Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 2. szám - SZEMLE

tos bázisává. Azokon a pontokon pedig, ahol Hollander álláspontját a tudományos fejlődés túlhaladta, Lettrich Edit jegyzetei, szakirodalmi ajánlásai orientálják az olvasót. A könyv gazdag érdekes részletekben. Közülük - érzékeltetésül - kettőt emelünk ki. A szerző öszszeveti a magyar ármentesítés eredményeit a hollandiai helyzettel, megállapítva, hogy a hazánkban gátakkal védett terület nagyobb, mint egész Hollandia. „Csodálatra méltóan dolgoztak a magyarok földjük megóvásáért, amit... a hollandok érthetnek meg igazán" - állapítja meg. Egy másik - más értelemben megdöbbentő - részlet. A tanyasi lakosság elszigeteltségére idézi példaként a szerző egy 1934-cs felmérés eredményét: a tanyasiak átlag 7 évenként kapnak táviratot... A könyvet 57 jó minőségű, hiteles mondanivalójú felvétel egészíti ki. További 11 ábra teszi szemléletessé az egyes fejezetekben kifejtetteket. Mint tudjuk - és mint azt Lettrich Edit zárótanulmánya részletesen bemutatja - a történelem a Hollander professzor által javasoltnál radikálisabb megoldás lehetőségét adta meg az Alföldnek is. E lehetőséggel éltünk, és az Alföld sok tekintetben ma is fennálló viszonylagos elmaradottságának felszámolásában a jövőben is cinünk kell. E könyv jelentőségét - összhangban a Romány Pál által írt előszóban foglaltakkal - több tényező szerencsés egybeesésében láthatjuk. Hollandiai megjelenésekor illúzióktól, romantikus sallangoktól mentes, reális képet adott az Alföld alapvető problémáiról, világossá tette, hogy az Alföld lakóinak helyzete az 1930-as években külföldről, polgári humanista alapról tekintve is - tarthatatlan volt. Mostani magyar kiadása - főleg a fiatalabb nemzedéknek - sokoldalú összevetési alapot jelent: milyen mélységből kellett indulnunk a felszabadulás után. Krupa András A magyarországi szlovákok folklórkutatásnak eredményei (Budapest, 1979. 65 oldal szöveg + 28 oldal képmelléklet, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Néprajzi Választmányának kiadványa) LUKÁCS LÁSZLÓ A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Néprajz című füzetsorozatában közzétett előadói segédletek évek óta hasznos segítséget nyújtanak a néprajzi ismeretterjesztés területén dolgozóknak. A kiadványsorozatban a közelmúltban két nemzetiségi folklórra] foglalkozó füzet is megjelent. Kiss Máriának a hazai délszlávok folklórjáról szóló összefoglalását (1977) Krupa Andrásnak a magyarországi szlovákok folklórkutatásának eredményeit számbavevő könyve követte. Krupa András munkája négy részből áll: a hazai szlovákok körében végzett folklórkutatások tudománytörténeti áttekintéséhez az ismeretterjesztő előadók számára összeállított szemléltető anyag, bibliográfia és képmelléklet kapcsolódik. A magyarországi szlovákság szellemi kultúrájára vonatkozó első szórvány adatok a 18. század második feléből származnak. Közülük elsősorban Tessedik Sámuel A paraszt ember Magyar Országban mitsoda és mi lehetne című művében találunk a szarvasi szlovákok hiedelmeiről és szokásairól fontos adatokat. A 19. században színrelépő, a történeti-statisztikai irányzathoz tartozó Békés-Csanád megyei pap-írók már monografikus igénnyel rögzítették a szlováklakta helységek történetét, néphagyományait. Közülük a békéscsabai szlovákok népéletét bemutató Haan Lajos munkássága a legértékesebb. E csoporthoz tartozott a magyar anyagi kultúra kutatásának egyik úttörője, Jankó János is, aki 1885-ben jelentette meg Tót-Komlós című tanulmányát. Ebben a fontosabb szokásokról (disznótor, kötőké, fonóka, keresztelés, temetés) is megemlékezik, s hat komlósi szlovák népdalt is közöl. Krupa András hangsúlyozza, hogy a nagy magyar néprajzkutató azt vallotta, a magyarság néprajzát nem lehet teljes mélységében feltárni a nemzetiségek kultúrájának ismerete nélkül. A 19. század első felében meginduló szlovák nyelvű irodalomból Ján Kollár nagyhatású népköltési gyűjteménye (Národnie zpievanky) az első. A századfordulón a szlovák népdalok kiadásával a turócszentmártoni Könyvnyomtató Rész•262