Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 4. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Pócs Éva: A magyarországi románok néphite Diószegi Vilmos gyűjtésében

Aki foggal született, az strígoi lesz. Flore Lupului foggal született, aztán mikor felesége volt már, akkor elmentek tengerit szedni. Ő elment azután félre való dolgára, aztán a felesége mindig törte a tengerit. Aszt egyszer látott egy farkast. Odament hozzá, aszt megszakította a kötőjét a fogával. Aztán elment a farkas, eltűnt. Visított az asszony, de hiába, az ember nem jött. Amikor az ura előkerült, mondta neki: »Jaj, te, itt volt egy farkas. Szétcibálta a kötőmet.« Aztán mutatta neki. Es ő nevetett, az ember csak nevetett. És mikor nevetett az ember, a felesége ránézett, hogy mér nevet, amikor meséli, hogy milyen nagyon félt, és akkor meglátta, hogy fogai közt ott van az ő kötőjének a foszlánya. Akkor tudta meg az asszony, hogy a férje a farkasoknak a királya (impäratul lupilor). (M n) Mezőgyánba vót egy kis ember, és amerre ő járt, csak úgy hullott az eső utána. Ez pricolici volt. (M i) A Fehér-Körösnél szolgált egy idevaló ember. Mindig hallották: »Az idő múlik, az ember nem jött.« De senkit sem láttak. Azután később eljött egy négylovas kocsi egy emberrel és az hajtott be a Körösbe. Soha senki azt többet nem látta. Belepusztult a kocsival együtt. (M i) 5. LIDÉRC (NECURAT) - ÖRDÖG (DRACU) Szegény jó édesanyám mesélte nekem. A fekete tyúknak az első tojását tegye így a hóna alá, még kikél. De mikor a hóna alá teszi, akkor arra gondol, amilyenné akarja, hogy az a necuratu legyen: hogy mindent vigyen neki, hogy rontson, akit rontani akar, és gyógyítson, akit gyógyítani akar. Három hét múlva kikél, olyan, mint egy csirke. De ha nem küldi jó helyre a gazdája, akkor a gazdáját verik meg. Meg mikor hozzáfog enni, az első falatot mindig dobja le neki az asztal alá. Ha férfi csinálja, annak nincs felesége, ha nő csinálta, annak nem volt férje. Együtt él a gazda a necuratu-val, mint a férj és a feleség. Csak úgy szabadul meg tőle, ha a halálakor egy tárggyal átadja, úgy, hogy az illető nem is tud róla. (G 2) Anyósom, szegény, mesélte, hogy ő mindig ott az ajtóba aludt a gangon a két gyerekkel. Odatette a szalmazsákot, ott aludt. És egy éjszaka olyan nagy ordítást, sikítást hallott. Ó szegény összeszedte a gyerekeket, és ment be a szobába, megijedt. Másnap majd reggel az egész utca beszélte, hogy az öreg Galambosné (román asszony volt), nem jó helyre küldte az ördögit (drácut), a lidércit. Amikor hazament a kis ördög, őtet verte kékre. Azért, mer nem jó helyre küldte őt. Csupa egy kék volt az arca, mint a posztó. Az öregasszony az első falatot mindig az asztal alá dobta, a drácut-nak. (G 4) Mert annak az asszonynak, a Körösi Rozinak volt nccuratp. Mikor elmentek az asszonyok hozzí, akkor nem vette elő a kézit, csak az asszony saját maga rakta ki a kártyát, és Körösi Rozi csak úgy mondta. De mikor meg akart halni, nem tudott meghalni, mert a necurat-ot oda kellett volna valakinek adni, de ő nem tudott attól megmenekülni. És akkor volt az asszony fejinél egy rossz kopott kis seprű, és azt mondta egy asszonynak, aki ott állt az ágynál, akkor annak mondta: »Vedd ki a söprűt, de mindenestül vedd ki, legyen a tied.« Az az asszony ki is vette a söprűt a feje alól, és az övé lett a necurat. Akkor már meg tudott halni a Körösi Rozi. (G 2) Az én uram mindig mesélte, egyszer a tanyánál jött egy olyan nagyon magos ember. így fehérbe volt. Apósom ment volna be a konyhába, az megjött ki onnan. És úgy becsapta az ajtót apósom után. Szegény nem szólt semmit, csak megállt. Úgy megijedt. Necuratu volt. (G 4) A necurat az rossz lélek. Van olyan asszony, aki a rossz lélekkel dolgozik. (M 1) Én kislány voltam, vót egy öreg asszony. Olyan öreg volt, mint most én, de az sose gyújtott lámpát, mer a félt, mert azt mondta, hogy ördög van benne, az ördög (dracu) világít. Amikor tüzes malom lett, akkor nem vitt keresztkalácsot (prescuro) a templomba, húsvét előtt, mer azt mondta, ördög hajtja. (M i)^ Legény vótam, az uccán jártunk, mint legények. Ahogy jöttünk a fonókából, a községháza utcán, erre a kocsma fele. Hárman vótunk derék legények. És mikor a kocsmától 20 lépésre voltunk, nézek előre a kocsmaajtóra, látom, valami ágaskodik két lábon fehér ruhában. Mink akkor megálltunk. És mindig tanakodtunk, hogy mi lehet. Hát ahogy ott tanakodtunk, egyszer csak láttuk,hogy leereszkedik. Hogy mi volt, nem tudtuk, csak gondoltuk, hogy a dracu lehet. S mikor leereszkedett, mifelénk jött. Akkor osztán a három legény: ki merre látott. Elmentünk a községházáig, akkor aztán azt a sarkot •494