Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)
1981 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Dánielisz Endre: A békéscsabai konytfésű
kismesterekig, akik ugyanezeknek a parasztasszonyoknak készítettek díszül is szolgáló használati tárgyakat. A barokkos cikornyák, hajlított vonalak beépülését a díszítmények közé részben a kisiparosoknak a polgársághoz fűződő kapcsolatával, részben a barokknak népivé válásával magyarázhatjuk. (Vö. a falusi építészet népi barokkja). Köztudott, hogy bármely terméknek a nyersanyaga határozza meg döntő módon a rajta alkalmazott díszítő technikát és az elemek, vonalak elnagyolt vagy aprólékos voltát. Nos, a D. Endre I. készítette kontyfésűkön az akác- és más levelek finom vonalai - éppen ellenkezőleg - meghazudtolni látszanak a csont keménységét. (L. a oo. rajzot). Egyéb hajdíszek Itt kell szólanunk a kotyfésűvel azonos szerepet betöltő ihlica vagy ilicáról. (21. rajz). 18 Ezt a régi eredetű csontalkalmatosságot Békés megyében a szlovák asszonyok kontytartóként használták. 1 9 A 16-18 cm hosszú, két szélén díszített, meggörbített szarulap közepére tekerték hajukat az asszonyok, és ezzel mintegy odafogták felső nyakszirtjükhöz. A századfordulón még keresett cikk volt, de az 1919-es történelmi változások után D. Endre II. már csak az Arad megyei román nők számára készítette. A harmincas évektől kezdve már ők sem keresték. Mérsékelten díszített hajcsatot D. Endre II. a húszas években megjelent műanyagból, celluloidból állított elő iparos és „úri" asszonyok számára. Ugyanő világos tehénszaruból is lombfűrészelt hajcsatot családtagoknak és közeli ismerősöknek. Az ötvenes-hatvanas évek lófarok- és tupírozott-frizurájához alkalmazott csat díszítésére az egykori kontyfésűk virágés levélmotívumait használta fel. (22., 23. rajz). Kontyba való dísztíít D. Endre I. készített világos szaruból. Polgárasszonyok ékesítették ezzel magukat bálák, társas összejövetelek alkalmával. (24., 25. rajz). Hasonló szerepet töltött be a századfordulón az a kétfogú kontyfésíí, amely a hajtűhöz való átmenetet képviseli. (26. rajz). Táblájának finomrajzú mintája paraszti elődjére emlékeztet. Értékesítés D. Endre I. kontyfésűi a múlt században Békés, valamint Dél-Bihar magyar, szlovák, román és sváb asszonyaihoz egyaránt eljutottak, míg D. Endre II. Bihar és Arad megyében vásározott velük. A konty divatját s egyben e fésű használatát leghamarabb, az első világháborút követően, a magyar asszonyok hagyták el, és tértek át az üvcgkövekkel díszített, majd az eg, szerű és olcsó gyári hajtűkre. D. Endre II. kontyfésűit legtovább a kisjenői (Chisineu Cris), a borosjenői (Ineu), a csermői (Cermei) és a béli (Beliu) nagyvásárokon a román asszonyok keresték. A kontyfésűt a szülők vásárolták a jövendő fiatalasszonynak s - anyagi tehetségükhöz mérten - igyekeztek a legdíszesebbet választani, hiszen a lakodalmas nép is megvizsgálta, milyen fésűvel végzik a felkontyolás hagyományosan szertartásos műveletét. Ettől kezdve mindig az asszony fején volt egészen öreg koráig, haláláig, sőt helyenként ezzel temették el. •311
