Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 2. szám - SZEMLE

bet. A repertórium impresszumában megjelölik, hogy a „kutatási célra" összeállított munka a Magyar írók Szövetsége Kelet-Magyarországi Csoportja Békés megyei tagozatának anyagi támogatásával jelent meg, 150 példányban. A Köröstáj húsz évének repertóriuma a maga nemében - jószerével - egyedi jelenség. Nincs tudomásom arról, hogy hasonló napvilágot látott-e valahol, azt pedig bizonyosan tudom, hogy vidéki napilap sehol sem mondhat magáénak olyan i960 óta rendszeresen megjelenő kulturális mellékletet, mint a Köröstáj. Erről a repertórium bevezetője is megemlékezik, kibővítve megállapítását azzal, hogy „Békésben, a Békés megyei Népújság szerkesztősége volt bátor olyan kulturális mellékletet létrehozni, melyet elsősorban a Körösök vidékén élő költők, írók, képzőművészek, helytörténeti kutatók és népművelők fórumává kívánt tenni; továbbá azok számára biztosítani publikálási lehetőséget, akik innen származtak el az ország más vidékére, vagy a fővárosba; akik ilyen vagy olyan módon kinyilvánították az evidéki tájhoz, emberekhez való kötődésüket. A fentebb felsoroltak mind népesebb táborán kívül természetesen nyitott tér volt és lesz ezután is a Köröstájnak elnevezett melléklet a kortárs irodalom, művészet és kutatómunka más képviselői számára, előtérbe helyezve azokat az írásokat, amelyeket különösen hasznosnak és elmaradhatatlannak ítélünk meg ahhoz, hogy a mindenkori jelen arca a lehető legteljesebb plaszticitással tárulhasson az olvasók elé." A vállalkozás kétségtelen nem megszokott, különösen nem az napilapok kulturális mellékletét illetően. Mondhatnánk azt is, hogy a Köröstáj nemcsak azért és attól vált a Békés megyei Népújság vasárnapi számainak mintegy önálló alkotórészévé, mert nevet kapott, és ez a név - Köröstáj magában rejti szellemi és földrajzi kötődését; hanem azért és attól is, mert szerkesztésében arra vállalkozott, hogy lehetőségeit kihasználva hatásos fóruma legyen az evidéki művészeti élet kibontakozásának. Régi mondás, hogy minden elgondolás, terv, célkitűzés annyit ér, amennyi megvalósul belőle. Ez a Köröstáj esetében sincs másképpen; az 1960-as, első megjelenéskor megfogalmazott vállalások teljesülésén lemérhető, hogy a melléklet valóban hatásos fórum volt-e az elmúlt évben és az is, hogy milyen alapokat teremtett a továbbiakhoz. A jubileum alkalmából összeállított és megjelentetett repertórium áttekinthető feltáró munkával hozza az érdeklődők közelébe a Köröstáj két évtizedét, mutatja fel a kulturális mellékletben publikáló költők, írók, képzőművészek, helytörténeti kutatók meglepően magas számát, és azt is, hogy a törekvés: a táj emberére, múltjára és jelenére figyelve „országban is gondolkozni" - a hatvanas évek közepétől fokozatosan a szerkesztés lényeges koncepciójává lett. Kiderül a repertóriumból, hogy a Köröstáj léte már önmagában ösztönző erővé vált az evidéki irodalom, művészeti élet fclrázásában, gazdagításában, bizonyítva, hogy a tehetségek indítása és figyelmes támogatása a sajtó számára nemcsak művelődéspolitikai feladat, hanem hagyományainak helyénvaló ápolása is. A repertóriumot összeállító szeghalmi könyvtárosok - mint azt az „Útmutató a repertórium használatához" című bevezetőben írják - szerkesztési alapelvként a tematikus elrendezést választották, s azon belül szerzői illetve a címek betűrendjét; a betűrend után pedig az írásokat megjelenésük sorrendjében közölték. A tematikus elrendezés bizonyos összevonásokat is tartalmaz, ezek azonban egyáltalán nem gátolják a pontos, mi több: a gyors tájékozódást. Magától értetődő például, hogy öszszevonták, egy fejezetben közlik a film és színházi kritikákat, a rádió és a televízió műsorát értékelő cikkeket; vagy hogy összevonták a helytörténeti írásokat és a visszaemlékezéseket. így alakult ki a repertóriumban öt nagy fejezet. Az első „Művelődéspolitika, közművelődés" címmel sorolja fel a húsz év alatt megjelent idevágó cikkeket. A második „Művészetelmélet, művészetkritika" már több alfejezetet is tartalmaz, ezek: képzőművészet; irodalom; zene; film, színház, televízió és rádió; recenzió, folyóiratszemle. A „Honismeret, helytörténet, visszaemlékezés" a harmadik fejezet, a negyedik a „Szépirodalom". Alfejezetei: elbeszélés, novella és egyéb próza; vers. A „Képzőművészeti reprodukció" az ötödik fejezet, mely külön tárja fel a festményekről, grafikákról, a szobrokról és plakettekről készített reprodukciókat, és külön a mellékletben megjelentetett művészi fotográfiákat és egyebeket. A hatodik fejezet a „Mutató", melyből szerzői és alkotói; fordítói és személynevek szerinti tájékozódást szerezhet a repertórium használója. A húsz év áttekintése során megelégedéssel nyugtázza az érdeklődő, hogy a névsor, a Körös•266