Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Dedinszky Gyula: A békéscsabai evangélikus nagytemplom oltára és annak alkotója: Dunaiszky Lőrinc szobrász

2. Az oltár elkészítése, leszállítása, felállítása A presbitérium választása az oltár elkészíttetésével kapcsolatban Dunaiszky Lőrinc pesti szobrászra esett. Ennek a döntésnek nyilván több oka is lehetett. Dunaiszky abban az időben már országszerte ismert művész volt, akinek az árai mégis mérsékeltek, nemcsak gazdag főurak, de gyakran szegény falusi gyülekezetek által is megfizethetők voltak. Nyomós érv lehetett személye mellett evangélikus volta és - gondolom - Csabán nem volt közömbös körülmény az sem, hogy szlovák származású férfi volt, aki a szlovák gyülekezetek presbitériumaival, kurátoraival szlovák nyelven is levelezett. De talán mindennél döntőbb volt e választásnál az, hogy négy évvel korábban, 1818-ban Dunaiszky készítette a közeli mezőberényi szlovák gyülekezet szószékoltárát, amit a csabaiak ismertek és nyílván tetszett is nekik. Mindenesetre tény, hogy a békéscsabai gyülekezet a nagytemplom oltárának és szószékének a megtervezését és kivitelezését is Dunaiszky Lőrincre bízta, annak a német nyelvű árajánlatának az alapján, melyet 3 600,- Ft összegben tett 1822. aug. 14-én. A szerződés aláírói a békéscsabai evangélikus gyülekezet nevében Uhrínyi András lelkész, a vállalkozó pedig Laurentius Dunaisky akadémiai szobrász.

6 Ennél a munkánál Dunaiszkynak alvállalkozói is voltak, így az asztalos munkát Alter pesti asztalos, az aranyozást Pummer pesti aranyozó végezte.

7 A munkák nagy része Pesten, Dunaiszky szobrászműhelyében készült, de némely feladatokat, pl. az asztalos munka egy részét a helyszínen, Békéscsabán kellett elvégezni. A kivitelezés során kisebb-nagyobb nézeteltérések, viták is adódtak a szerződő felek között. így pl. a csabaiak kifogásolták az asztalos munkák anyagát, vékonyaknak tartották a felhasznált deszkákat, az asztalostól azt kívánták, hogy ő adja a szögeket és a vasalást, általában is nemtetszést szült az, hogy az asztalos miért Csabán és miért nem Pesten végzi munkáját? Megtagadták az asztalosmester és legénye élelmezését. Dunaiszky 1823. június 27-én Koricsánszky János községi jegyző, egyházi megbízottnak címzett szlovák nyelvű levelében válaszol a fenti kifogásokra. Mindenekelőtt is védelmébe veszi az asztalost, állítva, hogy munkája mindig kifogástalan volt. Közli, hogy az asztalosmunka kiírásában a szögek és vasalások nem szerepelnek, azt tehát nem köteles adni az asztalos. Megmagyarázza, hogy az oltár farészeinek némelyike oly nagy méretű, hogy azok pesti megmunkálása, ottani összeállítása esetén Csabára szállításuk nem történhetnék károsodás nélkül, meg túl sokba is kerülne az egyháznak. Kéri a gyülekezet vezetőit, higgyék el, hogy a munka ez idő szerinti lefolytatása a gyülekezet érdekében áll, és éppen ezért ne sajnálják, sőt adják meg szívesen az asztalos munkásoknak a szükséges és szokásos élelmet.

8 Élesebb volt a vita, mely Dunaiszky saját munkája körül keletkezett, s amelynek során a gyülekezet vádaskodó, fenyegetődző levelére Dunaiszky - meglehetősen keserű hangon német nyelvű levélben válaszolt.

9 Részletek a levélből: »Kedves Gyülekezet! 1823. aug. 30-ikán kelt levelüket megkaptam, s olvastam, hogy a csaknem kész asztalos munkával a gyülekezet elégedetlen. Ez olyan dolog, aminek megválaszolására az asztalos mester úr illetékes. ...Azt is olvastam, hogy az oltár nem arányos és nem szimmetrikus. Ezt nem hiszem el, túlzott vélekedésnek tartom, ami engem egyáltalában nem zavar... Azon sem csodálkozom, hogy Csabán gúnyolódó, gonosz emberek vannak. Ilyenek mindenütt akadnak,... az ilyen emberek bizonyosan keveset, vagy egyáltalában semmit sem értenek az építészet•436