Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Vasvári Mihály: A Békés megyei Földmíves Iskola alakulásának és működésének története

A BÉKÉS MEGYEI FÖLDMÍVES ISKOLA ALAKULÁSÁNAK ÉS MŰKÖDÉSÉNEK TÖRTÉNETE VASVÁRI MIHÁLY Mottó: „Tagadni nem lehet, hogy csak azt művelhetjük tökéletes ügyességgel, amit mesterség s nem időtöltésképen űzünk. Ismerje meg tehát ki-ki, mi az ő mestersége s tisztje: ha valamiben felsőbbséget vágy elérni, fejtse ki azt tehetsege szerint, foglalatoskodjon azzal minden nap, s tegye azt s csak azt, minden vizsgálati s tanulási fő tárgyává." Széchenyi István I. Ma már csak levéltári töredékekből mutatható be az az iskola, melynek alapító gondolata közel száz eve született városunk képviselőtestületének ülésén. Tekintsük végig elődeink iskolaalapító és oktatómunkáját, mert úgy gondolom, hogy mai közoktatási feladataink megoldásához is kapunk egy-két hasznos választ. Békés megye lakossága hajdan alapvetően mezőgazdasági termelőtevékenységet folytatott. Szorgalmas népe mindenkor kitermelte és megfogadta azokat a gondolatokat melyek az előrehaladás céljait szolgálták. Élt cs hatott Kossuth szava: „Állítani merjük, hogy talán nincsen tartomány egész Európában, hol az okszerű mezőgazdasági ismeretek terjesztésére nagyobb szükség volna, mint hazánkban." Sajnos Tessedik Sámuel szarvasi intézete 1806-ban másodszor is megszűnt.' De szellemének munkája benne fekszik Nagyváti János jószágigazgató buzdítására Festetics György által létrehozott Georgikonban

2 is. Nehéz volt a reformkor, de talán még nehezebbek a szabadságharcot követő évek, évtizedek, melyek semmi változást nem hoztak az iskolarendszerű mezőgazdasági oktatásban. Hol tart ekkor mezőgazdasági szakoktatásunk színvonala? így ír egy állatorvos az 1861-es marhavész idején:

3 „Mikor a nyavalya rothadásba megy által a marha lehellete szagos valamint ganéja, használtassák kámfor, bodza, székfű virág, széna murva forrázatok, melyekhez eczet adassék, szarvasszarv olaj, továbbá hasznos a szalmávali dörzsölés." Ilyen szinten álltak a szakmai ismeretek. Mi került a tanulók kezébe? 1868-ban ismét megjelent a Hásmas Kis-Tiikör, mely hét oldalt szentel a mezőgazdasági ismereteknek. Az indítékok szépek. így sarkallja az ifjakat:

4 „Nincsennek-e hát elegendő fontos okaink a földmívelő osztály és a mezei gazdálkodás és szorgalom iránt legnagyobb figyelemmel lenni? Azért, ifjú tanulók! közöljük veletek e rövid ismertetést: hogy ezáltal is a mezei gazdálkodást, mint a legszebb, legdicsőbb emberi foglalatosságot, csak valamennyireis megismerni, nagyra becsülni és szeretni tanuljátok." A tartalmi rész 31 kérdése és válasza szinte középkori. Ennek bemutatására közlök egy példát, mely a mezőgazdaság eszközellátottságát is kellően szemlélteti. Kérdés: „Melyek nálunk a nevezetesebb földmívelő-szerszámok?" Válasz: „1. Ásó, 2. Kapa, 3. egy élű vas-eke, 4. két élű vas-eke, 5. borona." Az előbbi példák ellenére bátran állíthatjuk, hogy a kor mezőgazdasági tudománya magasabb szinten állt. 1865. november i-én ismét megnyílt a keszthelyi Georgikon, majd megkezdte működését a debreceni mezőgazdasági tanintézet. Az 1848 utáni úrbéri viszonyok megszűnésével a magyar gazda felkészületlenül állt 20-80 hold földjének megművelésére. A kor neves mezőgazdászai ezt felismerve, az írni-olvasni tudó emberek segítségére siettek, azzal hogy könyvet írtak számukra életük jobbátétele érdekében. E művek nagyobb számban csak a kiegyezést követő években jelenhettek meg. E neves szakírók egyike Entz Ferenc. „Újabbkori Magyar Gazda"

5 című munkájában az önművelésre való serkentés adja meg az alaphangot, amikor 37 estélybe tömöríti mondanivalóját a talajról, a talaj művelésről, a trágyázásról, a vetésről. Hogy miért olyan elmaradott mezőgazdaságunk, így foglalja össze: „A földmívclés hátramaradásához még más okok is járultak, többek között leginkább az, hogy azon tudományok nagy része, melyek arra valók, hogy •372