Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Pilishegyi József: Az ipari foglalkozású termelőszövetkezeti tagság műveltsége és életmódja

szaik szerint. Átlagosan is többet költenek jóval élvezeti cikkekre, mint kultúreikkekre. Sokan még „sajnálják a pénzt" ezekre a dolgokra költeni - érződik a hagyományos paraszti gondolkodás. A gondolkodásmódban bekövetkezett változást viszont jelzi az, hogy a tanulást hat fő kivételével fontosnak tartják. Ugyanakkor meglepő, hogy az utóbbi öt évben mindössze 13-an vettek részt valamilyen tanfolyamon, iskolai rendszerben pedig csak ketten tanulnak. A tanulmányokat folytatók szakmájuknak megfelelően kívánnak magasabb végzettséget szerezni, egyetértésben a tsz vezetőségével. Válaszadóink tehát fontosnak tartják, de nem élnek a tanulás lehetőségével. Gyermekeiket viszont valamennyien taníttatni akarják. Érdekes, hogy egyikük sem szeretné, ha gyermeke az ő szakmáját folytatná. Célként a középiskolai végzettséget jelölik meg gyermekeik számára, úgy gondolják, hogy ezáltal sajátjukénál jobb életfeltételeket teremthetnek nekik. A tanulás fontosságát gyermekeik számára értékelik, magukat már idősnek tekintik a tanulásra. Gyermekeik számára kvalifikáltabb munkaköröket kívánnak biztosítani, sok esetben a népgazdasági érdekkel ellentétben. Mellesleg iskolarendszerünk ilyen irányú ösztönző hatása érvényesül, hiszen a középiskolai végzettség - gimnázium, közgazdasági szakközépiskola stb. - elsősorban irodai munkakörök betöltésére készíti fel a fiatalokat. Érthető, hogy a fizikai munkások körében a felemelkedés első lépcsőfokokat az irodai munkahely jelenti, s ez elérhető közvetlen cél is egyben. Lényeges, hogy „fehér köpenyes" legyen gyermekeik leendő munkahelye. A társadalmi mobilitás általános útja rajzolható meg ezekből a válaszokból. A megkérdezettek paraszti származásúak, és már nem paraszti munkát végeznek. Szakképzettséggel rendelkeznek, szakmunkássá váltak, de nem hagyták el a mezőgazdaságot. Gyermekeik számára viszont már nem mezőgazdasági pályát szánnak, elképzelésük alapján legalább alkalmazottá kell válniok. A másik társadalmi csoportba történő átlépés útjának tekintik az iskolai végzettséget - nagyon helyesen. Feltételezhetően érzik társadalmi mobilitásunk lelassulását, társadalmunk szerkezetének bizonyos merevedését, aminek következtében az egyik társadalmi csoportból - osztályból vagy rétegből - egy másikba való átlépésnek a lehetőségei leszűkültek, megszűnt az a tömeges átáramlás, ami a felszabadulást követő években, illetve a hatvanas évek elején voltjellemző, s szinte kizárólagosan a tanulás, ezáltal a magasabb iskolai végzettség megszerzése teszi lehetővé a csoportváltást. Ez a fejlődés velejárója, nem tekinthető negatív jelenségnek, mivel a termelés meghatározott területein dolgozók számára is lehetséges a mobilitás, de elsősorban számukra is a tanuláson keresztül. Válaszadóink többsége viszont belenyugodott abba, hogy egy adott társadalmi csoportban marad, nem törekszik önmaga továbbképzése révén mobillá válni. Ez következik abból, hogy visznoylag elégedettek jelenlegi jövedelmükkel, társadalmi helyzetükkel, mivel önmagukat ipari munkásnak tekintik. Gépekkel dolgoznak, s munkájának eredményét mindegyikük közvetlenül tudja értékelni. Életmódjukat tekintve viszont sokkal közelebb állnak a nem ipari termelést végző termelőszövetkezeti tagsághoz, mint az iparban dolgozók életmódjához. (Igaz, hogy hazánkban az iparban dolgozók fele is falvakban él, aminek következtében életmódjukat meghatározzák a falusi életviszonyok, az a közvetlen miliő, amiben élnek. Foglalkoznak háztáji gazdálkodással, kétlakiak, kettős jövedelműek stb.) A tradicionális életmódelemek változatlanul, vagy csak kismértékű változással tovább élnek, s kevésbé használják ki azokat a lehetőségeket, amelyeket társadalmunk fejlődése során biztosít. Ipari munkát végző termelőszövetkezeti tagjaink időmérlege lényegében megegyezik a nem ipari jellegű munkát végzőkével. Napi időfelhasználásukban dominál a termelőszövetkezetben és az otthon végzett munka, gyakorlatilag valamilyen munkatevékenységgel töltik el napjaikat, még szabadnapjaikat is. Sokan még a nyári szabadság idején sem tudnak munka nélkül meglenni, bár a felmérés tanulsága szerint egyre többen mennek nyaralni rendes szabadságuk alatt. Lényegében tehát szabad idővel alig rendelkeznek, így művelődésre, tanulásra, kulturált szórakozásra nagyon kevés időt tudnak fordítani. Csekély szabadidejüket sem az elvárásoknak megfelelően használják fel. Munka után szívesen mennek kocsmába, labdarúgó mérkőzésre, vagy motoroznak, motort szerelnek - ez főként a fiatalok és elsősorban a nőtlenek kedvelt szórakozása. Természetesen ezzel is bővül ismeretkörük, növekszik technikai készségük. Felmérésünk szerint szépirodalmi műveket nem olvasnak, nehéz fajsúlyú filmeket, tv-játékokat, színházi közvetítéseket nem néznek meg. Úgy érzem, hogy ebből a szempontból alapvető probléma •257