Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)
1981 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Bencsik János: A Békés megyében élő németek jeles napi szokásai Mihály naptól Vízkeresztig
I3-5-2.2. Ha fiú gyerekek végezték el, akkor egy hatost kaptak a gazdaasszonytól (A). 13.5.3. Általában korán reggel ajánlott, 13.5.3.1. de előfordul Luca estéjén is ez a ritus (G). 13.5.4. Úgy tűnik, hogy a szokásban bizonyos elemek oksági (és ésszerűségi) alapon összekapcsolódhatnak, mint pl. ebben: Korán reggel idegen férfi bekopogtat a házhoz, s az megy megkotorálni a tyúkokat. 5 7 13.5.5. A baromfiakat a megkotorálás után szekérkerék ráfban etették, mert akkor nem tojnak széjjel a tyúkok. 13.5.6. E napon felköszöntötték a tyúkokat a gazdasszonyok, ugyanis ezen a napon tartják a tyúkok a névnapot. 13.5.6.1. Köszöntője hasonlít a névnapi köszöntőkhöz: „Hianr, ix vints aix fii klik uf airn nomasta. Kuadli ksundhait, lans leve, taz tr unts fii kakali leixt und kuadi klaka snad!" (Tyúkok, sok szerencsét kívánok névnapotokra. Jó egészséget, hosszú életet, hogy sok tojást tojjatok és jó kotlók legyetek!) 5 8 13.5.6.2. Gyerekek is mentek köszönteni. Énekeltek, verseltek, kalácsot kaptak ajándékba (B). 13.5.7. Le kellett seperni a tyúkpadlást, hogy a tyúkok ne legyenek tetvesek. 5 9 13.6. Luca napján fánkot sütöttek, s abból 12 darabkát eltettek, s az új esztendőben, minden hónapban összemorzsáltak egy-egy darabot, odaadták a baromfiaknak, hogy védjék őket a betegségektől (B). 13.7. „Nem nagyon tartottuk Lucát, csupán az anyám a tojásokat megkavarta a vesszőből készült tojástartó (aier korp) kosárban, hogy szaporodjanak a tojások." (B) 13.8. „Úgy készül, mint a Luca széke", - idézik a mondást. Hogy mire használták ezt a lucaszéket: „...az éjféli misén a lucaszék lyukán keresztül az látja meg (a boszorkányokat), aki aznap böjtöl, s az ájtatosságon sem beszél. 6 0 13.8.1. A lucaszéket 9 féle fából faragják (E). 13.9. Luca napja az alakoskodás egyik alkalma is volt. Egy férfi, akit az utcabeliek erre rá tudtak venni, besötétedés után álarcosan, maskaraban elindult az utcában, benézett az ablakokon, ijesztgetve a járókelőket, a házbelieket, főleg a gyerekeket. 6 1 13.10. Almáskamaráson hallottak a lucapogácsá-ról, lényegét azonban nem ismerik. 13.11. Idősebbek egy babát csináltak, a tyúkházba feldugták, hogy ne dögöljön a tyúk (E). 14. István napja (december 26.): 14.1. Ha az időjárás keményebbre fordult, megkezdődött a lányok szánkóztatása. A középkorban élő hagyományról már elfeledkeztek, amikor István vértanút a németek a lovak patrónusaként tisztelték. 14.1.1. A megszánkóztatás szokásával védték a lányokat a rüh ellen. 6 2 15. János napja (december 27.): 15.1. Palackban bort visznek a templomba, mely mcgáldatik, s otthon az asztal fölött ily jelmondattal adatik kézről-kézre: Szent János áldása: ezt inni kell." 15.1.1. Mester György is leírja e szokást Elekről. 6 4 Egy nagyobb üveg bort megáld a pap. Otthon egyharmadát a család ünnepélycsen elfogyasztja. 15.1.1.1. Még a gyerekek is kaptak egy kortyot belőle, hogy megóvja őket is a betegségektől. 15.1.2. A bor második harmadát a hordó borhoz öntötték, hogy védjék az elromlástól. 15.1.3. Az utolsó harmadát az üveggel félretették, mert gyógyító erőt tulajdonítottak neki. Betegség esetén mindig fogyasztottak belőle. 15.2. Egy üveg bort és kalácsot vittek a bortermelő gazdák a templomba, hogy a pap megáldja. A megáldott bort és kalácsot az egyházi személyek kiosztották a szegények között (E). 16. Tamás napja (december 29.): 16.1. E napon alig titkoltan felmentek a fiatalok a templom elé. Akivel ott találkoznak, az lesz a házastársuk (E). •348
