Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 4. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Bilibok Péterné: Dorner József működése a szarvasi gimnáziumban (1853-1860)

Ijjüurn. DORNER JÓZSEF MŰKÖDÉSE A SZARVASI GIMNÁZIUMBAN A szarvasi gimnázium XIX. századi törtenete igen tanulságos adalékokkal szolgál a magyar nevelési intézményrendszer történetéhez. Az iskolát eredetileg Mezőberényben hozták létre 1802-ben, a délalföldi protestáns ifjúság középfokú oktatásának biztosítására. Tessedik-kutatók a múltban sokszor hangoztatták, hogy a mezőberényi latin iskola feleslgesssé tette a Tessedik alapította szarvasi gyakorlati mezőgazdasági intézetet, sőt egyenesen ennek megbuktatása céljából szervezték meg Tessedik ellenségei. Ezt az érvet fenntartással kell fogadnunk, mivel a két intézmény nem állt egymás útjában, máshonnan és más-más célból toborozták tanítványaikat, más és más pályára készítettek elő. A szarvasi iskola bezárásának okai sokkal bonyolultabbak voltak, semmint ilyen egyszerű magyarázattal beérhetnénk vele kapcsolatban, de a fenti érvelést sem lehet ezekből kizárni. Az viszont tény, hogy a mezőberényi gimnáziumot nagyon ingatag anyagi alapokról indították, azért nem is tudott megerősödni. Már a bezárás veszélye fenyegette, amikor végül is 1836-ban Szarvasra helyezték át az egykori Tessedik épületbe. Ekkor az országos hírű Magda Pál igazgató tanár próbálta új életre kelteni, sikertelenül. Úgy látszott, mégsem sikerül az iskolát megmenteni, ám az élet más eredményeket hozott. Az iskola felvirágzása akkor kezdődött, amikor Vajda Péter lejött Szarvasra tanítani, s az ő nyomában más országos hírű, illetve nagy látókörű tanárok költöztek Szarvasra: Bloch-Ballagi Móric, Petz Gyula, Greguss Ágost. E személyiségek jelentős szerepet játszottak a reformkorban, majd a forradalom és a szabadságharc idején. Ennek aztán az lett a következménye, hogy mind az iskola, mind a nevelői kar súlyos megpróbáltatásokat szenvedett a szabadságharc bukása után, s az intézetet megint komolv gondok gyűrűzték körül. A szarvasi főiskola

1 második virágzásának kezdete szomoréi nemzeti eseményekhez fűződik. A szabadságharc bukása után a küzdelemben részt vevő szarvasi tanárokat bebörtönözték, internálták, tanári állásuktól megfosztották, bujdosásra kényszerítették. Ugyanakkor az iskola puszta léte is komoly veszélyben forgott. Az osztrák kormány 1849-ben kiadott Organisations Entwurf (Szervezési tervezet) c. tanügyi rendeletét bevezették Magyarországon. E rendelkezés a középiskolák reformját tartalmazta. A rendelet kétségkívül haladó elemeket tartalmazott: a magyar középfokú iskolák egységesítését kívánta szolgáni, s az iskolákat a polgári fejlődés szükségleteinek megfelelően átalakítani. Emellett viszont - a kétségtelen németesítő törekvések mellett - az Entwurf közvetve ugyan, de célzatosan a protestáns iskolák ellen irányult. A magyar református és evangélikus egyház - iskoláival együtt elfogadta a Függetlenségi Nyilatkozatot és feleskette papjait, tanítóit a Honvédelmi Bizottmányra. Emiatt a szabadságharc leverése után Haynau lázadónak, árulónak nyilvánította a protestáns egyházakat és súlyos megtorlásokat foganatosított ellenük. Tudvalevő, hogy az Entwurf kikötéseit: a 8 osztályú, szaktanári rendszerben oktató, érettségivel záródó gimnáziumot sok protestáns iskola nem tudta egyik napról a másikra megvalósítani, emiatt elvesztették nyilvánossági jogukat, vagy pedig bezárták őket, ami a »rebellis« iskolákkal szemben ellenszenvvel és félelemmel viseltető bécsi udvar céljaiba igen jól beleillett. A szarvasi gimnázium egyházi felettes hatóságai minden eszközzel igyekeztek fenntartani a nyilvánossági jogát hosszú időre elvesztett iskolát, s ennek érdekében elég gyorsan kellett megteremteniük az Entwurf követelte feltételeket. A békési evangélikus esperesség egyházközségeinek áldozatkészsége 1853-1860 BILIBOK PÉTERNÉ •479