Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Ágnes: A Békés megyei románok anyagi kultúrájának, szokásainak és gondolkodásmódjának ábrázolása Purdi Mihály meséiben

Herco Tivadar, Purdi Mihály utcaszomszédja gyermekkori képe a családjával (Pusztaottlaka) Erdélyi Néprajzi Múzeum igazgatónője szintén Arad vidéki, s gyönyörű színes diákkal ajándékozott meg a Múzeum és saját gyűjteményéből, így minden reményünk megvan rá, hogy a sorozat illusztrátora, Lóránt Lilla színeiben is fel tudta idézni Purdi tárgyi világát.

5 Bár voltaképpen nem az ünnepi viselet vagy a kerámia ihlette illusztrációk, hanem maguk a Purdi által oly sokat emlegetett néprajzi tárgyak, a virágos kozsók, a csőrös bocskor és a padmalyos ház, illetve a róluk készített színes fotók adhatnak valamelyes támpontot az olvasónak a Purdi által ábrázolt világ elképzeléséhez. (Talán majd valamelyik román nyelvű kiadásban erre is sor kerül!)

6 A mellékelt illusztrációk csupán a tárgyak jellegét vannak hivatva érzékeltetni a teljesség igénye nélkül. Már ketesdi, katolaszegi meséim vizsgálata során is megállapítást nyert, hogy a mesemondók voltaképpen közvetlen környezetük tárgyaival, tájaival, ismert személyeivel „bútorozzák be" meséiket.

7 A közismert csordákéit vagy egy mindenki által ismert faluvégi öregasszony megjelenése a mesében a hallgatók számára az ún. „csodás", mitikus személyeket, jeleneteket is plauzibilissé teheti. Ez az eljárás nem csupán „művészi fogás" a mesemondó részéről, hanem gondolatvilágának, gondolkodásmódjának természetes velejárója. Sem ő, sem hallgatói nem képesek másként gondolkodni csupán azokban a tárgyakban és személyekben, akikkel kapcsolatban közvetlen tapasztalataik vannak. Ezért mintázza a mesemondó a királyt valamelyik ismert földbirtokosról vagy nagygazdáról, a minisztert a járásbírósági írnokról, a hőst saját fiatalkori énjéről, vagy valamelyik szemrevaló falusi legényről, a szépséges királykisasszonyt a helybeli lelkész szép fiatal lányáról. A hős vándorútja elején elhalad az ismert határrészek között, s mikor a mesemondó hazatér a mesebeli lakodalomról, természetesen megmássza a Bánffyhunyad és Ketesd között elterülő dombot.

8 Az elmúlt évtizedek társadalmi átalakulásai gyökeresen megváltoztatták a hagyományos paraszti életformát s benne a mesemondás szokását. Az aktív mesemondással kapcsolatos munka- és szórakozási alkalmak megritkulása majd teljes elmúlása következtében a mesék jórészt a számban erősen megritkult mesemondók emlékezetébe húzódtak vissza, s agilis, hozzáértő gyűjtőkre van szükség, hogy az emlékezet mélyéből előcsalogassák őket. •293