Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 4. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Nagy Ferenc: Harminchat éve történt

Egy szovjet szabadságos katonákat szállító szerelvény futott be a pályaudvarra. Megrohanták. Sikerült nekünk is feljutni a vagonba. Legnagyobb rémületünkre engem, nyakamban a kisgyermekkel, leszállítottak... (többeket is). Sírás, könyörgés... Anya nélkül marad a gyermek. Sepregetés, takarítás után megmozdult a szerelvény. Újabb roham! A kapaszkodókat ellökték a lépcsőről, nekem nyújtották a szovjet katonák a kezüket! Felhúztak, és megmagyarázták, kézzel-lábbal, azért küldtek le, mert a por árt a kisgyermeknek. Még egy kis epizód a szolnoki állomáson. Ment a szajrézás, lopás, csencselés. A szovjet katonák ellenőriztek. Az én nyakamban lévő »csomagomat« is ellenőrizték. Benyúlt az egyik a pólyába. Mikor megérezte a meleget, marcona tatárarca elmosolyodott, a takarót levette, és megcsókolta a gyermek kis fejét. Ez a jelenet elcsigázott testünknek erőt adott a további utunkhoz, de újabb reményt a jövőhöz. Amint soraim elején írtam, 1945 tavaszán, március 22-én, sok szenvedés, megpróbáltatás után hazaértünk. Jött az igazi teljes tavasz, április 4-én - az egész ország felszabadult, a miénk lett. Jött a nyár, a mi életünkben is, - a dolgozó hétköznapok, évek... És eljött az ősz is. A gyümölcsérés időszaka, amikor a végzett munkáról lelkiismeretünknek számot kell adni. Én ezt nyugodtan teszem. Az én őszöm 5 gyermekem és 7 unokám boldog tavasza. Ez a szocialista élet rendje. Tóth Ernő: »Emlékező« •505