcról. Ez utóbbiban eltúlozza a ruszinok szerepét, amit részben az a tény is magyaráz, hogy azok más népektől nagyobb arányszámban vettek részt a szabadságharcban, és Rákóczi testőrezredeinek is nagyobbik hányadát a ruszinok alkották. A szerző érdeme, hogy a ruszin Felvidék politikai történetét, társadalmi-gazdasági képének, szociális struktúrájának felvázolását a történeti Magyarország kereteibe ágyazva teszi. Úgy véljük, egyedül ez a megközelítés helyes, hiszen a történeti Magyarországon belül a ruszinok lakta területek (hasonlóan a szlovákokéhoz, románokéhoz) nem alkottak sem politikai, sem adminisztratív egységet. A megyék határai sem estek egybe az etnikai határokkal. A török kiűzése után óriási területek kerültek vissza lakatlanul vagy igen gyér lakossággal az országhoz. A XVIII. század első két harmadában a parasztság nagyarányú vándorlása zajlott le, amely elsősorban északról dél felé tartott, a legsűrűbb lakosságú megyékből a ritkán lakott területekre. E belső migrációs folyamatba illeszkedik be a ruszinok Bácskában, a kulai kamarai uradalomban, nevezetesen Keresztúr és Koczura községekben történő megtelepedése. Mindkét faluba érkeztek telepesek szervezetten is, egyéni kezdeményezésből is. Keresztúrra például csak 1751ben telepített a kincstár ruszinokat, de az egyházi források tanúsága szerint már 1746-ban 78 ruszin család lakott itt. A kamarai uradalom intézőjével kötött szerződés alapján a keresztúri telepesek négy évre mentesültek mindenféle adó fizetése alól, mészárszék- és kocsmatartási jogot, építkezéseikhez faanyagot kaptak. A szabad évek leteltét követően az ingó és ingatlan vagyon értéke tizedrészének lefizetése után elköltözhettek. A kincstárral kötött szerződést és kihatásait elemezve Lábos rámutat, a bácskai ruszinok lényegesen kedvezőbb körülmények között gazdálkodhattak, mint felvidéki testvéreik, akikre súlyosabban nehezedtek mind a földesúri, mind az állami terhek. Ugyanakkor jelzi azt is, hogy a bácskai német telepesek gazdasági és háztáji felszerelést, helyenként házat is kaptak a kamarától, s ezt a különleges privilegizálást a Habsburg udvar magyarellenes, németesítési törekvéseivel magyarázza. Lábos két fejezetet szentel a ruszinok 1848 előtti gazdasági életének. Az úrbéri szerződések, a jobbágyok testamentumainak tükrében világítja meg a ruszinok kötelezettségeit, gazdasági fejlettségét, szervezettségét és értékrendjét. E fejezetekben megismertet a XVIII. századi bácskai árviszonyokkal, napszámokkal, pénznemekkel, mértékegységekkel stb. Figyelemre méltó az 1785-ös keresztúri úrbéri szerződés: a falu lakosai 187 szcsszió és egy fertály földet használtak. Az egy fertályos családok száma 98, a két- illetve háromfertályos családoké 117, illetve 42, 60 család bírt egy egész szesszióval, 3 család egy szesszióval és egy fertállyal, 6 pedig egy szesszióval és két fertállyal. A falu - a zselléreket kivéve - a terményheteden felül szesszióként évente 26 nap igésrobottal és 19 474 nap gyalogrobottal tartozott az uradalomnak. 9615 napot ledolgoztak (49,4%) és 9859 napot pénzen megváltottak (50,6%). Az úrbéri szerződések, eltekintve egészen jelentéktelen változásoktól, 1848-ig nem módosultak, mely tényben a szerző az életszínvonal pangását, sőt rosszabbodását látja, mivel a lakosság száma nőtt. A ruszinok görögkatolikusok, történelmük szorosan összefonódik a görögkatolikus egyházéval. Etnikai tudatukban is egészen a közelmiiltig a görögkatolikus vallás játszotta a legfontosabb szerepet. Lábos soraiból az csendül ki, hogy a bácsszerémi ruszinok történelmében nagy jelentőséggel bír az a tény, hogy az évszázadok folyamán mind a magyar katolizáló, mind a szerb pravoszlavizáló törekvésekkel szemben sikerült megőrizniük a Kárpátokból hozott görögkatolikus vallásukat, elkerülve ezzel az elmagyarosodás illetve az elszcrbesedés veszélyét. A szerző továbbá úgy véli, hogy a görögkatolikus vallás illetve a görög rítus rámutat arra is, hogy a ruszinok nem keletszlovákok, mivel görög rítusú szlovákok eredetileg nem voltak. 1919-ig a bács-szerémi ruszinok kulturális élete egy mederben folyt a felvidéki ruszinokéval. A kapcsolatokat az értelmiség ápolta, melynek zöme Ungvárott végezte tanulmányait - tanítóképzőt és papi szemináriumot. A XIX. század végén a ruszinok lakta falvak iskolái az egy koezurai kivételével állami iskolákká lettek, melyekben a tanítás anyanyelvűsége nem valósult meg. A jeles napokról és szokásokról szólva Lábos kiemeli, hogy a bács-szerémi ruszinok népi kultúrája sajátos interetnikus kultúra, mely alapjaiban keleti szláv, de az évszázadok folyamán, a Kárpá•522