Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Krupa András: Kétnyelvű népballadaénekes Nagybánhegyesen

KÉTNYELVŰ NÉPBALLADAÉNEKES NAGYBÁNHEGYESEN KRUPA ANDRÁS Az alábbiakban közzétett négy népballada a 75 éves nagybánhegyesi Farkas Atidrásné Drágos Zsófia repertoárjára nem egészen jellemző, mert ő alkatilag elsősorban mesélő, vérbeli elbeszélő, bár bevallása szerint szívesen énekelt. Ezek a népballadák is úgy jutottak az eszébe, hogy népi történeteket mesélt a a gyűjtő számára, és - mint indokolta - ezek éppolyan „igaz történetek", mint amilyeneket ő prózában elmondott, csak valaha énekelték őket. Farkas Andrásné nem ismeretlen a 13ékési Elet olvasói előtt. 1980. 1. számában számos színes falfestését közöltük. Házának előterét nemrégen őmaga festette ki a közöltekkel hasonló motívumokkal, napjainkban ő az egyetlen „pingáló asszony" Nagybánhegycsen. Mesélésbcn kifogyhatatlan, különösen hiedclcmmondák, élménytörténetek elmondásában remekel. Valamikor a falu egyik legismertebb népmese-mondója is volt; gyermektelen lévén nagyon szerette a gyerekeket, s a téli cstézcsekcn (velierke) mint a kotlóstyúk, maga köré ültette a szomszédok, rokonok gyerekeit, s minden este mesélt nekik. Meséit szlovákul mondta cl, de a magyar-csehszlovák lakosságcsere következtében az utcájukba telepedett kisalföldi magyar szomszédok gyerekcinek ugyanezeket magyarul is elmondta. Eddig két tucat szlovák népmeséjét vettem fel, több tréfás népi elbeszélését magyarul és szlovákul is elmesélte. Meséi magyar változatának felvételére is sor került. A magyar és szlovák nyelvű balladákat gyerekkorában, lánykorában hallotta. Minden bizonnyal később is énekelte őket, ha olyan közösségben volt, ahol meghallgathatták: igen sokáig lakodalmi főzőasszony, szakácsné is volt, tehát alkalma lehetett rá.

1 Az itteni szlovákság a népdalok éneklésében századunkban már kétnyelvű volt,

2 így besorolhatta a balladákat is az énekelt dalok közé. Az biztos, hogy sok éve nem énekelte már őket, s meg is feledkezett róluk. Előbányászásukra a már említett gyűjtés adott alkalmat, de mint említette, a Fehér László ballada úgy jutott az eszébe, hogy a rádióban hallotta egy változatát: ,,Valaki énekelte. A rádióban énekelték, de én másként, egészen másként tudom, mint ahogy ott énekelték."

3 Békés megye népballada-kincsére a mai kutatók alig-alig figyeltek fel.

4 Megközelítőleg sem fordult elő, hogy teljesen számbavegyük egy helység népballada tudását, ahogy azt az erdélyi, a jugoszláviai magyar néprajzkutatás vagy a hazai nógrádsipeki felmérés eredményezte.

5 Holott legalább a nógrádsipekihez hasonló sikeres gyűjtést el tudnánk érni. Ugyanis a tervszerű munka hiánya nem jelenti pl. a népballadaismeret hiányát is egyúttal! Csupán egy-két kísérlet történt.

6 A balladaéneklés Békés megyében a századfordulón természetes jelenség volt, s az újstílusú balladák elterjedtsége mellett szép számban szerepeltek jeles klasszikus népballadáink is. Erről első ízben a KÁLMÁNY Lajos és BARTÓK Béla gyűjtéseiben fellelhető Békés megyei származású népballadák összetétele tanúskodik.

1 Az ismert Fehér László balladát Bartók Béla éppen a Békés megyei Vésztőn gyűjtötte.

8 (Az általunk közölt változat nem közvetlen rokona.)

9 Napjainkban a népköltészetnek „nincsenek erőtartalékai", s a falu már nem képes a „hagyományosan értelmezett önellátó kultúrára"

1

0, ez fokozottabban nyilvánul meg a balladánál: már nem éneklik, egyre kevesebben ismerik. Ezért elsősorban azoktól gyűjthető, akik egykor valamiképpen kiemelkedő emberei voltak a népi szóbeliségnek," noha előfordulhat bárki másnál is. A szlovák nyelvű balladát Farkas Andrásné a szlovák klubban énekelte el, a résztvevők közül senki sem ismerte, de nem váltott •355