Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)
1981 / 4. szám - SZEMLE
Polányi Imre (szerk.): Közös sors - közös út, I. (Tanulmányok) Tankönyvkiadó Budapest, 1980. - 186 oldal SZINCSOK GYÖRGY »Spolocny osud - spolocná cesta, Közös sors - közös út, I.« címmel szlovák nyelvű tanulmánykötet jelent meg történettudományunk köréből a Tankönyvkiadó nemzetiségi szerkesztősége gondozásában. A hazai nemzetiségek múltjával, jelenével foglalkozó az utóbbi években megjelent kiadványok mennyiségi és színvonalbeli szintje igazolja, hogy a nemzetiségi kiadói tevékenység reformja kedvező eredményeket hozott: az intézkedéssel lehetőség nyílott kiadói nemzetiségi műhely létrehozására. Örömmel vesszük, hogy a néprajzi, szépirodalmi kiadványok után most olyan művet vehetünk a kezünkbe, amely úttörő jellegű. A Tankönyvkiadó távlati terveiből tudjuk - de erre utalnak a kötet szerkesztőjének zárszavában olvasható gondolatok is -, hogy ez a könyv a történeti témájú kiadványok sorozatának első kötete. A sorozat kapcsán így publikációs lehetőséget kapnak azok a kutatók, akik a hazánkban élő szlovákság múltjával, haladó hagyományai ápolásának nemes gondolatával foglalkoznak. S ami még ennél is fontosabb: e kezdeményezés bizonyára az egészséges nemzetiségi öntudat alakítása szempontjából is nagy jelentőséggel bír. A kitűnő szlovakista, Polányi Imre pécsi főiskolai tanár szerkesztésében az ízléses kötetben hat tanulmány kapott helyet: öt írás felszabadulás előtti, egy pedig felszabadulás utáni témát ölel fel. A tanulmánykötetet Such János, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének főtitkára vezeti be, kiemelve a feltáró munka szükségességét és jelentőségét. A kiadvány a témák jó ismerőinek nyújt lehetőséget népünk történelme néhány jelentősebb eseményének nemzetiségi aspektusból való megközelítésére. Tilkovszky Lóránt: »A szlovák agrárszegényrétegek az 1831. évi északkelet-magyarországi koleralázadásban« című tanulmányában kimutatja, milyen kiemelkedő szerepet játszottak az antifeudális parasztfelkelésben a szlovák agrár-szegényrétegek. Annak ellenére, hogy a felkelés résztvevőinek többsége szlovák ajkú, itt mégsincs szó valamiféle szlovák »nemzeti« mozgalomról. Antifeudális felkelés volt, amelyben nemzetiségre való tekintet nélkül vettek részt az elnyomottak. Éppen ezért a felkelők egy részének a cári Oroszországba vetett hite csak illúzió lehetett. A szerző másik írásában »Fasizmus és antifasizmus a magyarországi szlovákság körében (1938-194})« kevésbé ismert, csak részben feltárt témát dolgoz fel. Az 1938-as bécsi döntés értelmében a Magyarországhoz csatolt szlovákiai területekkel jelentős számú öntudatos szlovák lakosság került Horthyék fennhatósága alá. A rendszer nacionalista, soviniszta politikája e lakosság sérelmeit fokozta, amelyeket az 1939-ben létrejött Tiso-Hlinka féle fasiszta szlovák állam akart Magyarország ellen kihasználni. Tilkovszky a kritikus évek magyar-szlovák államközi kapcsolatait és azok nemzetiségi vetületét politikai-ideológiai kritériumaik alapján vizsgálja. Hangsúlyozza, hogy ebben a bonyolult helyzetben is elsősorban a kommunista mozgalom járt helyes úton; leleplezte mindkét ország fasizmusát és az ellene folyó közös küzdelemben jelölte meg az antifasiszta erők legfőbb feladatát, nemzeti, nemzetiségi hovatartozástól függetlenül. Szabó Ferenc: »A szegényparasztság mozgalmai Békéscsabán az 1860-as években« című munkája és Virágh Ferenc: »A Békés megyei agrárszocialista mozgalomról, tekintettel a nemzetiségekre« című tanulmánya között szoros kapcsolat van. Ugyanis az 1860-as évek szegényparaszti szervezkedései az 1891-ben megindult agrárproletár mozgalmak közvetlen előzményeit jelentették a Viharsarokban. E mozgalmakat még az ösztönösség jellemzi, de határozott osztályharcos jellegűek. A honismeret iránt érdeklődők számára külön öröm, hogy a múlt század második felének megyei vonatkozású küzdelmeiről ilyen részletességgel olvashatunk. Hiszen e mindennapi harcokban nevelődtek a Zsibrita Jánosok és Hrabovszky Mihályok, illetve követőik. Virágh Ferenc dolgozatának érdeme, hogy a hazai munkásmozgalom történelméből jól ismert •510