Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 4. szám - SZEMLE

pán ebben az évben három anyagot is közzétett országos szintű publikációkban: így a Tanulmányok a magyar nevelésügy XVII-XX. századi történetéből című akadémiai kiadványban Tessedik Sámuel kapcsolatai a jakobinus mozgalom vezetőivel, az Új Aurorában Tessedik Sámuel ifjúsága, a Magyar Pedagógia 3. számában Tessedik fellépése 1791-ben a tanügy rendezése érdekében címmel. Amikor Tóth Lajos monográfiáját Tcssedikről megírta, kincsesbányát tárt föl. Emléklángot gyújtott egy kivételes képességű, fáradhatatlan, türelmetlenül - de nem kapkodva - tevékenykedő alkokotó szellemnek. A mezőgazdaság tudósa, a nagyszerű nevelő, kilátástalanul csüggedt korában is szervező-óriás - hogy csak főbb pilléreit említsük e gazdag életnek - első könyvében ezekhez az attitűdökhöz kellett Tóth Lajosnak megtalálnia az arányokat. Megtalálta. Kor- és helytörténet, biográfia, szellemi behatások, ezek indítékai, valóságfölismerés és Tessedik megérik a cselekvésre. Aztán munka közben a környező világ s önmaga szüntelen szemlélésében, vizsgálatában szinte kényszerül vallomástevő íróvá s szakíróvá is lenni. Ezek kibontására a hatalmas kötetben megvolt a mód. Csupán a tájékozódás kedvéért: itt a pedagógus Tessediknek mintegy hatvan oldal jutott. A most megjelent három és negyedszáz oldalas kötetben azonban a »csak« pedagógus Tessedik a gerinc, a fő mondandó. A szerző körültekintő leleményességét példázza, hogy a könyvcím szerinti »pedagógiai reformtevékenység« fogalmában helyet kapnak és helyet is kaphatnak a mai modern pedagógia sem megkérdőjelezte nevelési elvein, tanácsain, gyakorlatain túl például a mezőgazdasági (és ipari!) tevékenységre való buzdításai, de az is, hogy papként - mint tudjuk - a szószékről is okított, azzal riasztgatva híveit, hogy a sűrű templomlátogatások közé több serény mezei és házi munkálkodást illesszenek be. A feladat adott volt hát Tóth Lajos számára: átcsoportosítás útján is szintézisbe vonni a témakörbe vágó hatalmas anyagot. E tendencia érvényesülése most már szorosabbra zárja az ismerethalmazt s fegyelmezett egységben kapja azt az olvasó is. Tóth Lajos írás közben arra is ügyelt, hogy a monográfia megjelenése óta akár a maga-, akár a másokföltárta új kutatási anyag ezúttal helyet kapjon s teszi ezt oly következetességgel, hogy még a szépirodalmi vonatkozás számára is jut hely. Mily kellemes olvasási élménnyel »kapcsol át« a tessediki világba Papp László két szép szonettje! Komponenseivel jól gazdálkodva Tóth Lajos korántsem lépett túl a saját árnyékán. Az alapvető művet, a monográfiát nem próbálja túllicitálni. Módomban állt az egybevetést elvégezni. A legkevésbé sem kifogásolható bizonyos anyagrészek teljes szöveghűséggel való átvétele, viszont ahol ténybeli vagy éppen stiláris igazítanivalót érzett azt is elvégezte. Ebből nyilvánvalóan az is következik, hogy ez a könyv a monográfiánál olvasmányosabb, izgalmasabb, az amott »száraz« adatok itt föloldódnak. A kissé elvontan megfogalmazott belső fejezetcímeket úgyszólván mindig gördülékeny, szépen folyó szöveg követi. Nem Tóth Lajos védelmére mondom, de igen valószínű, hogy a komplexitásból folyóan bizonyára elkerülhetetlen volt az a néhány átfedés, ismétlés, újrahivatkozás - föltehetően a különböző források idézésének betudhatóan. A kitűnő férfiúnak, Tessediknek s a hozzátapadó tudományágnak, a pedagógiának amolyan kézikönyve Tóth Lajos munkája?Bátran mondhatjuk: az. Tudománytörténetileg is hézagpótló Tessedik Sámuel 1803. évi szentpétervári pályázati fölhívásra írott értekezésének ismételt közzététele. Az új fordítás (Gosztonyi János és a szerző közös munkája) ezúttal is gördülékenyebbé, élvezetesebbé teszi a szöveget. A korban s eseményben való tájékozódást kitűnően segíti a szerző-válogatta tizenkilenc fotó, grafika, fakszimile. Szimbolikus és szép Ruzicskay Györgynek a védőborítót díszítő grafikája. Dicsérendő a tipográfiai megoldás: a forráshelyre, irodalomra utaló anyagot az olvasó a szöveg alatt az utalással egyidejűleg kapja s nem szóródik figyelme a »visszakereséssel«. Jó, hogy a Tankönyvkiadó gondozásában megjelent könyv elsődlegesen ahhoz az olvasóréteghez jut el, ahová annak »főhőse« is tartozott - a nevelőkhöz. így növekszik a bizonyosság: az ő közvetítésükben — a tananyagba olvaszthatóan — a Tessedikprofil szállást kap s él majd az »ifjú szívek«-ben is. •512