Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Hévvizi Sándor: Gyoma regionális köznyelvének néhány vonása

Egyéb gyakran előforduló nyelvjárási sajátosságok (A nyelvjárási és a regionális köznyelvi szövegekből vett példák) i. mink, tikteket, őknekik stb. (pl. Nízziik meg az ők házukat!); 2. esztet, asztat, űtet stb.; 3. azután—aztán: asztá', aszt, osztán, osztá' oszt, aotán, oután, ótán; 4. itten, ottan, mostan, ithol, othol; 5. kifele, mekfele, elfele, estefele stb.; 6. melyik? akarmelyik: méik?, mék?, akarméik, akarmék; 7. innét, onnét, honnét; 8. odaát: odaáltal; 9. elmegy: elmegyen, cmegyen, ehnétt, emén; tesz, vesz: teszen, veszeti; 10. azon túl: azon árul; 11. kelletett; 12. mindaddig: mindodáig; 13. enyimé, tiedé, övéké; 14. miért?: mért?, mér'?, mé'?, mírt?, mir'?; 15. akörül: ott körül; 16. egyáltalán: egyáltalába'; 17. mert: mer', mé', me'; már: mán, má'; 18. jöttünk (nincs gyüttiink alak). Néhány kifejezés, mondatrészlet, mondat: asz mongya, aszongya, aszonta; a' lett; bekovártirozva (bekvártélyozva); ellíször, főkönyvtárosával; gyűtője (marokszedője); kacsmarikat sütöttek (ropogós tésztaféleség, amit legtöbbször a kemencében sütöttek); kenderhám, kepe; körtönjalazással (így!); maddzag gyeplő; petróliomos, pojvát-pojvatöreket; trottyos banda (a lakodalmi menetet kísérő és a lakodalomban zenélő zenekar); a főttül el kelletett válni; a kereszt 18 kévéből állott, alatta a kezdőkéve, akkor négy kéve rá, négyszer négy tizenhat, és fölötte az úgynevezett pap; a munkaidő mektartott; átbukta a Körözst (a Köröst a víz alatt átúszta); bebasznátok gyűteni aratáskor; Eccer-kéccer mondomnok, tningyá lejektok! Öccör-haccor mondomnok, méksem kelfeltok! (a gazda mondta így az aratóknak, béreseknek hajnalban, felkelés idején, az aratási időszakban); feljött szóba; én eziket feljártam; esztendeig való kenyeret bekeressein magamnak is, az asszonynak is; de az jut az eszembe ennek az eszibe azér'; tccaka felrostálták rostán, kiis kézihajtó rostán; masin aráddal úgy vittük be (ti. a szalmát vagy töreket); oszt, na hun legytk?; tehenek, mindenek hazajöttek; tizenkettedin törtint az aratás (az aratók a termés 12. részét kapták meg munkabér fejében) stb. Ezek azok a nyelvi sajátosságok, amelyek Gyoma nyelvjárására jellemzőek. Az egyes nyelvi jelenségek gyakorisága, előfordulási aránya természetesen igen eltérő. Az is biztos, hogy a község különböző társadalmi rétegeiben (csak a gyomai születésitekre gondolva) ma már nagyon eltérő módon tartották meg, illetőleg használják a nyelvjárási elemeket. Az tény, hogy ez a nyelvjárás élő, de hogy ki, mikor, milyen alkalommal és mértékben használja, az nagyon sok tényezőtől függ, s nem akarván ismétlésekbe bocsátkozni, ezért csak a már előzőleg említett cikkek, tanulmányok megállapításaira utalnék ezzel kapcsolatban. Hogy az olvasó számára is kitűnjék a nyelvjárási és a köznyelvi alakok bizonyos arányú keveredése, erre szeretnék példaként bemutatni egy kis szövegrészletet. „Akkor megint valahogyan, naty keservesen kiteleltünk, dehát az is egy regény, annak aszt elmondani, hoty hoty szeresztük a fát, amivel begyútottunk, hát szóval fásztunk, éhesztünk, ez volt a diáknak akkor a bére, és hát sokszor gondolok rá, amikor a mostani kollégiomogba végignézi az ember a diákoknak ugye a kosztyát, meg elhejezésit, hoty fogalmuk sincs arról Nekik, hogy mi mijén keservesen jutottunk aho a kis tudományhoz, amit mekszeresztünk. Mert abba minket senki nem segített! Tanárral szóba álni nem lehetett! Diák a tanári szobába be nem tehette a lábát semmiféle címen! Az uccán mekszólítani et tanárt, hát az egyenlő vót az azonnali kicsapással! Szóval szó sem lehetett ijesmirül. Hát éltünk, neveltük egymást. Úgy, ahogy tuttuk." 28