Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Zilahi Lajos: A Sárrét-kutatás levéltári lehetőségeiről

A Sárrét-kutatás levéltári lehetőségeiről ZILAHI LAJOS I. A tájtörténeti változások tanulmányozásához ma már elengedhetetlen a levéltári gyűjtőmunka. Különösen az olyan területek feldolgozásakor, mint a Berettyó és a Körösök vidéke, a volt Sárrét, amelyhez hasonlóan csak a beregi Erdőhát, a Hanság és a Kis-Balaton környékének hajdanvolt eredetisége szűnt meg. Ahhoz, hogy a tájon a folyószabályozások és csatornázások nyomán bekövetkezett változásokat vagy a régi Sárrét életének részletkérdéseit, majd összefüggéseit megismerhessük, hosszú feltáró munkának kell még következnie.

1 Sok adatot ismerünk a régi Sárrétről: például a környéken lévő ,,iszonyú réttségeknek és posványoknak árkok által lejendő letsapoíásának" XVIII. századi terveiről és több falu helyi munkálatairól; tudjuk, hogy a XIX. század első felében a Berettyó és a Körösök sárrétjének lccsapolása milyen nehezen haladt előre; ismerjük, hogy a folyószabályozás és csatornázás nyomán csak a múlt század utolsó harmadában tűntek el a tájról a ,,S. Körös Sárrét Mocsárok". A pontosan nem adatolt részletkérdés és összefüggés azonban jóval több az ismerteknél. „Nem látjuk világosan a szántóföldi művelés, a legelő és rétgazdálkodás arányait s a részegységek belső funkciórendszerét... ma sem tudjuk megrajzolni a mocsárlecsapolások után bekövetkezett életforma változást.. ."

2 A hiányos ismeretekből pedig törvényszerűen csak félig-meddig valósághű kép állhatott össze. Van persze más természetű probléma is. ,,Az egész rét vót itt, meg azok az ajjas Jődek" mondja Végh József egyik csökmői adatközlője.

3 Ez igaz volt a maga idejében. A feldolgozások azonban ezeket a vízállásos, mély területeket igen rövid időn belül „termékeny szántóföldekké szelídítették" - akaratlanul megtoldva ezzel az elbeszélések és emlékezések által elhintett romantikát. A valóság az volt, hogy az ajjas, kotus földek hosszú ideig - még e század elején is - alkalmatlanok voltak a művelésre. A rét, a mocsár nem könnyen szelídült meg: a lecsapolt részeken hosszú ideig a határ legrosszabb földjei voltak; a mai 70-80 évesek saját tapasztalatból mondhatták, hogy a kotus földön ásott kútból nem ivott a jószág, hogy kisebb nyári szárazság idején is minden növény kiégett azokon a részeken. A sárréti rét - a feldolgozásokban előforduló állításokkal ellentétben-nem könnyen szelídült termékeny szántófölddé. Természetes, hogy a folyószabályozás és csatornázás után nőtt az egyes falvak határának területe,

4 a művelés alá fogható területekből azonban csak évtizedek múltán lett művelt terület. De a művelés alá fogás folyamatáról, a folyószabályozás illetve a csatornázás által nyert területek nagyságáról és művclhetőségéről, a művelésben résztvevők köréről stb. nincsenek megbízható adataink. Arra viszont rengeteg adat utal a bírói iratokban, a peres jegyzőkönyvekben, hogy a sárréti falvak lakosságának legféltettebb értékei a határ művelhető területei voltak. A „búza beli kárért", ,,az őszi búza vetésbeli tilalmason" elfogott jószágért kemény büntetésekkel sújtotta a helyi elöljáróság a mulasztó pásztorembereket. •315