Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dankó Imre: Halmos Béla emlékezete

HALMOS BÉLA EMLÉKEZETE DANKÓIMRE Úgy gondolom, hogy nagyon is szükséges Halmos Bélára emlékeznünk. Nemcsak azért, mert elhunyt, hanem azért is, mert míg köztünk járt nem értettük meg, alapj íban véve mellőztük, ahogy pedig elköltözött Gyuláról, el is felejtettük. Azaz elfelejtette, aki elfelejtette! Vigasztaló, hogy volt Gyulán, Békés megyében egy-két ember, aki mindig emlékezett Halmos Bélára, akik megértették, kellően értékelték és a későbbiekben is figyelemmel kísérték életútját. Ilyen bevezető után érthető a kérdés ki is volt hát Halmos Béla és mi az benne, ami emlékezetessé teszi elannyira, hogy másokat is szükségesnek vélünk rá emlékeztetni. A csendes, mindenféle feltűnést kerülő, nagy családú gyulai mérnök elete annak ellenére, hogy eléggé egysíkú, majdnem eseménytelen volt; több titkot rejteget. Én, aki korábbról ismertem és tiszteltem, 1978-ban, a Sarló 50. évfordulójára rendezett debreceni kiállítás és emlékünnepség alkalmával döbbentem rá például, hogy Halmos Béla is rokonszenvezett és kapcsolatban állt a Sarlóval. Egykori barátai, nem kisebb emberek, mint Balogh Edgár, Gál István, Sándor László, Boros Zoltán emlegették. Általában az indulásáról tudunk keveset. Korai kapcsolatait nem ismerjük eléggé. Egy biztos, a legjobban tájékozódók közé tartozott, azon ritka műszaki emberek egyike volt, akik széleskörű történelmi-földrajzi és mély társadalomtudományi érdeklődéssel bírtak és szaktudományukat, műszaki tevékenységüket a haladó társadalomtudományi felismeréseknek, igazságoknak és módszereknek megfelelően kívánták kifejteni. Elképzeléseiben Közép- és Kelet-Európa kulturális hagyatéka, igényei fogalmazódtak meg. Halmos Bélát indulásától fogva érdekelte a tájrendezés, a városrendezés kérdése, a település és a környezet kapcsolata, a településtörténet, a demográfia és a lakáspolitika összefüggése és még egy sereg izgató, mondhatni napjainkban beérő probléma. Nem egyszerű építészmérnöknek indult, s hogy legalább is látszatra mégis az lett, arra bizonyára a szükség vitte rá, a megélhetés gondjai, a nagy család tisztességes felnevelése iránt érzett felelőssége. A népi Magyarország építője volt, egész működése harc a jobb, a magyar táj és a magyar nép adottságainak és szükségleteinek megfelelő, korszerű építkezésért, településformálásért. Harc volt a meg nem értő hivatal, az értelmetlen technokraták, a kisvárosi sekélyesség, a munkatársi tájékozatlanság ellen. Amikor belátta küzdelme kilátástalan voltát és családi körülményei is arra kényszerítették, elhagyta az annyira szeretett vidéket, Gyulát, Békés megyét és olyan helyre, munkaterületre ment, ahol elképzeléseit, terveit méltányolták, ahol kifejthette nézeteit, ahol tervezhetett felismeréseinek, a valóságos társadalmi igényeknek megfelelően. Halmos Béla 1909. április 20-án született a Nyitra megyei Miaván. Szülei hamarosan Gyulára költöztek. Halmos Béla már Gyulán érettségizett, 1927-ben. Szorgalmas, a történelem, a földrajz után érdeklődő, de a műszaki tudományok felé vonzódó, jó tanuló volt. 1928-ban beiratkozott a budapesti Műegyetem Építészmérnöki Karára, amit 1932-ben eredményesen el is végzett. Mint egyetemi hallgató kapcsolódott be a haladó mozgalmakba, kötött ismeretséget, barátságot a Korunk, a Bartha Miklós Társaság, a Sarló, az Apolló Kör, a Cirpac (a modern építészek köre), a Diákok Háza tagjaival. 1928-ban részt vett a mátraalji falujárásban, ahol szociográfiai, néprajzi megfigyeléseket végzett több más társával együtt. A Bartha Miklós Társasággal kapcsolatosan meg kell jegyeznünk éppen Halmos Béla jellemzése, környezetének jobb megismerése érdekében, hogy a kezdetben haladó, népi, demokratikus eszméket valló Bartha Miklós Társaságból, amikor az irányt változtatott és haladó, népi és •383