Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Verasztó Antal: Adatok Orosháza napsugaras házoromzatairól

Úgy tűnik, a századforduló tájékán Orosházán lassan abbamaradt a napsugaras oromzatok építése. Faoromzat esetén maradt az egyszerű végdeszkás megoldás, felső végén egy vagy két különböző formájú szellőzőnyílással. Előfordult még a napsugárdísz nélküli zsalus megoldás is, és a szintén tetszetős, áttört fűrészelt díszítések alkalmazására is találni késői példákat. A napsugaras házvég elterjedési körének meghatározásában Bálint Sándor a szegcdi tanyákon kívül felsorolt 30 helység között Orosházát is említi, megjegyzi továbbá, hogy a felsorolt helységek kevés kivételtől eltekintve a Tisza illetőleg a Maros mentén találhatók. Orosháza ezek közé a kivételek közé tartozik. Jelen esetben nem nehéz a Tisza és a Maros közelségének jelentőségét meghatározni. Az építéshez szükséges faanyagot ugyanis ebben az időben a folyók mentén legolcsóbban és legegyszerűbben az úsztatott fa biztosította. A XIX. század második felében az Alföld lakosságának életét még nagymértékben befolyásolták a természeti, földrajzi viszonyok. Orosházát, mivel a Körös - Tisza Maros úgyszólván körbefogja, többfajta meghatározó hatás is érhette, mert a folyók mindegyikétől megközelítőleg egyforma távolságra esik. A szállítás legolcsóbb, legmegfelelőbb módján a hegyekből származó fát az Alföldre a Körösökön úsztatták. Az 1870-cs évekig ez bizonyos megkötéssel, de aránylag szabadon ment végbe. Ez az időszak viszont egybeeshetett az orosházi napsugaras oromzatok építésének főidejével. A bihari hegyekben eredő Fehér-, Fekete- és Sebes Körös folyók ebben az időben még kereskedelmi szerepet töltöttek be. Orosháza egyébként a katonaság, posta és kereskedés útjába esett. Az erdélyiek ezen a vidéken haladtak Bécs felé. A vasút előtt ugyanis a szárazföldi szállítás legtökéletesebb eszköze a közép-európai szekér volt. A szekér így hosszú időn át szolgálta a szomszédos tájak, országok különböző javainak cseréjét. A Kárpátok alkalmas hágóin és szorosain át, lüktető szekeres árucsere bonyolódott. A szállított áruk között jelentős tételben szerepelt az erdők terméke, a fa. (Ezt jelzi a „deszkások útja" elnevezés is.) A „vaspálya" Orosházán keresztül 1870-ben kezdte meg a közlekedést, ettől fogva az Orosházára érkező árukkal együtt a fa is vasúton érkezik. Az 1885-ös évben már 25 107 métermázsa. Feltételezés, de talán érhette a fával igencsak bánni tudó székelyeken keresztül erdélyi hatás is a megye vagy akár Orosháza népi építészetét. Érdemes megjegyezni, hogy a napsugárdíszes oromzatoknak a Maros menti helységekben Apátfalván, Csanádpalotán, Kiszomboron és Makón, de az Orosházához közel cső Tótkomlóson is, gazdag változatai alakultak ki. Az oromdíszítések viszont alapvetően eltérnek az Orosházára jellemző típustól. Bármilyen hatásra is indult cl a napsugaras oromzatok készítése Orosházán, de tény, hogy az építési hagyományok folytatása 1880 után fokozatosan lassulni kezdett. Pedig a hagyományokhoz való kötődés közeli jó példája ismét éppen Szegedről érhette volna az orosháziakat. Az 1879-es emlékezetes szegcdi árvízkatasztrófa utáni újjáépítésben ugyanis változatlanul helyet kapott a népi építészet hagyományainak megőrzése, ápolása. Tény ugyanis, hogy a megrendelő városnak és a hozzáértő Lcchner Lajos mérnöki karának arra is nagy gondja volt, hogy a városrészek egykori hangulatát a zsinórban kiparcellázott utcákkal, mérnökileg rárakott épületekkel, agyon nc nyomják. Ezért a hagyományos napsugárdíszeket továbbra is megtartották a húszfajta típusterv többségében, s igyekeztek a használatnak megfelelő nagy portákat és kapuzatokat is a gazdálkodók és iparosok rendelkezésére kiszabni. így születtek újjá a „költsönből" épült napsugaras házak. Orosházán ez idő tájt, 1876-ban alakult meg az „Építő Ipartársulat". 1881-ben népszámlálás volt, mely alkalomból a lakások is számbavétettek. Eszerint a lakások száma: a pincében: 1, földszint: 3948, félemeleten: 4, első emeleten: 8, padláson: -. Ez alkalomból Veres József (1886) megemlíti, hogy a házak régen sárból rakottak, majd vertfalúak voltak, a szelemenfát földbe ásott ágas tartotta és fontosnak találta megemlíteni azt is, hogy a padlás ablakán (a ház eleje nádból készült) a kasza mellett piros kukorica, fonálra kötött alma, szőlőfürt, koszorú paprika lógott ki. Az 1886 körüli állapotokról már ezt írja: „Manapság már egészen más ám a ház tájéka... Három tágas ablak árasztja a kipadolt és kifestett szobába a világosságot és az üde levegőt. ...a vert fal helyett már nagyon sok helyen téglát, vályugot használnak, legalább alapul", de napsugaras oromzatú házak•366