Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)
1981 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Zilahi Lajos: A Sárrét-kutatás levéltári lehetőségeiről
legelején az idős emberek még személyes emlékekről mesélhettek, sok régi eszköz kéznél volt még, mára azonban a népéletkutatás ezeket elveszítette. Maradtak a nem kevésbé értékes írásos feljegyzések, ezekből szerencsére bőségesen van. A múlt század végi csatornázások átalakították a tájat, a felszabadulás pedig társadalmilag teremtett újat, s az ezt követő társadalmi, gazdasági fejlődés a század elején még hagyományosnak minden gyökerét elvágta. Az állattenyésztés különféle ágai közül talán a juhtenyésztés őriz még valamit a hagyományosból. Éppen ezért a korábban hagyományos sem tanulmányozható ma már a múlt századi történeti adatok nélkül. A XIX. századi levéltári források adatainak tanulmányozásával a korabeli építkezésekről, a házkörnyékről, a házkörnyéki munkaeszközökről (vályugot vet, vályug gödrök, lajtorjáról, pitarban, széna huzo horog, csoroszjáját, czinier szegjét, szeredással), a mezei munka fajtáiról és terepéről (nyomtatni, szériinn), a réti élet foglalatosságairól (kéve nádjokat el hordatta, fogott halból, halfogó vészét felvervén, csikászni rétre menendő), a korabeli viseletről (ködmenét, szűri és lajblija, keszkenőnek) stb. olyan fogódzókat kaphatunk, amelyek segítségével újabb feldolgozások születhetnek. A fentiekhez hasonló, lehetőségeket jelző utalásokat és hosszabb leírásokat dobozi, füzesgyarmati, körösladányi és vésztői anyagokban egyaránt találtam. A múlt századi adatok mellett 18. század végi adat is szép számmal előfordult. Jelenségek, munkafogások tanulmányozásakor, a tárgyi néprajz eszközeinek leírásakor vagy történeti feldolgozásakor bátran nyúlhat hozzájuk a szakember. Az ilyen mondattöredékekben, mint „a Rétről 1041 kéve nádjokat el hordatta", ,,a halfogó vészét Jelvervén", ,,kora reggel csikászni a rétre menendő" olyan tartalmi utalások vannak, amelyekből fontos összefüggések bonthatók ki. Néhány kiváló történeti munka bizonyítja, hogy nélkülük a XIX. századi és korábbi népélet nem, segítségükkel azonban eredményesen tanulmányozható. 1 7 A lehetőségeket ezzel csupán felvillantottuk. A felsorolást ugyanis tovább bővíthetnénk azokkal az adatokkal, amelyek például a mérés népi eszközeinek, az állattartás mindennapos gyakorlatának, a falusi szokásrend - ezen belül a családi szokásrend - tanulmányozásához rendelkezésre állnak. A népi gyógyászat kutatói - az emberi és állati betegségek gyógyításának területéről egyaránt - hasonlóan sok feljegyzés adatát tanulmányozhatják vagy éppen azonosíthatják a század elején lejegyzett elbeszélések, leírások adataival. A szakterület ismerőjének bizonnyal sokat mondanak az ilyen fél mondatok: „azon lovat vér tályog ölte meg"; „szél iitésbeli nyavalya által"; „nem ér annak a bürök semmit, jobb annak a fejér májva gyökér" stb. Mivel az érdeklődő sok ilyet és ehhez hasonlót talál, ez a tudományterület is haszonnal kutathatja a múlt századi feljegyzéseket. Szembetűnő, hogy a sárréti településekről származó feljegyzésekben a társadalmi, a gazdasági, a vízi élet milyen sok szétszórt adata fekszik. Köztük olyanok, amelyek egy nagyobb tájegységre általánosan jellemzők, és gazdagon olyanok, amelyek speciálisan a békési Sárrét sajátjai. Most még megvan az az előnye a kutatónak, hogy nem kell teljesen az írásos feljegyzésekre hagyatkoznia, mert az emlékezet, néhány idős ember magyarázata a különböző kérdésekre kisegítő értelmezésekkel szolgál. Ennek időbeli határai azonban mind jobban szűkülnek. IV. A régi Sárrét életének sok részlete feltárult már: bizonyításul elég, ha áttekintjük Csorba Csaba hivatkozott Sárrét-bibliográfiáját. Igaz, hogy a különböző tudományterületek részaránya más és más a gyűjtésekből és feldolgozásokból, de hasonló szóródás van a kutatásban •320
